Péntek 13

Péntek 13

Péntek 13Sokan szerencsés vagy balszerencsés napnak tartják a péntek tizenharmadikát. Évente 1-2-3 alkalommal megtörténik, hogy a hónap 13. napja péntekre esik (minden vasárnap kezdődő hónapban). A hónap 13. napja valamivel valószínűbben péntekre esik, mint a hét bármely más napja. Átlagosan 212,35 naponként fordul elő péntek 13. Előfordulhat két egymást követő hónapban is, de akár 14 hónap is eltelhet két péntek 13 között.

A nap említése sok helyen előfordult: regényekben, filmekben, híres emberek születése vagy halála is esett péntek 13-ra. Átlag alatti közlekedési baleset szokott előfordulni ezeken a napokon – talán mert az emberek óvatosabbak. Kimutatható összefüggést/korrelációt, „péntek 13 hatást” figyeltek meg a tőzsdén is.

Hasznos lehet, ha írunk egy Java programot, amely néhány egymást követő év esetén listázza a konzolra azokat a hónapokat, amikor 13-a péntekre esik.

Tervezés

Legyen egy listFriday13(year) eljárás, amely a paraméterként átvett évben kiírja azokat a hónapokat a konzolra, amelyekben 13-a péntekre esett/esik. Például: 2019: szeptember, december. A hónapok nevei magyar nyelven jelenjenek meg. Az adott év hónapjain végighaladó ciklus legyen hatékony. Optimalizáljunk a ciklus lépésszámára! A ciklus álljon le, ha már talált 3 hónapot (mivel nem lehet több).

1. megoldás

A megoldást a tematika Tömbök témakörében az alábbiak szerint készíthetjük el. Előismeretek: változók, operátorok, ciklusok, programozási tételek, metódusok, tömbök, String összehasonlítás. Az ismert öröknaptár algoritmusokból implementáljuk az egyiket, például:

A listFriday13v1(year) eljárásban az elemi döntés egyszerű: dayOfWeek(year, month, 13).equals("Friday"). Épít az öröknaptárt megvalósító – saját – szöveget visszaadó függvényre. A függvény az algoritmus szerinti kódok előállításához ( centuryCode, monthCode, dayCode) felhasználja a szökőév ( isLeapYear(year)) függvényt, valamint két – konstansnak is tekinthető – névtelen tömböt ( new int[], new String[]).

2. megoldás

A megoldást a tematikában Objektumorientált programozás témakörében az alábbiak szerint készíthetjük el. Felhasználjuk eddigi ismereteinket és a JDK beépített dátumkezelő (tároló, formázó) funkcióit (osztályok, interfészek, konstansok, felsorolások).

A listFriday13v2(year) eljárás a Calendar absztrakt osztály konstansait használja fel az elemi döntéshez: date.get(Calendar.DAY_OF_WEEK)==Calendar.FRIDAY. A dátumot a GregorianCalendar konstruktora példányosítja és figyelni kell a 0-bázisú hónapkezelésre. A dátum formázása során ( dfMonth) beállítjuk a megfelelően paraméterezett ( "hu") Locale típusú objektumot és a hónap hosszú nevét kérjük ( "MMMM"). A metódus generikus listába gyűjti a kiválasztott hónapok nevét, amiket végül a String.join() függvény fűz össze a megjelenítéshez.

Eredmény

A vezérlésben egy ciklus 2019-től 2038-ig szervezve az alábbi eredményt adja:

A bejegyzéshez tartozó teljes forráskódot ILIAS e-learning tananyagban tesszük elérhetővé tanfolyamaink résztvevői számára.

A feladat a Java SE szoftverfejlesztő tanfolyam tematikájához kötődik a fentiek szerint: 13-16. óra: Tömbök alkalom, illetve 17-28. óra: Objektumorientált programozás alkalom.

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a haladó Java EE szoftverfejlesztő tanfolyamunkat is. Az IT-ben ritka, hogy öt idegen nyelven is beszél és három középfokú nyelvvizsgával is rendelkezik. Az emberi nyelveken túl több programozási nyelvvel is megismerkedett a Javan kívül: Visual Basic, Python, fejlesztett Android platformra, valamint egy-egy SQL lekérdezés sem jelent számára gondot.

Bobály Gábor

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. december 3-án.

K. S.: Milyen IT-hez is köthető munkatapasztalattal rendelkezel?

B. G.: Logisztikai munkáim során lehetőségem nyílt nevesebb vállalatirányítási rendszerekben dolgoznom, mint amilyen az SAP vagy a Fenevision, melyekben különböző munkafázisokat könyvelhettem, szervezhettem, koordinálhattam, működtethettem. Most pedig, amikor 2G, 3G, 4G, 5G-s mobilantennákat működtetek, azokat beállítanom, konfigurálnom kell távoli szerverről.

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

B. G.: Ha a teljes szakmai pályafutásomat nézem, akkor körülbelül 20 egységnél lehetek. Kb. 10-nél érkeztem egy fordulóponthoz, egy mérföldkőhöz, ahol IT-ra tértem át és jelentkeztem hozzátok a Java SE-re, majd az EE-re. Aztán belekóstoltam a Pythonba, VBA-ba és Androidba, így közelítve a 20 egységhez. Ezek mind egy-egy kisebb mérföldkő.

K. S.: Hogyan zajlik egy tipikus munkanapod?

B. G.: Egy kb. 10 perces bejelentkezési folyamattal kezdődik, amelyben csatlakozunk a mobilantenna-irányító rendszerekhez, amelyeket német szervereken és távoli számítógépeken érünk el. Belépünk a jegyrendszerünkbe és általában egy Office-programban ahol adminisztrálunk magunknak és a cégnek. Bejelentkezünk a Cisco Jabber kommunikációs csatornára, majd a Cisco Finesse-en keresztül az ún. Abschalte-Hotline-ba (Antenna Lekapcsoló Telefonközpont), ahol várjuk többnyire a német antennatechnikusok hívásait, akik felmennek az adótornyokba és háztetőkre antennát szerelni. Mielőtt munkához látnak, aktiváljuk az erre a feladatra az ún. dispatchnél nekik létrehozott jegyüket, lekapcsoljuk az antennaállomást, hogy ne érje őket sugárzás, miután pedig végeztek a munkával vissza felkapcsoljuk és ellenőrizzük, hogy az állomásnak van-e valami hibajelzése. Ha van, megpróbáljuk megoldani a technikussal közösen. Amennyiben ez nem sikerül, akkor egy speciálisabb csoportnak tovább adjuk a probléma kezelést. Antennacsere vagy új állomás esetén többnyire mi konfiguráljuk az új antennákat. Ha minden rendben van, akkor zárjuk a jegyet és kész az adott feladat.

K. S.: Jelenleg munkád szakmai részében milyen szoftvereket használsz? Melyiket mire?

B. G.: Legalapvetőbb talán a Cisco Finesse ügyfélszolgálati Desktop, ami nálunk a hotline felület. Ez a Cisco Jabber kommunikációs szoftverre épül. Ez kell, hogy hívásokat tudjunk kezelni, koordinálni, monitorozni csoportszinten és egyénileg. Az antennaállomások üzemeltetéséhez használjuk a Huawei U2020 Topology Managert, az Ericsson Amos Object Scriptinget, valamint a Nokia Site Managert. Ezek eléréséhez a NoMachine távoli desktopot alkalmazzuk. Jegyrendszereink a belső fejlesztésű COMS és CASM.

K. S.: Mekkora része a projektmenedzsment a munkádnak? A munkád szervezéséhez kötődően (projektmenedzsment, időgazdálkodás, kommunikáció) milyen szoftverekkel találkoztál eddig?

