Interjú Csolti Péterrel

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse.

Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött. Ehhez kötődik az első oktatói tevékenysége is, egy békásmegyeri közösségi házban. Valami még hiányzott, de nem tudta mi az. Hamarosan bővítette a palettát a grafikai majd, a tervezői irányba, természetesen a hozzájuk kapcsolódó szoftverekkel. De ez még mindig nem volt az igazi, pedig a műszaki rajzok miatt – jó értelemben – alig tudott aludni! Aztán ezek mellett az egyik munkahelyén egyszer csak programozni „kellett”… És akkor rátalált!

Közben és utána kipróbált néhány iskolát. Amiről papírja van az a gazdaságinformatika, számítógép-rendszerprogramozó, C# és Android tanfolyamok, de évről évre folyamatosan képzi magát, inkább célirányos, rövidebb kurzusokkal.

Csolti Péter

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. október 21-én.

K. S.: Mi motivált az informatika felé?

Cs. P.: A Commodore 64-től kezdődött – kb. 12 éves koromban – a dolog. A középiskolában még C64-et tanultunk, de még nem programozást. Sokat játszottunk a haverokkal: hetente legalább kétszer összegyűltünk és „toltuk az InterKarate 3-at”. Elsősorban nem a játék érdekelt, hanem az alkotás lehetősége. A kalandprogram írásának rejtelmei című könyvet kikölcsönöztem a könyvtárból és eldöntöttük, hogy közösen készítünk egy játékprogramot: a barátom szépen rajzol és én meg majd BASIC-ben leprogramozom.

K. S.: Milyen szakterületekben szereztél tapasztalatokat?

Cs. P.: Mérföldkövet jelentett a számítógéppel való kapcsolatom kialakulása során, amikor életem első Phong-árnyalású piros színű golyóját rendereltem a 3D Studio R4 verziójával – később ebből lett a 3ds Max – és láttam, hogy milyen szép és részletekben gazdag, és persze szembesültem azzal is, hogy milyen lassan készült el az állókép. Mindez odaszögezett és eldöntöttem, hogy ilyet akarok csinálni! Tetszett, hogy a grafikus programok szkriptelhetők, programozhatók, testre szabhatók. A grafika érdekelt, de nem ez jelentette a fő csapásirányt. Egy grafikus stúdióban dolgoztam, de inkább programozáshoz kötődő (rész)feladatokat láttam el. Nem szépet alkottam, hanem praktikusat és hasznosat. Szerettem rajzolni. A műszaki rajz is jól ment. Tervezőkkel, építészekkel kooperálva készítettem 3D látványterveket.

Évekig programoztam/szkripteltem a 3ds Max programban, kicsit kitekintettem az AutoCAD LISP nyelvére, de az nem ragadott magával. A Unity programozás is megfogott, a játékfejlesztéshez, grafikához és a virtuális valósághoz kötődve.

„Nem gombot szeretnék nyomkodni, hanem az érdekel, hogy mi történik a gombra kattintva és én azt akarom megírni! Nagyon rá tudok kattanni arra, hogy mi van mögötte.”

Ebben az élet úgy támogatott, hogy mindig adódott lehetőségem programozni. Az első munkahelyi élményem, hogy amikor programozni kellett, akkor jött a felismerés/érzés, hogy „na ezt vártam”. Megvolt az első flow élmény és az alkotás élménye azóta is megvan. Kicsit felemás, hogy nincs egy fizikai megjelenése a programozásnak, de azért megtestesült termék is bőven előállítható. Az alkotói folyamat továbbra is vonz, illetve az informatikához kötődő állandó fejlődés, megújulás is biztosított.

Néhány éve elkezdtem érdeklődni aziránt, hogy mi az informatika szerepe a gazdasági életben, azaz az IT hogyan tud támogatást nyújtani ehhez. Tettem egy kis kitekintést a számvitel és a könyvelés felé. Büszke vagyok magamra, hogy ezt abszolváltam és közben megfogalmazódott bennem, hogy „igen, most már tudom, hogy miért nem ebbe az irányba mentem”. Ha adódna lehetőség, akkor az üzemeltetés felé is szívesen nyitnék.