B. G.: A munkám körülbelül 55%-ban adminisztráció és ahhoz kapcsolódó kommunikáció. A maradék 45% pedig az operatív munka. A hálózati meghajtónkon különböző Excel fájlokban adunk számot munkánkról. Például a lezáratlan jegyeket ellenőrizzük, vagy kiemelt ügyfelek munkáit kezeljük, ilyenek a német autógyárak, bankok vagy hivatalok. Illetve Outlookban értesítjük egymást appointment-meghívókkal, hogy leadva a műszakot, a többi kolléga mikor kapcsoljon fel egy-egy állomást.

K. S.: Nem gyakori, hogy IT munkakörben valaki német, angol, szerb nyelvekből középfokú nyelvvizsgával rendelkezik, illetve alapszinten spanyolul és olaszul is beszél. Hogyan szeretnéd ezt minél jobban hasznosítani a jövőben?

B. G.: Mindenkori pozíciómat úgy szeretném a lehetőségekhez mérten kiválasztani, hogy a lehető legtöbb tudást tudjam kamatoztatni, fejleszteni. A német technikusok mellett szoktak angol nyelven beszélő technikusok is dolgozni, ők jórészt cseh, lengyel, szlovák, román nyelvterületről jött szakemberek. Időnként szoktak nyelvi nehézségek lenni, ilyenkor egy-egy plusz nyelvtudás általában segíti a dinamikusabb kommunikációt.

Bobály Gábor

K. S.: Kipróbálnád magadat külföldön?

B. G.: Mindenképpen nyitott lennék rá. Feleségemnek kutatómunka keretében többször volt lehetősége külföldi ösztöndíjakat igénybe venni, amelyek egyikébe nem tartjuk elképzelhetetlennek a becsatlakozásomat. Most is fut néhány közös számítógépes nyelvészeti „projektünk” házon belül 😊.

K. S.: Egy vállalatirányítási rendszer testre szabása során adódhatnak egyedi szoftverfejlesztési lehetőségek? Részt vettél ilyen folyamatban?

B. G.: A vállalatirányítási rendszerünket német kollégák fejlesztik, bekapcsolódási lehetőség itt még nem adódott.

K. S.: Hogyan működsz csapatban? Hogyan illeszkedsz be egy új munkahelyen, új csapatban?

B. G.: Szakmai dolgokat tekintve, először megpróbálom megragadni a feladat gerincét, majd abból szerteágazóan kibontakozni. Próbálok időt adni magamnak a logikai értelmezésre. Ha ez sikerült, akkor általában találok saját új módokat az automatizálásra és a kreatív fejlesztésekre. Szeretek szakmai mélységekig menni és ilyenkor sok kérdést teszek fel. És ha ezek is mennek, akkor többnyire magabiztos leszek, és nem okoz gondot felvenni a csapat ütemét. Mindkét oldalról türelemre van szükség a kezdetekben.

K. S.: Tudom, hogy a csapatmunkát segítő kisebb szoftvereket fejlesztettél Java és Visual Basic nyelveken. Ismertetnéd ezeket? Hogyan merült fel rájuk az igény? Milyen folyamatokat tesznek könnyebbé? Milyen alapfunkciókat valósítanak meg?

B. G.: Először Java nyelven egy antennahibákat nyilvántartó programot készítettem. Amikor megjelenik egy hibajelzés az egyik antennán, akkor részletesebb leírása, útmutatása csak lassabb, körülményesebb úton érhető el. Ezt hivatott ez a program gyorsítani, valamint a leírást a lényegre törően leszűkíteni. Excellel szemben a kompaktivitás, könnyebb kezelhetőség, vizualitás került előtérbe.

A VBA-s programomra akkor láttam igényt, amikor láttam, hogy a többiek elég sok időt eltöltenek az Outlook-appointmentek kiküldésével. (Egy műszakot leadó kolléga sokszor több mint 10 ilyen időpontot küld ki a következő műszakban dolgozó kollégáknak antenna felkapcsolásra, adatokkal). Nekem nagyon tetszett, mikor VBA-val Excelből, miután kiválogattam CheckBoxokkal a kollégák neveit egy ListBoxba, egy gombbal elküldhetek akármennyi appointmentet. Így ez a kb. 40 perces munka lerövidül 5 percre.

K. S.: Az utóbbi 12 évben 4 munkahelyen dolgoztál 5 különböző munkakört betöltve, a logisztikától fokozatosan közeledve az IT felé. Mi motivált a váltásokra? Mennyire voltak tudatosak ezek? Hogyan kerestél új/más munkát?

B. G.: Nálam az Excelből indult minden. 2011-ben az első igazán komoly munkahelyemen a kecskeméti Mercedes-gyárban még kb. egy szum és egy átlag függvényt tudtam leírni. Utána 2016-ban családi okok miatt visszakerültem Szegedre. Ekkor a szegedi CE-Glass üveggyárban dolgoztam készletgazdálkodóként, amikor nagyon megerősödött az Excel-tudásom. Ekkor már 6-7 fajta függvény egymásba ágyazása sem okozott különösebb gondot. Ekkor kérdezte meg a feleségem, hogy miért nem tanulok programozni, mikor látta a függvény-rendszereimet. Ekkor döntöttem a programozás mellett és jelentkeztem hozzátok. A Java SE tanfolyamnak köszönhetően már tudatosan kerestem olyan munkát, ami közel áll az IT-hoz, így kerültem az ITSH-hoz.

K. S.: 2017-ben végezted el – még az IT Karrier programban nálunk – az alapozó Java SE szoftverfejlesztő tanfolyamot. Mi motivált arra, hogy jelentkezz? Miért éppen ezt választottad?

B. G.: Szegeden csak úgy tudsz programozni tanulni (nem autodidakta módon), ha beiratkozol az egyetemre, és akkor rengeteg járulékos tantárgy mellett esetleg programozást is tanulsz, továbbá azért az időtávlat is fontos (egyetemen minimum 3 év a képzés). Vagy keresel egy olyan tanfolyamot, ami csak programozásra fókuszál rövidebb időintervallumban. Ez utóbbira Szegeden akkoriban nem nyílt lehetőség. Így ár-érték arányban az IT Karrier volt a legkedvezőbb választás még úgy is, hogy fel kellett járni Pestre.

K. S.: 2018-ban végezted el – ismét nálunk – a haladó Java EE szoftverfejlesztő tanfolyamot. Mi motivált arra, hogy újra hozzánk jelentkezz, illetve arra, hogy továbbra is Java programozási nyelvvel foglalkozz?

B. G.: A Java SE képzés során szerzett kedvező tapasztalatoknak köszönhetően jelentkeztem ismét. A Java EE szerintem jobban illeszkedik egy multi cég mindennapjaiba, valamint korszerű ismeretekkel is fölruház.

K. S.: Milyen kihívást jelentett és mekkora erőfeszítést igényelt a Java EE szoftverfejlesztő tanfolyam online vizsgafeladatának csoportos megoldása?

B. G.: Hasonló csoportmunkában korábban nem vettem még részt, így érdekes kihívásnak bizonyult. Mivel egymásra épültek a feladatok, nehézséget jelentett, ha esetleg az egyik csoporttag nem készült el időre. Ugyanakkor pozitívum volt, hogy jobban tudtunk együttműködni a közös cél érdekében a csoporttársakkal és többféle megoldásra is ráláthattam.

Bobály Gábor

K. S.: Milyen soft skillek szükségesek jelenleg a programozás/szoftverfejlesztés területén?

B. G.: Szerintem elég sok. Talán a legfontosabb a logikus gondolkodás és a türelem. Fontos kitérni arra, hogy az informatika folyamatosan fejlődik, mindig keletkeznek új dolgok, ezért nyitottnak kell lenni az újra. Ahhoz, hogy a csoport is hatékonyan működjön, szükség van az együttműködésre való készségre.