Az informatika egy feneketlen kút. Ezért akármerre fordulok/indulok, elárvultnak érzem magamat. Persze jönnek a pozitív megerősítések, hogy jól csinálom, amiket talán korábbi tapasztalataim alapján kialakult rutinnak köszönhetek. Érzem a diákokon is, hogy ők még nagyobb tengerbe csöppennek bele és nekik még „egypontnullásabb” a mentőmellényük, mint az enyém volt kezdőként. Szoktam mondani a diákoknak, hogy:

„Ha nem tudsz rákattanni arra, hogy hová nem tettél pontosvesszőt, akkor lehet, hogy nem neked való a szoftverfejlesztés. Nem ez a szakma szépsége, de fontos rész ez is. Következetesnek kell lennünk. Az nem megy, hogy tippelünk.”

K. S.: Hol találtál kapcsolódási pontokat a matematika és a programozás között?

Cs. P.: 15 évesen mágikus élmény volt számomra, amikor láttam, hogy egy térbeli modellezett alakzat megjelent a 2D monitoron és még forgott is. Lenyűgözött az, hogy emberek kitalálták a transzformációs mátrixokat, és azok milyen egyszerűen használhatók. Mindig nagyon jó matematika tanáraim voltak, de valahogy nem szerettem a tantárgyat. Ismerősöktől szívesen hallgatok a témakörben különböző problémákat, megoldásokat, algoritmusokat. Egy ideig aggódtam, hogy nem matek faktosként mi lesz majd velem, hogyan fog menni a programozás? Végül ez nem jelentett gondot. Néha érzem a határaimat egy nagyon absztrakt matematikai eszköztárat igénylő feladatnál, de ez természetes.

„Egy problémát addig érzel bonyolultnak, amíg meg nem oldod. Ez megerősít abban, hogy a megoldással szintet léptél.”

K. S.: A programozás tanításában hogyan jutsz el a starttól a célig? Legyen a start a nyelvi/szintaktikai problémák és a cél az OO tervezési minták.

Cs. P.: Onnan indulunk, hogy megpróbáljuk megfogalmazni a számítógép számára érthető módon a megoldandó feladatot. Tanuljunk algoritmusokat! Mondjuk azt – egyszerűsítve –, hogy minden algoritmizálható és három építőkockánk van: szekvencia, szelekció, iteráció. Egy darabig a szintaktikáról szól a történet és az építőkockákból építkezünk. Egy következő szint, amikor már nem határozzuk meg a feladatspecifikációban, hogy milyen építőkockákat és adatszerkezeteket használjunk, hanem ezeket fel kell fedezni, ki lehet választani, azaz bővül a mozgástér. Elvonatkoztatunk az eddigi konkrétumoktól.

Jönnek az objektumorientált alapelvek. Modellezünk, tervezünk, leképezzük a valós világ dolgait osztályokká és megvalósítjuk azokat objektumokkal. Átgondoljuk, hogy mi mivel/mikkel jellemezhető, mivel mi történik. Az OO három alapelvét – egységbezárás, öröklődés, polimorfizmus – hangsúlyozni kell. A szakdolgozatokban már kijöhetne az OOP ereje/előnyei, de ez sokszor még nem dominál. Az OKJ-ban a jószívű ötöshöz elegendő az OO szemlélet helyes alkalmazása: helyes modellezés, saját osztály(ok), helyes egységbezárás, koncepcionálisan helyes öröklődés.

Nagyobb projektekben már megjelen(het)nek az elosztott alkalmazások és a tervezési minták is. Igazi szakmai kihívás eddig eljutni a tananyagban és a diákoknak átadni azt, hogy „ha eddig eljutsz, akkor nagyon fogsz tudni szárnyalni”.

K. S.: Mi motiválna, ha karriert váltanál?

Cs. P.: Nyilván van az a pénz… Most az életpályám pedagógusi szakaszában vagyok, így innen tudnám megközelíteni a váltás lehetőségét. Ami itt tart jelenleg, az a szoftverfejlesztő szak menedzselési lehetősége. Az iskola hangulata is tetszik. A céges légkört is élveztem, amikor korábban kijártam oktatni. Ha csak azt csinálnám, akkor hiányozna az iskola légköre. Szereztem korábban ipari tapasztalatokat – nem multi környezetben –, de annyira nem éreztem jól magamat, hogy önmagában a pénz ott tartson.

K. S.: Kipróbálnád magadat külföldön?

Cs. P.: Mindkét testvérem élt és dolgozott már külföldön néhány évet, így van némi rálátásom erre. Örültem, hogy meg tudták csinálni. Alapvetően nem változott meg az életük. Persze újdonság, kipróbálható, de önmagában az, hogy külföld nem vonz a dolog, inkább „itthon ülő” vagyok. Nem attól boldogul az ember, hogy külföldön él.

Csolti Péter

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

Cs. P.: 20 évesen láttam a Kardhal című filmet. Éreztem, hogy hú: ha nem feltétlenül hackerré, de ilyenné kell, hogy váljak! Akkoriban 10 egység körül lehettem. Mindenféle cégnél dolgoztam és körvonalazódott, hogy ez nem én leszek, de a szakmai érdeklődés megmaradt. Ha jönne most egy hasonló kihívás, akkor azt nem tudnám elengedni, illetve nem szívesen engedném el. Egyébként annó a film után, jó pár év elteltével, de kaptam egy ilyesmi lehetőséget. Jól jött, hogy ismertem a Perl nyelvet, belecsöppenve a linuxos világba, egy asztrológia-párkapcsolati-társasági oldalt fejlesztettünk. Az idő tájt még javában dübörgött a Flash, ami szerencsére akkoriban a kisujjamban volt, a horoszkópot programozottan számoltattuk, rajzoltattuk vele.

A mostra az 50-et mondanám. Van még hová és akarok is fejlődni. Nyolc éve léptem a tanári pályára. Aktuálisan az oktatás és a módszertan irányára koncentrálok. Az OKJ-ben szükséges a módszertan. Jelenleg a helyemen vagyok.

Hogy újabb mérföldkő lesz-e? Talán attól is függ, hogy az IT milyen technológiát hoz egyre közelebb a hétköznapjainkba. A Big Data és a mesterséges intelligencia közül engem inkább az utóbbi tudna megfogni. 5-10%-ot minden évben hozzátettem az informatikai tudásomhoz. Az utóbbi időben ez inkább online kurzusokat jelent.

K. S.: Rád keresve a Google alig ad találatot. Tudatos, hogy ennyire korlátozottan vagy jelen online?

Cs. P.: Nagyon szeretem saját magam kézben tartani a dolgokat. Bizonyos értelemben introvertált vagyok, kissé antiszociálisba hajló módon. A magánéletnek meg kell maradnia magánéletnek. Féltem szakmai versenyektől gyerekként. Nem éreztem azt, hogy bizonyos helyeken már megmérettem magamat, így hiányzott ez a fajta szakmai önbizalom. Ez a mentalitás megmaradt: annak ellenére, hogy ma már tudom, hogy ebben-abban jó vagyok, mégsem érzem azt, hogy ezt-azt meg kellene osztani, ki kellene rakni. Tudatos törekvés a részemről a minimális online jelenlét. Fotó is csak az utóbbi időben érhető el rólam, az is csak azért, mert néhány helyen kötelező volt. Amióta elérhetőek a különböző chat platformok, azóta fennáll a veszélye annak, hogy a világon több ezer km-re lévő „ismerősödről” többet tudsz, mint a közvetlen szomszédodról.