K. S.: Hogyan gyűjtesz magadnak értelmes referenciát karrierváltóként?

B. G.: Egyrészt az utóbbi két munkahelyemen valamelyik munkafolyamat automatizálására vagy optimalizálására írtam programokat. Illetve munkán kívül programozgatok és ezeket mutatom fel. Végül felsorolom az önéletrajzomban azokat az IT képzéseket, amelyeken részt vettem.

K. S.: Mik a jelen és szerinted mik lesznek a jövő sikerszakmái?

B. G.: Szerintem amik a jelenben sikerszakmának tekinthetők, azok a meglehetősen nagy koncentrációt igénylő és felelősségteljes pozíciók, mint például a repülőtéri szoftverek programozása (a Lufthansa irodája hamarosan ezeket csinálja Szegeden), a légiirányítás vagy a gyógyászatban a műtőrobotok (például lézeres szemműtét) programozása.

Nekem eléggé futurisztikus a gondolkodásom 😊. Nemhiába tértem át programozásra, hiszen ez kiállja majd az idő próbáját szerintem: robot és cyborg-programozás, DNS-programozások, plazmaerőmű programozások. Remélhetőleg az emberiség továbbra is egyre több felfedezést tesz, így a programozás előtt is sok új kihívás fog adódni.

K. S.: Követed a szakmai blogunkat? Ajánlanál belőle egy-egy bejegyzést?

B. G.: Ha van időm, rá szoktam nézni :). Utóbbi időben a programozási nyelvek népszerűségéről szóló cikket találtam különösen érdekesnek, de hasznosak az egyes programozási példafeladatokat szemléltető bejegyzések is.

K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted, mémed?

B. G.: Ez egy tipikus:
– Van szilveszterre programod?
– Még nincs.
– Írjak egyet?


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Bővebben
/
Csolti Péter

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse. Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött ...
Bővebben
/
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Bővebben
/
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Bővebben
/
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Bővebben
/
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...
Bővebben
/

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Bővebben
/

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Bővebben
/
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Bővebben
/
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...
Bővebben
/

Kígyókockát készítünk

Kígyókocka

KígyókockaA kígyókocka (snake cube, chain cube) 27 egyforma méretű, egymáshoz képest mozgatható/forgatható kockából áll. A kockákat összeköti egy rugalmas fonal/gumi. Az első és az utolsó kocka egy-egy lapján egy-egy lyuk van. A közbenső kockák hat lapjából kettő lyukas. Fából és műanyagból is készülhetnek. Általában kétféle színnel színezettek a kockák. A cél, hogy a 27 kockát kígyózva „összehajtogatva” a kígyó (lánc) összeálljon egy nagyobb 3x3x3 méretű kockává.

A színek – a játék gyártóitól függően – nehézségi szinteket jelölhetnek (zöld, kék, piros, narancs, lila). Léteznek könnyebben és nehezebben megoldható kígyókockák. Előbbieknél többször fordul elő két egymással szemben lévő lyukas lap a közbenső kockákon, utóbbiaknál gyakoribbak az egymással szomszédos lapokon lévő lyukak. Másképpen: előbbiben több a három hosszú egyenes rész, utóbbi szinte állandóan tekereg. Általában a kocka egyik csúcsából kezdjük a megoldást, de az igazán nehéz játékok esetében a kígyó indulhat akár a kocka egyik lapjának (3×3) középső kockájától is.

Vannak olyan kígyókockák, amelyeknek több megoldása is van, azaz többféleképpen is összeállítható kockává. Ezek részletes ismertetése (típusok, gyártók, színek), a megoldások (statikusan és dinamikusan), irányokat mutató jelölésrendszer (Front, Left, Up, Back, Right, Down) elérhető Jaap Scherphuis – holland puzzle rajongó – weboldalán: Jaap’s Puzzle Page.

Kígyókocka

Olyan Java programot készítünk, amely véletlenszerű kígyókockát állít elő.

Tervezés

Szükséges egy háromdimenziós tömb adatszerkezet a kocka tárolására. Több okból is hasznos, ha a tömb mérete 5x5x5. Egyrészt így indexek 0-tól 4-ig futnak és a tömb közepén lévő 3x3x3-as kocka elemei kényelmesen – mátrixszerűen – indexelhetők 1-től 3-ig. Másrészt a tömb közepén lévő 3x3x3-as kocka minden elemére igaz, hogy egységesen van 26 db érvényesen indexelhető szomszédja. A 125 tömbelemből a széleken lévő 98 elem negatív számokkal feltölthető.

A szokásos i, j, k egységvektor rendszerben (koordináta-rendszerben) gondolkodva, i és j a képernyő síkját, k pedig a mélységet jelenti. A k-val 0-tól 4-ig „szeletelve” a tömböt, öt db négyzetet/mátrixot kapunk az alábbiak szerint. A színes tömbelemek negatív számokkal kerülnek feltöltésre, a kígyó útját határolják mindhárom irányból:

Kígyókocka tervezés

A belül lévő – fehér színű – 3x3x3-as kocka/tömb elemeit kezdőértékként célszerű 0-val feltölteni.

A szomszédos kockák kiválasztása során csak a középen lévő kocka 6 db lapszomszédját kell figyelembe venni. A középen lévő (a következő ábrán nem látszó) kocka három tengely szerinti 2-2-2 szomszédos kockája különböző színekkel jelölt.

Kígyókocka tervezés

Él- és csúcsszomszédság esetén nem tud tekeredni a kígyó. A forduláshoz/tekeredéshez legalább 3 – a kígyóban egymás utáni – kocka szükséges. Az aktuális kockának – pozíciójától függően – legfeljebb 6 lapszomszédja lehet. Ezt csökkenti, ha a kocka valamelyik csúcsban helyezkedik el, illetve menet közben is – ahogyan egyre hosszabb lesz a kígyó – folyamatosan csökken a még szabad elemek száma.

A megoldás során a belül lévő – fehér színű – 3x3x3-as kocka/tömb elemeit kell sorszámozni 1-től 27-ig, jelölve ezzel a kígyó útját. A kezdetben 0-val jelölt szabad elemek végül elfogynak.

Megállapodunk abban, hogy a kígyó az útját az (1, 1, 1) pozícióban kezdi és az 1 sorszámot kapja. Addig kell újabb szomszédos kockákat – egyesével haladva – kiválasztani módszeresen vagy véletlenszerűen próbálkozva, vagy akár visszalépéses algoritmussal is, amíg mind a 27 kiválasztásra kerül.

Megvalósítás

Létre kell hozni a háromdimenziós tömböt példányváltozóként:
int[][][] cube=new int[5][5][5];

A cubeInit() metódus kezdetben feltölti a tömb elemeit. A széleken lévő elemekbe különböző negatív értékek kerülnek, hogy jól megkülönböztethető legyen, melyik ciklus melyik pozíciókért felel. Másképpen is lehetne: például kezdetben minden elem -1, utána a belül lévők felülírhatók 0-val.

Hasznos a cubePlot() metódus, amellyel megjeleníthetők a konzolon a tömb elemei (állapota):

A getNextNeighbour() függvény egydimenziós tömbként ( int[]) visszaadja a paramétereként átvett – x, y, z koordinátával jelölt – kocka egyik kiválasztott szomszédját, amely a kígyó útját jelöli. A kiválasztás történhet módszeresen vagy véletlenszerűen próbálkozva, vagy akár visszalépéses algoritmussal is. A metódus forráskódját most nem részletezem. A metódus felelős a kígyó helyes útvonaláért, azaz a kiválasztás során a kígyó nem rekedhet meg zsákutcában, másképpen nem haraphatja meg saját magát.

A vezérlést a run() metódus végzi el az alábbiak szerint:

Addig fut a ciklus, amíg a kígyó nem tölti ki a 3x3x3-as kockát (másképpen: amíg a kígyó nem éri el a maximális hosszúságot). A tömb állapotát kezdetben és lépésenként is kiíratja a vezérlő metódus a konzolra.