Én szeretem magam megélni a saját élményeimet. Nem fotózom például, helyette inkább belül tárolom el az élményt/infót. Nem érzek késztetést arra, hogy ezeket megosszam. Nem akarok időt szánni az online jelenlétem „karbantartására”. Akikkel szeretném megosztani ezeket a dolgokat, azokkal személyesen éljük át az élményeket.

K. S.: Alapvetően más a diákokhoz/hallgatókhoz való hozzáállás az OKJ szintjén és a felsőoktatásban…

Cs. P.: Az OKJ-ban jellemzőbb a személyes kontakt és jobban van helye a fejsimogatásnak. A felsőoktatás kevésbé egyénre szabott. Az OKJ-ban a tutori, mentori feladatok markánsabban jelen vannak. A felsőoktatásban mindezek inkább csupán a tehetséggondozásra korlátozódnak.

A diplomához is adhat lendületet az OKJ. Egyrészt felmentésekkel a felsőoktatásban szóró-tantárgynak tekinthető programozás tantárgyakból, másrészt a tanulásban szerzett tapasztalatok – általában is – hasznosnak bizonyulnak.

K. S.: Milyen visszajelzéseket szoktál kapni az elhelyezkedett diákjaidtól?

Cs. P.: Alapvetően nem a programozási nyelvet kérik tőlük, hanem inkább a helyes objektumorientált gondolatmenetet. Elegendő munícióval keresnek állást a munkaerőpiacon. Az első fél-egy év komoly tanulással szokott telni, de tudnak mire építkezni. Például OO tervezési minták, adatbázis-tervezés. Fontos megerősítés, hogy hasznos az, hogy kimerítően foglalkozunk a szoftverfejlesztő képzésben például az adatszerkezetekkel és a programozási tételekkel, amivel megalapozható az absztraktabb dolgok felé vezető út. A többség tesztelőként helyezkedik el először és kb. fél-egy év gyakorlat után lépnek tovább a fejlesztői pozíciók irányába. Főleg a webes és a mobil irány a jellemző. A Java és a C# nyelvek esetében nagyobb arányban és kiforrottabban van jelen az OO. A webes vonalon (PHP és JavaScript) mindezek másként és kevésbé fordulnak elő. Ez a szakdolgozatok színvonalán is jól megfigyelhető.

Minden diákunktól visszajön, hogy támogatják, mentorálják őket a kezdeti időszakban. Az önálló szakmai fejlődésre vonatkozó igény mindenhol jelen van a szoftverfejlesztő szakmában. Néhol el is várják, hogy úgymond főiskolai/egyetemi végzettséget is előbb-utóbb szerezzenek. Az OKJ-ről továbbtanuló diákok tipikus visszajelzése: „az egyetem = OKJ + matek”.

Szervezett formában nincs alumni követésünk, de gyakran előfordul, hogy a szakdolgozati konzulensükkel egy ideig még tartják a kapcsolatot a diákok, sőt, gyakran visszajönnek az iskolába látogatóba. Ilyenkor felkeresnek szaktanárokat is.

K. S.: Az OKJ képzéseket rendszeresen átalakítják. Most is egy ilyen időszakban vagyunk…

Cs. P.: Amikor hozzányúlnak egy OKJ képzéshez, akkor a koncepció általában világosan látszik és jó is mindig az irány, de a megvalósítás nem mindig sikerül. Most egyelőre annyit lehet tudni, hogy a szoftverfejlesztő szak új nevet fog kapni: szoftverfejlesztő és –tesztelő. Ebből látszik, hogy merre megy a hajó, de az óraszámokat és a témakörök arányait még nem ismerjük (még a ráépülések esetében sem). Hasznos, hogy egyre inkább összecsengenek az OKJ szakok követelményei és a valós munkaerőpiaci igények.