Konzolos eredmény

A konzolos eredmény előállításánál fontos volt, a tömb változásait tudjuk követni. Az összes negatív szám elhagyható lehet a kiírásból, ha meggyőződtünk az implementált algoritmus helyes működéséről. Átlátva a problémát, a megoldás könnyen elállítható egy grafikus és/vagy egy irányokat mutató jelölésrendszer szerint is, például:

Kígyókocka tervezés

Hivatkozások

A bejegyzéshez tartozó teljes forráskódot ILIAS e-learning tananyagban tesszük elérhetővé tanfolyamaink résztvevői számára.

A feladat a Java SE szoftverfejlesztő tanfolyam tematikájához kötődik. Több alkalommal is tudunk ezzel a feladattal foglalkozni, attól függően, hogy a getNextNeighbour() függvény működését hogyan tervezzük és implementáljuk:

  • A 13-16. óra: Tömbök témakör esetén a szomszédos kockák közül módszeresen – azonos sorrendben haladva a legfeljebb 6 lehetséges szomszéd közül – választjuk ki mindig az elsőt. Ekkor mindig ugyanazt az egyetlen helyes megoldást kapjuk meg.
  • A 17-28. óra: Objektumorientált programozás témakör esetén atipikusan a kivételkezelést használhatjuk vezérlésre úgy, hogy a lehetséges szomszédos kockák közül mindig véletlenszerűen választunk. Ekkor a kígyó önmagába harapását úgy előzzük meg, hogy tömb túlindexelésekor keletkező kivételt benyeljük és újrakezdjük a feladatot mindaddig, amíg találunk egy olyan megoldást, aminek lépései közben nem keletkezik kivétel.
  • Az orientáló modul 9-12. óra: Mesterséges intelligencia témakör esetén véletlenszerű kocka kiválasztási stratégiával rendelkező visszalépéses algoritmust specifikálhatunk és implementálhatunk. Ez lényegesen összetettebb feladat és mindig helyes megoldást ad több lehetséges megoldás közül.

Kik vettek részt projektmunkában?

Projektmunka

ProjektmunkaHasonlítsuk össze a részlegeket fókuszálva arra, hogy az alkalmazottak mennyire vettek korábban részt projektmunkákban! Hányan igen és hányan nem? Van(nak) olyan részleg(ek), amelyik vezetője egyetlen alkalmazottat sem vont be projektmunkába? Van(nak) olyan részleg(ek), ahonnan mindenki csatlakozott? Vannak a feladatkiosztásban olyan aránytalanságok, amelyek kimutathatók és így a későbbiek során korrigálhatók? Készítsünk egy kimutatást arról, hogy részlegenként hány fő vett részt projektmunkában és mi a létszám! (Persze tudjuk, hogy nem minden munkakörből vonhatók be alkalmazottak.) Milyen projektjeink szoktak lenni? Van olyan részleg, ahol érdemes bővíteni a létszámot, esetleg átcsoportosítani oda erőforrást? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Tervezés

Az Oracle HR sémában három tábla kapcsolódik a feladathoz: JOB_HISTORY, EMPLOYEES, DEPARTMENTS. A kapcsolatok fokszámai láthatók az alábbi ábrán. Egy részlegben több alkalmazott is lehet. Egy alkalmazott részt vehetett korábban több projektmunkában is.

Oracle HR séma

A DEPARTMENTS táblában található a részleg azonosítója ( DEPARTMENT_ID, kulcs) és neve ( DEPARTMENT_NAME). A többi adat most nem kell. 11 olyan részleg van, amihez tartozik alkalmazott.

A JOB_HISTORY tábla tárolja, hogy a már befejeződött projektekben ki ( EMPLOYEE_ID, külső kulcs) és melyik részlegből ( DEPARTMENT_ID, külső kulcs) vett részt. A dátumokat ( START_DATE, END_DATE) és a munkakör külső kulcsát ( JOB_ID) most nem használjuk. Minden projekt lezárt. 10 lezárt projekt van.

Az EMPLOYEES táblából szükséges az alkalmazott azonosítója ( EMPLOYEE_ID, kulcs), valamint részlegének azonosítója ( DEPARTMENT_ID, külső kulcs). A többi adatra most nincs szükség, de egy részletesebb – például név szerinti – kimutatáshoz már igen. 106 olyan alkalmazott van, akihez tartozik részleg (1-nek nincs).

Hozzunk létre négy oszlopból álló eredménytáblát: DEPARTMENT_ID, DEPARTMENT_NAME, COUNT_PROJECT_EMPLOYEES, COUNT_EMPLOYEES. Ennek áttekintésével választ kaphatunk a fenti kérdésekre.

1. megoldás

Induljunk ki abból, hogy a JOB_HISTORY táblában lévő DEPARTMENT_ID-hez hozzárendeljük a DEPARTMENTS táblából a DEPARTMENT_NAME-t. Ezekre csoportosítva könnyen aggregálható az adott részlegből projektmunkát végző alkalmazottak száma: COUNT_PROJECT_EMPLOYEES. Végül egy belső lekérdezés (összekapcsolva a JOB_HISTORY és az EMPLOYEES táblákat) megadja az adott részleg alkalmazotti létszámát. Az SQL lekérdezés:

SQL-megold1a

A részeredmény:

SQL-eredmeny1a

Ezután állítsuk elő a hiányzó adatokat! Tudjuk, hogy azokban a részlegekben, amelyek DEPARTMENT_ID-je nem szerepel a JOB_HISTORY táblában, de szerepel az EMPLOYEES táblában, azok léteznek, de nem „adtak” projektmunkára alkalmazottat (azaz COUNT_PROJECT_EMPLOYEES=0). Nevük és alkalmazottaik száma ugyanúgy megadható, ahogyan az előbb. Az SQL lekérdezés:

SQL-megold1b

A részeredmény:

SQL-eredmeny1b

A két részeredményt egyesíteni kell és egyben hasznos DEPARTMENT_NAME szerint növekvő sorrendbe rendezni az alábbi lekérdező paranccsal:

SQL-megold1c

Az eredmény:

SQL-eredmeny1c

2. megoldás

Kiindulhatunk abból is, hogy a DEPARTMENTS egy szótártábla, így közvetlenül hozzáférhető a DEPARTMENT_ID és a DEPARTMENT_NAME, de össze kell kapcsolni az EMPLOYEES táblával, hogy csak olyan részlegeket adjon vissza a lekérdezés, ahol van(nak) alkalmazott(ak). Az eredményhez szükséges további két oszlop könnyen aggregálható az adott részlegre vonatkozóan: a JOB_HISTORY táblában előforduló EMPLOYEE_ID-k száma adja a COUNT_PROJECT_EMPLOYEES-t (probléma nélkül tud 0 lenni) és az EMPLOYEES táblában előforduló EMPLOYEE_ID-k száma adja a COUNT_EMPLOYEES-t. A rendezés most is szükséges. Lényegesen tömörebb lekérdező parancsot kapunk:

SQL-megold2

Az eredményül kapott táblázat megegyezik az 1. megoldás eredményével.

A két megoldás teljesen különböző gondolatmenettel született. Mindkettőben vannak olyan elemek, amelyek – konkrét feladatból általánosítva – univerzálisan használhatók. Természetesen összehasonlítjuk a két megoldás végrehajtási tervét és részletesen elemezzük is.

A bejegyzéshez tartozó teljes forráskódot ILIAS e-learning tananyagban tesszük elérhetővé tanfolyamaink résztvevői számára.

A feladat a Java adatbázis-kezelő tanfolyam 9-12. óra: Oracle HR séma elemzése, 13-16. óra: Konzolos kliensalkalmazás fejlesztése JDBC alapon, 1. rész, 33-36. óra: Grafikus kliensalkalmazás fejlesztése JDBC alapon, 2. rész alkalomhoz kapcsolódik.