K. S.: Hol van az OKJ helye a munkaerő-piacon?

Cs. P.: Alapvetően jó képességű diákokról van szó. Igény mindenképpen van rá. De ez nem végállomás, csupán egy mérföldkő. Több végzett diáktól is hallottam, hogy OKJ-vel megpályázott olyan pozíciót is, ahová diplomát kértek és fel is vették. Olyan helyeken, ahol nem várnak el több éves gyakorlati tapasztalatot és/vagy nem igényelnek komplex tervezést/modellezést, belépő szintként elegendő az OKJ végzettség. Kezdő/belépő/gyakornoki pozíciókról beszélünk. Alapvetően a szakmai hozzáértés/tapasztalat számít az iparban – ebből a szempontból a papír mellékes lehet. Hasznosnak gondolom, hogy az oktatásban rendelkezésre áll az OKJ – mint lépcsőfok.

K. S.: Az informatikai OKJ szakok között mennyire jellemző, hogy átjárhatóak?

Cs. P.: Az SZVK-k bizonyos mértékben lehetővé teszik ezt. Adott a törekvés arra, hogy a kétéves informatikai OKJ képzésekben az első év legyen közös. A gyakorlatban ez nem tud teljesen megvalósulni és nem is biztos, hogy egészséges. Joggal merülhet fel egy CAD-CAM informatikusban, hogy miért kell neki annyit tanulnia a hálózatokról, mint egy informatikai rendszerüzemeltetőnek, illetve náluk meg miért kell annyi programozást tanulnia, mint egy szoftverfejlesztőnek. 10%-nyi előrehozott szakmai tartalmat engedélyez a kerettanterv. Emiatt az első évben, motivált hozzáállással az átjárhatóság megoldható, azonban ha valaki menekül egy adott szakról, annak nincs szerencséje a felzárkózással. A második évben az átjárás már ésszerűtlen (lenne).

K. S.: Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik most szeretnének dönteni/választani az OKJ és a felsőoktatás között? Hasznos lehet némi pályaorientáció a szoftverfejlesztéshez kötődően.

Cs. P.: Sokan azért választják az OKJ-t, mert az „csak OKJ”. Ez úgy értendő, hogy talán kicsit könnyebb és egyszerűbb lesz. Ez még belefér (képesek rá és rövidebb is a képzés). Sokan nem mernek vállalkozni a főiskola/egyetem után. Kettős a hozzáállás: többen túl könnyűnek („ez csak ennyi?”), többen pedig túl nehéznek („miért tanuljuk ezt a nehéz témakört is, amikor ez egy OKJ?”) érzik. Néhányan nem érzik magukat a helyükön, de nem azért mert tényleg nincsenek a helyükön, hanem azért mert ez fejben dől el. Többen úgy gondolják, hogy játékfejlesztők lesznek, mert nagyon szeretnek játszani. Nyilván önmagában ez még kevés.

„Jobb, ha támogatunk valakit abban, amit akar (nyilván ha már tudja, mit akar). Sokkal inkább, mintha csak úgy elindítjuk egy irányba (ha még nem tudja, mit akar)”.

Aki még nem próbálta ki magát ebben a témakörben, az mindenképpen OKJ-vel kezdje, mert jóval hamarabb lesz sikerélménye. A felsőoktatásban tovább tart a sikerhez vezető út.

Aki még nem annyira tanult meg önállóan tanulni, annak is az OKJ-t javaslom, hiszen itt ebben is fejlődhet. A felsőoktatásban nem lesz/lenne ideje/lehetősége megtanulni tanulni.

Az OKJ esetében már két év múlva papírja lesz ahhoz, hogy bármihez kezdjen. Nem tanácsolnám, de akár önálló vállalkozásba is belefoghat. Inkább azt javaslom, hogy szakmai munkát végezzen.

Ha alapvetően nem tudom, hogy milyen motivációval jön a diák (hiszen előfordul, hogy ő sem tudja még), akkor pro-kontra elvekkel tudom orientálni.

Csolti Péter

K. S.: Milyen soft skillek szükségesek/hasznosak a szoftverfejlesztőknek?

Cs. P.: Konkrét skilleket nem neveznék meg, inkább példákat hoznék. Rendszerben gondolkodni, folyamatokat átlátni, illetve egy lépéssel előre látni/tervezni mindenképp szükséges. A logikus gondolkodás is elengedhetetlen, de persze nem a matematikai megközelítésben. A hozzáállást tekintve fontos, hogy merjen próbálkozni, merjen elindulni egy úton, merje felvállalni a saját döntését. Önálló kutatásra is legyen képes. Ne csak passzív befogadó legyen a tanulás során. Kell egyfajta elszántság, kitartás és belső motiváció is, hiszen néha olyan dolgokat is meg kell tanulni, olyan projektekben is részt kell venni, amit nem (mi) szeretnénk.

„Nem jó az a klisé, hogy az informatikus kocka csendben kockul és az jól van úgy, hiszen szakmai véleményt kell nyilvánítania, megfelelően ki kell fejeznie önmagát, képviselnie kell szakmai álláspontját.”

Meggyőzően akkor lehet kommunikálni egy projektfeladatról, ha otthon is belerakott időt/energiát. Ha ez hiányzik vagy kevés, akkor nyilvánvaló, hogy a dolog nem fog menni, de egyben egyértelmű az is, hogy mit kell azért tenni, hogy menjen. Ha egy feladat nincs precízen specifikálva, akkor is nagyon sok mindent észre kell vennie a sorok között. Az angol nyelvtudás nélkülözhetetlen.

Kell reális önismeret is. Egyben nyitottnak kell lenni a világra, a környezetünkre is. Értsd úgy, hogy a fejlődéshez nem a gép előtt töltött idő mennyiségét kell növelni, hanem annak minőségét is. Egy-egy új feladatnál fontos, hogy tudja: menni fog, mert ilyet már csinált, van benne tapasztalata, látott már hasonlót, tud kitől kérdezni, becsülhető meddig fog tartani (és van is annyi időm), illetve: be kell látnia, hogy valami nem fog menni (esetleg csak időhiány miatt).

A társas együttműködés lényeges a szoftverfejlesztésben. Akár virtuálisan is. Akár angolul is. Önállóan is kell tudni dolgozni. Lényeges a beilleszkedés, a tudja hol a helye. Megfelelő hozzáállás: a neki kiosztott részfeladatot akkor is el kell végeznie, ha a másik nem csinálta meg a sajátját. Iskolai környezetben könnyebb elevickélni a projektmunkákban mások farvizén, mint valós feladatokkal munkahelyi környezetben. Előbbi esetben nem szabad azt leszűrni, hogy hatékonyan tud kooperálni – pedig nem.

K. S.: Megfogalmazhatók eltérések a különböző OKJ képzést folytató intézmények között?

Cs. P.: A képző intézmények között mindenképpen vannak különbségek. A kimenetnek elvben azonosnak kellene lennie. Ez egyértelműen szerepel az SZVK-ban (Szoftverfejlesztő szakmai és vizsgakövetelmények). A vizsgafeladatok egyik része központi – tehát egységes –, és nagyságrendileg az első tanév tananyagát kéri számon. A vizsgafeladatok másik része az intézmények hatáskörébe tartozik, azaz a helyi tanárok állítják össze a feladatsort, és többnyire a második tanév szakmai anyagára vonatkozik. Utóbbi esetben követelmény, hogy grafikus felülettel rendelkező komplex alkalmazás legyen. Itt máshová helyezhetők a hangsúlyok (algoritmusok, adatbázis, tervezés, hálózatos kommunikáció, játékfejlesztés), attól függően, hogy ki és mit tanított.