Az SQL forráskód formázásához a Free Online SQL Formatter-t használtam.

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse.

Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött. Ehhez kötődik az első oktatói tevékenysége is, egy békásmegyeri közösségi házban. Valami még hiányzott, de nem tudta mi az. Hamarosan bővítette a palettát a grafikai majd, a tervezői irányba, természetesen a hozzájuk kapcsolódó szoftverekkel. De ez még mindig nem volt az igazi, pedig a műszaki rajzok miatt – jó értelemben – alig tudott aludni! Aztán ezek mellett az egyik munkahelyén egyszer csak programozni „kellett”… És akkor rátalált!

Közben és utána kipróbált néhány iskolát. Amiről papírja van az a gazdaságinformatika, számítógép-rendszerprogramozó, C# és Android tanfolyamok, de évről évre folyamatosan képzi magát, inkább célirányos, rövidebb kurzusokkal.

Csolti Péter

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. október 21-én.

K. S.: Mi motivált az informatika felé?

Cs. P.: A Commodore 64-től kezdődött – kb. 12 éves koromban – a dolog. A középiskolában még C64-et tanultunk, de még nem programozást. Sokat játszottunk a haverokkal: hetente legalább kétszer összegyűltünk és „toltuk az InterKarate 3-at”. Elsősorban nem a játék érdekelt, hanem az alkotás lehetősége. A kalandprogram írásának rejtelmei című könyvet kikölcsönöztem a könyvtárból és eldöntöttük, hogy közösen készítünk egy játékprogramot: a barátom szépen rajzol és én meg majd BASIC-ben leprogramozom.

K. S.: Milyen szakterületekben szereztél tapasztalatokat?

Cs. P.: Mérföldkövet jelentett a számítógéppel való kapcsolatom kialakulása során, amikor életem első Phong-árnyalású piros színű golyóját rendereltem a 3D Studio R4 verziójával – később ebből lett a 3ds Max – és láttam, hogy milyen szép és részletekben gazdag, és persze szembesültem azzal is, hogy milyen lassan készült el az állókép. Mindez odaszögezett és eldöntöttem, hogy ilyet akarok csinálni! Tetszett, hogy a grafikus programok szkriptelhetők, programozhatók, testre szabhatók. A grafika érdekelt, de nem ez jelentette a fő csapásirányt. Egy grafikus stúdióban dolgoztam, de inkább programozáshoz kötődő (rész)feladatokat láttam el. Nem szépet alkottam, hanem praktikusat és hasznosat. Szerettem rajzolni. A műszaki rajz is jól ment. Tervezőkkel, építészekkel kooperálva készítettem 3D látványterveket.

Évekig programoztam/szkripteltem a 3ds Max programban, kicsit kitekintettem az AutoCAD LISP nyelvére, de az nem ragadott magával. A Unity programozás is megfogott, a játékfejlesztéshez, grafikához és a virtuális valósághoz kötődve.

„Nem gombot szeretnék nyomkodni, hanem az érdekel, hogy mi történik a gombra kattintva és én azt akarom megírni! Nagyon rá tudok kattanni arra, hogy mi van mögötte.”

Ebben az élet úgy támogatott, hogy mindig adódott lehetőségem programozni. Az első munkahelyi élményem, hogy amikor programozni kellett, akkor jött a felismerés/érzés, hogy „na ezt vártam”. Megvolt az első flow élmény és az alkotás élménye azóta is megvan. Kicsit felemás, hogy nincs egy fizikai megjelenése a programozásnak, de azért megtestesült termék is bőven előállítható. Az alkotói folyamat továbbra is vonz, illetve az informatikához kötődő állandó fejlődés, megújulás is biztosított.

Néhány éve elkezdtem érdeklődni aziránt, hogy mi az informatika szerepe a gazdasági életben, azaz az IT hogyan tud támogatást nyújtani ehhez. Tettem egy kis kitekintést a számvitel és a könyvelés felé. Büszke vagyok magamra, hogy ezt abszolváltam és közben megfogalmazódott bennem, hogy „igen, most már tudom, hogy miért nem ebbe az irányba mentem”. Ha adódna lehetőség, akkor az üzemeltetés felé is szívesen nyitnék.

Az informatika egy feneketlen kút. Ezért akármerre fordulok/indulok, elárvultnak érzem magamat. Persze jönnek a pozitív megerősítések, hogy jól csinálom, amiket talán korábbi tapasztalataim alapján kialakult rutinnak köszönhetek. Érzem a diákokon is, hogy ők még nagyobb tengerbe csöppennek bele és nekik még „egypontnullásabb” a mentőmellényük, mint az enyém volt kezdőként. Szoktam mondani a diákoknak, hogy:

„Ha nem tudsz rákattanni arra, hogy hová nem tettél pontosvesszőt, akkor lehet, hogy nem neked való a szoftverfejlesztés. Nem ez a szakma szépsége, de fontos rész ez is. Következetesnek kell lennünk. Az nem megy, hogy tippelünk.”

K. S.: Hol találtál kapcsolódási pontokat a matematika és a programozás között?

Cs. P.: 15 évesen mágikus élmény volt számomra, amikor láttam, hogy egy térbeli modellezett alakzat megjelent a 2D monitoron és még forgott is. Lenyűgözött az, hogy emberek kitalálták a transzformációs mátrixokat, és azok milyen egyszerűen használhatók. Mindig nagyon jó matematika tanáraim voltak, de valahogy nem szerettem a tantárgyat. Ismerősöktől szívesen hallgatok a témakörben különböző problémákat, megoldásokat, algoritmusokat. Egy ideig aggódtam, hogy nem matek faktosként mi lesz majd velem, hogyan fog menni a programozás? Végül ez nem jelentett gondot. Néha érzem a határaimat egy nagyon absztrakt matematikai eszköztárat igénylő feladatnál, de ez természetes.

„Egy problémát addig érzel bonyolultnak, amíg meg nem oldod. Ez megerősít abban, hogy a megoldással szintet léptél.”

K. S.: A programozás tanításában hogyan jutsz el a starttól a célig? Legyen a start a nyelvi/szintaktikai problémák és a cél az OO tervezési minták.

Cs. P.: Onnan indulunk, hogy megpróbáljuk megfogalmazni a számítógép számára érthető módon a megoldandó feladatot. Tanuljunk algoritmusokat! Mondjuk azt – egyszerűsítve –, hogy minden algoritmizálható és három építőkockánk van: szekvencia, szelekció, iteráció. Egy darabig a szintaktikáról szól a történet és az építőkockákból építkezünk. Egy következő szint, amikor már nem határozzuk meg a feladatspecifikációban, hogy milyen építőkockákat és adatszerkezeteket használjunk, hanem ezeket fel kell fedezni, ki lehet választani, azaz bővül a mozgástér. Elvonatkoztatunk az eddigi konkrétumoktól.

Jönnek az objektumorientált alapelvek. Modellezünk, tervezünk, leképezzük a valós világ dolgait osztályokká és megvalósítjuk azokat objektumokkal. Átgondoljuk, hogy mi mivel/mikkel jellemezhető, mivel mi történik. Az OO három alapelvét – egységbezárás, öröklődés, polimorfizmus – hangsúlyozni kell. A szakdolgozatokban már kijöhetne az OOP ereje/előnyei, de ez sokszor még nem dominál. Az OKJ-ban a jószívű ötöshöz elegendő az OO szemlélet helyes alkalmazása: helyes modellezés, saját osztály(ok), helyes egységbezárás, koncepcionálisan helyes öröklődés.

Nagyobb projektekben már megjelen(het)nek az elosztott alkalmazások és a tervezési minták is. Igazi szakmai kihívás eddig eljutni a tananyagban és a diákoknak átadni azt, hogy „ha eddig eljutsz, akkor nagyon fogsz tudni szárnyalni”.