A szakfelelős egy intézményben összefogja a szakot és felelős annak szakmai tartalmáért. Nem kötelező, hogy egy-egy intézményben legyenek szakfelelősök. Úgy tűnik, hogy ott, ahol vannak, szervezettebb/összefogottabb az élet és magasabb színvonalú a kimenet, illetve ahol nincsenek, ott jóval gyengébb a kimenet és nagyobb a szórás. Az óraszámok és tantárgyak tematikájának összeállítása során adott némi mozgástér. A szakfelelős feladata ezek meghatározása, egyeztetése, kialakítása, illetve belsős és óraadó tanárok felkérése a szakhoz kötődő tantárgyak oktatására, tananyagainak kidolgozására és a számonkérés lebonyolítására. A szakfelelős akkor tudja a munkáját eredményesen és hatékonyan végezni, ha megfelelő támogatást kap az intézmény vezetőségétől, illetve amikor egy-egy nem szakmai vélemény/igény/elvárás nem írja felül a szakmai szempontokat. Azokban az intézményekben, ahol több/sok szak is van, nem elvárható a vezetőség részéről, hogy mindegyikhez értsen, ezért is lényeges a szakfelelős szerepe.

K. S.: Milyen markáns különbségeket tapasztalsz a nappali és esti képzésre járó diákok között?

Cs. P.: A nappali tagozatra többnyire közvetlenül érettségi után jelentkeznek a diákok. Sajnos náluk jellemző a következő motiváció, némileg kisarkítva: annyit fog majd keresni, hogy az első fizetéséből is majd jachtot fog venni az unokája. Simán bemondják a 4-600 ezer forintos nettó fizetési igényt. Mindez persze messze nem reális. Ha valaki motivált, akkor nappalisként jóval több ideje van a képzés során, hiszen fiatal, még nem dolgozik, nem családfenntartó.

Az esti/felnőtt képzés esetén általában 25 év felettiek, és már rendelkeznek némi munkatapasztalattal, szakmai gyakorlattal. Náluk sokkal nagyobb a motiváció és tudatos a szándék, hogy ezt miért akarja végigcsinálni. Többnyire karrierváltók. Velük könnyebb dolgozni, annak ellenére, hogy lényegesen kevesebb idejük adódik tanulni, munkahelyi kötelezettségeik is vannak, esetleg gyerekeket is nevelnek.

Az is előfordult, hogy valakiben a képzés során tudatosult, hogy „nekem egy baromi jó szakmám van, és nem fogok váltani”. Úgy érezte a képzés felénél (egy év után), hogy két év alatt a szoftverfejlesztésben nem fog odáig eljutni, ahol jelenleg a másik szakmájában tart. Szerintem ez a pozitív megerősítés hosszú ideig ki fog nála tartani. Messze nem biztos, hogy bármilyen szakmából könnyen válhat valaki szoftverfejlesztővé.

K. S.: Milyen tévhitekkel találkoztál a szoftverfejlesztő képzéshez kötődően?

Cs. P.: Van egy pályaalkalmassági tükör – kvázi egy szintfelmérő, orientáló – amely segít eligazodni/eldönteni, hogy „alkalmas vagyok-e szoftverfejlesztőnek”. Elterjedt tévhit: mindenki úgy gondolja, hogy erre a szakmára alkalmas. Gyakran lezajlik az alábbihoz hasonló párbeszéd:

– Miért nem grafikusnak, orvosnak, biológusnak mentél?
– Mert ahhoz nincs készségem, ahhoz nem értek.
– És mit tudsz a szoftverfejlesztésről?
– Semmit, de azt biztosan meg tudom tanulni.

Mintha mindenki azt gondolná, hogy a szoftverfejlesztéshez nem kell „kézügyesség” (vagy egyebek), hanem beülök, a tanár elmondja, hogyan kell csinálni, megértem, megtanulom és milliomos leszek. Nem tudom, ez hol csúszik el, de a köztudatban ez van.

A másik gyakori tévhit, hogy aki szeret játszani, azt érdekli az informatika és egyben ért is hozzá.

K. S.: Vannak ösztöndíjak az OKJ képzésben?

Cs. P.: Igen, adott intézményi ösztöndíj és állami ösztöndíj is. Függhet a tanulmányi eredménytől, hiányzástól, szakmai eredményektől. Lehet jelképes összegű ösztöndíj, ami arra jó, hogy jól mutat később az önéletrajzban. Előfordulhat komolyabb összegű ösztöndíj is, amivel már lehet tervezni is.

K. S.: Követed a szakmai blogunkat? Van kedvenc olyan cikkünk, amit ajánlanál diákoknak?

Cs. P.: Amikor szakmai tartalomra vágyok, ötletet akarok meríteni, akkor természetesen a repertoárban benne van a szakmai blogotok. Azt nem mondhatom ebben az évben, hogy heti rendszerességgel visszajárok bármilyen oldalra, de azt igen, hogy a jókat rendszeresen felkeresem.

Nem emelnék ki egyetlen cikket, inkább azt, hogy a koncepció, a naprakészség, az aktualitás, a profizmus átsüt az egészen. Rengeteg hasznos, érdekes olvasmány található Nálatok, javaslom a szemezgetést. Kezdve a kipróbálható egyszerűbb – Hello World! másképpen – kódoktól, az adatbázison át az előadásokig, sok minden van. Ezt az IT karrier interjúsorozatot is egzotikumnak vélem a palettán. Szóval nem emelnék ki cikket, de azért javasolnék a diákoknak valamit: a záródolgozatukkal kapcsolatban sokat mondom, hogy ne arra törekedjenek, hogy „javíthatatlan”, befejezett, szakemberek által kikezdhetetlen munkát adjanak le, persze rakjanak bele mindent, hanem arra, hogy legyen meg a koncepciójuk, tudják, hogy az adott problémára miért azt a megoldást választották. Ezt az érzést, illetve a tanácsom magyarázatát láthatják a blogotok szakmaiságában, megjelenésében. Megéri felkeresni és időt szánni rá a tanulmányok során. Talán utána is.

K. S.: Véleményeznéd tanfolyamaink tematikáit?

Cs. P.: Nem titok, hogy nagyságrendileg a könyved alapján tanítok. Azért esett rá a választás, mert nem találtam más, módszertanilag ilyen jól felépített könyvet. Persze jó, hogy vannak benne gyakorló feladatok, meg kidolgozott példák is. A sokéves oktatói tapasztalat nagyon érződik. Röviden szólva: ugyanezt gondolom a tanfolyamaitok tematikáiról. Persze van, amit én máshogy csinálok/csinálnék, de biztosra veszem, hogy számodra ezeknek megvan a helye és nem véletlenül került oda. Hogy mondjak példát is, ilyen a fájlkezelés, talán az OKJ kimenet miatt, de jóval előrébb hozom az alapjait. Mélységeiben ráér később is. Illetve megemlíteném a tervezési mintákat, ami egy haladó, absztrakt szint. Ott a helye az OO ismeretek bővítésénél, én mégis valahogy külön kezelem, az OOP „elsajátítása” után mintegy ablakot nyit a következő szintre.

K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted, mémed?

Cs. P.: Nem is tudom… ami van, az kicsit talán elcsépelt. Ha akarod, akkor felidézhetek ezekből, azonban egy időben gyűjtöttem a diákok válaszait, név nélkül természetesen. Van néhány, amire emlékszem, IT oktatós körökben szerintem megállják a helyüket:

– Mi a strukturált program jellemzője?
– Hogy teljesen strukturált.

– Mire jó a Scratch?
– Egy állatnak parancsokat lehet adni, az végre is hajtja őket.

– Milyen számokkal tesztelnéd a fenti algoritmus?
– Három félével: 0, negatív és pozitív számmal.

– Mi a különbség az osztály- és az objektumdiagram között?
– Az objektumdiagram részletes, míg az osztálydiagram a felületes tervezést szolgálja!

Ezt az interjút eddig 30 alkalommal olvasták.

Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Bővebben
/
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Bővebben
/
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Bővebben
/
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...
Bővebben
/

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Bővebben
/

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Bővebben
/
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Bővebben
/
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...
Bővebben
/

Szólj hozzá!