K. S.: Mi motiválna, ha karriert váltanál?

Cs. P.: Nyilván van az a pénz… Most az életpályám pedagógusi szakaszában vagyok, így innen tudnám megközelíteni a váltás lehetőségét. Ami itt tart jelenleg, az a szoftverfejlesztő szak menedzselési lehetősége. Az iskola hangulata is tetszik. A céges légkört is élveztem, amikor korábban kijártam oktatni. Ha csak azt csinálnám, akkor hiányozna az iskola légköre. Szereztem korábban ipari tapasztalatokat – nem multi környezetben –, de annyira nem éreztem jól magamat, hogy önmagában a pénz ott tartson.

K. S.: Kipróbálnád magadat külföldön?

Cs. P.: Mindkét testvérem élt és dolgozott már külföldön néhány évet, így van némi rálátásom erre. Örültem, hogy meg tudták csinálni. Alapvetően nem változott meg az életük. Persze újdonság, kipróbálható, de önmagában az, hogy külföld nem vonz a dolog, inkább „itthon ülő” vagyok. Nem attól boldogul az ember, hogy külföldön él.

Csolti Péter

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

Cs. P.: 20 évesen láttam a Kardhal című filmet. Éreztem, hogy hú: ha nem feltétlenül hackerré, de ilyenné kell, hogy váljak! Akkoriban 10 egység körül lehettem. Mindenféle cégnél dolgoztam és körvonalazódott, hogy ez nem én leszek, de a szakmai érdeklődés megmaradt. Ha jönne most egy hasonló kihívás, akkor azt nem tudnám elengedni, illetve nem szívesen engedném el. Egyébként annó a film után, jó pár év elteltével, de kaptam egy ilyesmi lehetőséget. Jól jött, hogy ismertem a Perl nyelvet, belecsöppenve a linuxos világba, egy asztrológia-párkapcsolati-társasági oldalt fejlesztettünk. Az idő tájt még javában dübörgött a Flash, ami szerencsére akkoriban a kisujjamban volt, a horoszkópot programozottan számoltattuk, rajzoltattuk vele.

A mostra az 50-et mondanám. Van még hová és akarok is fejlődni. Nyolc éve léptem a tanári pályára. Aktuálisan az oktatás és a módszertan irányára koncentrálok. Az OKJ-ben szükséges a módszertan. Jelenleg a helyemen vagyok.

Hogy újabb mérföldkő lesz-e? Talán attól is függ, hogy az IT milyen technológiát hoz egyre közelebb a hétköznapjainkba. A Big Data és a mesterséges intelligencia közül engem inkább az utóbbi tudna megfogni. 5-10%-ot minden évben hozzátettem az informatikai tudásomhoz. Az utóbbi időben ez inkább online kurzusokat jelent.

K. S.: Rád keresve a Google alig ad találatot. Tudatos, hogy ennyire korlátozottan vagy jelen online?

Cs. P.: Nagyon szeretem saját magam kézben tartani a dolgokat. Bizonyos értelemben introvertált vagyok, kissé antiszociálisba hajló módon. A magánéletnek meg kell maradnia magánéletnek. Féltem szakmai versenyektől gyerekként. Nem éreztem azt, hogy bizonyos helyeken már megmérettem magamat, így hiányzott ez a fajta szakmai önbizalom. Ez a mentalitás megmaradt: annak ellenére, hogy ma már tudom, hogy ebben-abban jó vagyok, mégsem érzem azt, hogy ezt-azt meg kellene osztani, ki kellene rakni. Tudatos törekvés a részemről a minimális online jelenlét. Fotó is csak az utóbbi időben érhető el rólam, az is csak azért, mert néhány helyen kötelező volt. Amióta elérhetőek a különböző chat platformok, azóta fennáll a veszélye annak, hogy a világon több ezer km-re lévő „ismerősödről” többet tudsz, mint a közvetlen szomszédodról.

Én szeretem magam megélni a saját élményeimet. Nem fotózom például, helyette inkább belül tárolom el az élményt/infót. Nem érzek késztetést arra, hogy ezeket megosszam. Nem akarok időt szánni az online jelenlétem „karbantartására”. Akikkel szeretném megosztani ezeket a dolgokat, azokkal személyesen éljük át az élményeket.

K. S.: Alapvetően más a diákokhoz/hallgatókhoz való hozzáállás az OKJ szintjén és a felsőoktatásban…

Cs. P.: Az OKJ-ban jellemzőbb a személyes kontakt és jobban van helye a fejsimogatásnak. A felsőoktatás kevésbé egyénre szabott. Az OKJ-ban a tutori, mentori feladatok markánsabban jelen vannak. A felsőoktatásban mindezek inkább csupán a tehetséggondozásra korlátozódnak.

A diplomához is adhat lendületet az OKJ. Egyrészt felmentésekkel a felsőoktatásban szóró-tantárgynak tekinthető programozás tantárgyakból, másrészt a tanulásban szerzett tapasztalatok – általában is – hasznosnak bizonyulnak.

K. S.: Milyen visszajelzéseket szoktál kapni az elhelyezkedett diákjaidtól?

Cs. P.: Alapvetően nem a programozási nyelvet kérik tőlük, hanem inkább a helyes objektumorientált gondolatmenetet. Elegendő munícióval keresnek állást a munkaerőpiacon. Az első fél-egy év komoly tanulással szokott telni, de tudnak mire építkezni. Például OO tervezési minták, adatbázis-tervezés. Fontos megerősítés, hogy hasznos az, hogy kimerítően foglalkozunk a szoftverfejlesztő képzésben például az adatszerkezetekkel és a programozási tételekkel, amivel megalapozható az absztraktabb dolgok felé vezető út. A többség tesztelőként helyezkedik el először és kb. fél-egy év gyakorlat után lépnek tovább a fejlesztői pozíciók irányába. Főleg a webes és a mobil irány a jellemző. A Java és a C# nyelvek esetében nagyobb arányban és kiforrottabban van jelen az OO. A webes vonalon (PHP és JavaScript) mindezek másként és kevésbé fordulnak elő. Ez a szakdolgozatok színvonalán is jól megfigyelhető.

Minden diákunktól visszajön, hogy támogatják, mentorálják őket a kezdeti időszakban. Az önálló szakmai fejlődésre vonatkozó igény mindenhol jelen van a szoftverfejlesztő szakmában. Néhol el is várják, hogy úgymond főiskolai/egyetemi végzettséget is előbb-utóbb szerezzenek. Az OKJ-ről továbbtanuló diákok tipikus visszajelzése: „az egyetem = OKJ + matek”.

Szervezett formában nincs alumni követésünk, de gyakran előfordul, hogy a szakdolgozati konzulensükkel egy ideig még tartják a kapcsolatot a diákok, sőt, gyakran visszajönnek az iskolába látogatóba. Ilyenkor felkeresnek szaktanárokat is.

K. S.: Az OKJ képzéseket rendszeresen átalakítják. Most is egy ilyen időszakban vagyunk…

Cs. P.: Amikor hozzányúlnak egy OKJ képzéshez, akkor a koncepció általában világosan látszik és jó is mindig az irány, de a megvalósítás nem mindig sikerül. Most egyelőre annyit lehet tudni, hogy a szoftverfejlesztő szak új nevet fog kapni: szoftverfejlesztő és –tesztelő. Ebből látszik, hogy merre megy a hajó, de az óraszámokat és a témakörök arányait még nem ismerjük (még a ráépülések esetében sem). Hasznos, hogy egyre inkább összecsengenek az OKJ szakok követelményei és a valós munkaerőpiaci igények.

K. S.: Hol van az OKJ helye a munkaerő-piacon?

Cs. P.: Alapvetően jó képességű diákokról van szó. Igény mindenképpen van rá. De ez nem végállomás, csupán egy mérföldkő. Több végzett diáktól is hallottam, hogy OKJ-vel megpályázott olyan pozíciót is, ahová diplomát kértek és fel is vették. Olyan helyeken, ahol nem várnak el több éves gyakorlati tapasztalatot és/vagy nem igényelnek komplex tervezést/modellezést, belépő szintként elegendő az OKJ végzettség. Kezdő/belépő/gyakornoki pozíciókról beszélünk. Alapvetően a szakmai hozzáértés/tapasztalat számít az iparban – ebből a szempontból a papír mellékes lehet. Hasznosnak gondolom, hogy az oktatásban rendelkezésre áll az OKJ – mint lépcsőfok.

K. S.: Az informatikai OKJ szakok között mennyire jellemző, hogy átjárhatóak?

Cs. P.: Az SZVK-k bizonyos mértékben lehetővé teszik ezt. Adott a törekvés arra, hogy a kétéves informatikai OKJ képzésekben az első év legyen közös. A gyakorlatban ez nem tud teljesen megvalósulni és nem is biztos, hogy egészséges. Joggal merülhet fel egy CAD-CAM informatikusban, hogy miért kell neki annyit tanulnia a hálózatokról, mint egy informatikai rendszerüzemeltetőnek, illetve náluk meg miért kell annyi programozást tanulnia, mint egy szoftverfejlesztőnek. 10%-nyi előrehozott szakmai tartalmat engedélyez a kerettanterv. Emiatt az első évben, motivált hozzáállással az átjárhatóság megoldható, azonban ha valaki menekül egy adott szakról, annak nincs szerencséje a felzárkózással. A második évben az átjárás már ésszerűtlen (lenne).

K. S.: Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik most szeretnének dönteni/választani az OKJ és a felsőoktatás között? Hasznos lehet némi pályaorientáció a szoftverfejlesztéshez kötődően.

Cs. P.: Sokan azért választják az OKJ-t, mert az „csak OKJ”. Ez úgy értendő, hogy talán kicsit könnyebb és egyszerűbb lesz. Ez még belefér (képesek rá és rövidebb is a képzés). Sokan nem mernek vállalkozni a főiskola/egyetem után. Kettős a hozzáállás: többen túl könnyűnek („ez csak ennyi?”), többen pedig túl nehéznek („miért tanuljuk ezt a nehéz témakört is, amikor ez egy OKJ?”) érzik. Néhányan nem érzik magukat a helyükön, de nem azért mert tényleg nincsenek a helyükön, hanem azért mert ez fejben dől el. Többen úgy gondolják, hogy játékfejlesztők lesznek, mert nagyon szeretnek játszani. Nyilván önmagában ez még kevés.

„Jobb, ha támogatunk valakit abban, amit akar (nyilván ha már tudja, mit akar). Sokkal inkább, mintha csak úgy elindítjuk egy irányba (ha még nem tudja, mit akar)”.

Aki még nem próbálta ki magát ebben a témakörben, az mindenképpen OKJ-vel kezdje, mert jóval hamarabb lesz sikerélménye. A felsőoktatásban tovább tart a sikerhez vezető út.

Aki még nem annyira tanult meg önállóan tanulni, annak is az OKJ-t javaslom, hiszen itt ebben is fejlődhet. A felsőoktatásban nem lesz/lenne ideje/lehetősége megtanulni tanulni.

Az OKJ esetében már két év múlva papírja lesz ahhoz, hogy bármihez kezdjen. Nem tanácsolnám, de akár önálló vállalkozásba is belefoghat. Inkább azt javaslom, hogy szakmai munkát végezzen.

Ha alapvetően nem tudom, hogy milyen motivációval jön a diák (hiszen előfordul, hogy ő sem tudja még), akkor pro-kontra elvekkel tudom orientálni.

Csolti Péter

K. S.: Milyen soft skillek szükségesek/hasznosak a szoftverfejlesztőknek?

Cs. P.: Konkrét skilleket nem neveznék meg, inkább példákat hoznék. Rendszerben gondolkodni, folyamatokat átlátni, illetve egy lépéssel előre látni/tervezni mindenképp szükséges. A logikus gondolkodás is elengedhetetlen, de persze nem a matematikai megközelítésben. A hozzáállást tekintve fontos, hogy merjen próbálkozni, merjen elindulni egy úton, merje felvállalni a saját döntését. Önálló kutatásra is legyen képes. Ne csak passzív befogadó legyen a tanulás során. Kell egyfajta elszántság, kitartás és belső motiváció is, hiszen néha olyan dolgokat is meg kell tanulni, olyan projektekben is részt kell venni, amit nem (mi) szeretnénk.

„Nem jó az a klisé, hogy az informatikus kocka csendben kockul és az jól van úgy, hiszen szakmai véleményt kell nyilvánítania, megfelelően ki kell fejeznie önmagát, képviselnie kell szakmai álláspontját.”

Meggyőzően akkor lehet kommunikálni egy projektfeladatról, ha otthon is belerakott időt/energiát. Ha ez hiányzik vagy kevés, akkor nyilvánvaló, hogy a dolog nem fog menni, de egyben egyértelmű az is, hogy mit kell azért tenni, hogy menjen. Ha egy feladat nincs precízen specifikálva, akkor is nagyon sok mindent észre kell vennie a sorok között. Az angol nyelvtudás nélkülözhetetlen.

Kell reális önismeret is. Egyben nyitottnak kell lenni a világra, a környezetünkre is. Értsd úgy, hogy a fejlődéshez nem a gép előtt töltött idő mennyiségét kell növelni, hanem annak minőségét is. Egy-egy új feladatnál fontos, hogy tudja: menni fog, mert ilyet már csinált, van benne tapasztalata, látott már hasonlót, tud kitől kérdezni, becsülhető meddig fog tartani (és van is annyi időm), illetve: be kell látnia, hogy valami nem fog menni (esetleg csak időhiány miatt).

A társas együttműködés lényeges a szoftverfejlesztésben. Akár virtuálisan is. Akár angolul is. Önállóan is kell tudni dolgozni. Lényeges a beilleszkedés, a tudja hol a helye. Megfelelő hozzáállás: a neki kiosztott részfeladatot akkor is el kell végeznie, ha a másik nem csinálta meg a sajátját. Iskolai környezetben könnyebb elevickélni a projektmunkákban mások farvizén, mint valós feladatokkal munkahelyi környezetben. Előbbi esetben nem szabad azt leszűrni, hogy hatékonyan tud kooperálni – pedig nem.

K. S.: Megfogalmazhatók eltérések a különböző OKJ képzést folytató intézmények között?

Cs. P.: A képző intézmények között mindenképpen vannak különbségek. A kimenetnek elvben azonosnak kellene lennie. Ez egyértelműen szerepel az SZVK-ban (Szoftverfejlesztő szakmai és vizsgakövetelmények). A vizsgafeladatok egyik része központi – tehát egységes –, és nagyságrendileg az első tanév tananyagát kéri számon. A vizsgafeladatok másik része az intézmények hatáskörébe tartozik, azaz a helyi tanárok állítják össze a feladatsort, és többnyire a második tanév szakmai anyagára vonatkozik. Utóbbi esetben követelmény, hogy grafikus felülettel rendelkező komplex alkalmazás legyen. Itt máshová helyezhetők a hangsúlyok (algoritmusok, adatbázis, tervezés, hálózatos kommunikáció, játékfejlesztés), attól függően, hogy ki és mit tanított.

A szakfelelős egy intézményben összefogja a szakot és felelős annak szakmai tartalmáért. Nem kötelező, hogy egy-egy intézményben legyenek szakfelelősök. Úgy tűnik, hogy ott, ahol vannak, szervezettebb/összefogottabb az élet és magasabb színvonalú a kimenet, illetve ahol nincsenek, ott jóval gyengébb a kimenet és nagyobb a szórás. Az óraszámok és tantárgyak tematikájának összeállítása során adott némi mozgástér. A szakfelelős feladata ezek meghatározása, egyeztetése, kialakítása, illetve belsős és óraadó tanárok felkérése a szakhoz kötődő tantárgyak oktatására, tananyagainak kidolgozására és a számonkérés lebonyolítására. A szakfelelős akkor tudja a munkáját eredményesen és hatékonyan végezni, ha megfelelő támogatást kap az intézmény vezetőségétől, illetve amikor egy-egy nem szakmai vélemény/igény/elvárás nem írja felül a szakmai szempontokat. Azokban az intézményekben, ahol több/sok szak is van, nem elvárható a vezetőség részéről, hogy mindegyikhez értsen, ezért is lényeges a szakfelelős szerepe.

K. S.: Milyen markáns különbségeket tapasztalsz a nappali és esti képzésre járó diákok között?

Cs. P.: A nappali tagozatra többnyire közvetlenül érettségi után jelentkeznek a diákok. Sajnos náluk jellemző a következő motiváció, némileg kisarkítva: annyit fog majd keresni, hogy az első fizetéséből is majd jachtot fog venni az unokája. Simán bemondják a 4-600 ezer forintos nettó fizetési igényt. Mindez persze messze nem reális. Ha valaki motivált, akkor nappalisként jóval több ideje van a képzés során, hiszen fiatal, még nem dolgozik, nem családfenntartó.

Az esti/felnőtt képzés esetén általában 25 év felettiek, és már rendelkeznek némi munkatapasztalattal, szakmai gyakorlattal. Náluk sokkal nagyobb a motiváció és tudatos a szándék, hogy ezt miért akarja végigcsinálni. Többnyire karrierváltók. Velük könnyebb dolgozni, annak ellenére, hogy lényegesen kevesebb idejük adódik tanulni, munkahelyi kötelezettségeik is vannak, esetleg gyerekeket is nevelnek.

Az is előfordult, hogy valakiben a képzés során tudatosult, hogy „nekem egy baromi jó szakmám van, és nem fogok váltani”. Úgy érezte a képzés felénél (egy év után), hogy két év alatt a szoftverfejlesztésben nem fog odáig eljutni, ahol jelenleg a másik szakmájában tart. Szerintem ez a pozitív megerősítés hosszú ideig ki fog nála tartani. Messze nem biztos, hogy bármilyen szakmából könnyen válhat valaki szoftverfejlesztővé.

K. S.: Milyen tévhitekkel találkoztál a szoftverfejlesztő képzéshez kötődően?

Cs. P.: Van egy pályaalkalmassági tükör – kvázi egy szintfelmérő, orientáló – amely segít eligazodni/eldönteni, hogy „alkalmas vagyok-e szoftverfejlesztőnek”. Elterjedt tévhit: mindenki úgy gondolja, hogy erre a szakmára alkalmas. Gyakran lezajlik az alábbihoz hasonló párbeszéd:

– Miért nem grafikusnak, orvosnak, biológusnak mentél?
– Mert ahhoz nincs készségem, ahhoz nem értek.
– És mit tudsz a szoftverfejlesztésről?
– Semmit, de azt biztosan meg tudom tanulni.

Mintha mindenki azt gondolná, hogy a szoftverfejlesztéshez nem kell „kézügyesség” (vagy egyebek), hanem beülök, a tanár elmondja, hogyan kell csinálni, megértem, megtanulom és milliomos leszek. Nem tudom, ez hol csúszik el, de a köztudatban ez van.

A másik gyakori tévhit, hogy aki szeret játszani, azt érdekli az informatika és egyben ért is hozzá.

K. S.: Vannak ösztöndíjak az OKJ képzésben?

Cs. P.: Igen, adott intézményi ösztöndíj és állami ösztöndíj is. Függhet a tanulmányi eredménytől, hiányzástól, szakmai eredményektől. Lehet jelképes összegű ösztöndíj, ami arra jó, hogy jól mutat később az önéletrajzban. Előfordulhat komolyabb összegű ösztöndíj is, amivel már lehet tervezni is.

K. S.: Követed a szakmai blogunkat? Van kedvenc olyan cikkünk, amit ajánlanál diákoknak?

Cs. P.: Amikor szakmai tartalomra vágyok, ötletet akarok meríteni, akkor természetesen a repertoárban benne van a szakmai blogotok. Azt nem mondhatom ebben az évben, hogy heti rendszerességgel visszajárok bármilyen oldalra, de azt igen, hogy a jókat rendszeresen felkeresem.

Nem emelnék ki egyetlen cikket, inkább azt, hogy a koncepció, a naprakészség, az aktualitás, a profizmus átsüt az egészen. Rengeteg hasznos, érdekes olvasmány található Nálatok, javaslom a szemezgetést. Kezdve a kipróbálható egyszerűbb – Hello World! másképpen – kódoktól, az adatbázison át az előadásokig, sok minden van. Ezt az IT karrier interjúsorozatot is egzotikumnak vélem a palettán. Szóval nem emelnék ki cikket, de azért javasolnék a diákoknak valamit: a záródolgozatukkal kapcsolatban sokat mondom, hogy ne arra törekedjenek, hogy „javíthatatlan”, befejezett, szakemberek által kikezdhetetlen munkát adjanak le, persze rakjanak bele mindent, hanem arra, hogy legyen meg a koncepciójuk, tudják, hogy az adott problémára miért azt a megoldást választották. Ezt az érzést, illetve a tanácsom magyarázatát láthatják a blogotok szakmaiságában, megjelenésében. Megéri felkeresni és időt szánni rá a tanulmányok során. Talán utána is.

K. S.: Véleményeznéd tanfolyamaink tematikáit?

Cs. P.: Nem titok, hogy nagyságrendileg a könyved alapján tanítok. Azért esett rá a választás, mert nem találtam más, módszertanilag ilyen jól felépített könyvet. Persze jó, hogy vannak benne gyakorló feladatok, meg kidolgozott példák is. A sokéves oktatói tapasztalat nagyon érződik. Röviden szólva: ugyanezt gondolom a tanfolyamaitok tematikáiról. Persze van, amit én máshogy csinálok/csinálnék, de biztosra veszem, hogy számodra ezeknek megvan a helye és nem véletlenül került oda. Hogy mondjak példát is, ilyen a fájlkezelés, talán az OKJ kimenet miatt, de jóval előrébb hozom az alapjait. Mélységeiben ráér később is. Illetve megemlíteném a tervezési mintákat, ami egy haladó, absztrakt szint. Ott a helye az OO ismeretek bővítésénél, én mégis valahogy külön kezelem, az OOP „elsajátítása” után mintegy ablakot nyit a következő szintre.

K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted, mémed?

Cs. P.: Nem is tudom… ami van, az kicsit talán elcsépelt. Ha akarod, akkor felidézhetek ezekből, azonban egy időben gyűjtöttem a diákok válaszait, név nélkül természetesen. Van néhány, amire emlékszem, IT oktatós körökben szerintem megállják a helyüket:

– Mi a strukturált program jellemzője?
– Hogy teljesen strukturált.

– Mire jó a Scratch?
– Egy állatnak parancsokat lehet adni, és az végre is hajtja őket.

– Milyen számokkal tesztelnéd a fenti algoritmust?
– Háromfélével: 0, negatív és pozitív számmal.

– Mi a különbség az osztály- és az objektumdiagram között?
– Az objektumdiagram részletes, míg az osztálydiagram a felületes tervezést szolgálja!


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Bővebben
/
Csolti Péter

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse. Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött ...
Bővebben
/
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Bővebben
/
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Bővebben
/
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Bővebben
/
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...
Bővebben
/

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Bővebben
/

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Bővebben
/
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Bővebben
/
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...
Bővebben
/