Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, kultúratörténet, történelem, gasztronómia, más országok szokásai. Lelkesen és fáradhatatlanul járja az országot, népszerű előadásokat és egész napos tréningeket tart. Ilyenkor mindig megadja elérhetőségeit és felajánlja, hogy bátran keresse meg bárki tanácsért, mert olyankor boldog, hogy szükség van rá. Sajátos és egyedi humorával izgalmasan mutatja be, hogy különböző helyzetekben hogyan illik – másképpen hogyan kellene – viselkednünk az európai kultúrkörben. Több sikeres könyve jelent meg az elmúlt két évtizedben, legutóbbi Summa Summarum – Európaiság – hitelesség – protokoll címmel 2018-ban. Számomra mindig a protokolltanárnő marad, hiszen így emlékszem rá a Diplomáciai protokoll című tantárgy kapcsán.

Görög Ibolya 1

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. április 19-én.

K. S.: Hogyan tegyünk megfelelő benyomást az állásinterjún?

G. I.: A legfontosabb, hogy olyan szavakat használjunk, olyan vokalitással és olyan külsővel, amit az adott szakma elvár. Egyik ismerősöm fel akart venni egy vállalati jogászt, és az interjúra a jelölt szakadozott farmerben, kicsit viseltes pólóban és papucsban érkezett – ez durva, tudom, de létezik ilyen! Elnézést kért a jelölttől, hogy feltehetően a titkárnő nem szólt neki, mert az állás betelt. Ugyanakkor egy kreatív reklámcéghez ment egy lány jól szabott nadrágkosztümben, konszolidált cipő, táska, fegyelmezett haj, visszafogott stílus – hát az sem volt jó!

„A lényeg, hogy diplomával a kezünkben ne legyünk „dögösek” vagy „macsók”, a tanult ember megjelenés az elvárt. Feltétlenül alapkövetelmény az ápoltság, a fegyelmezett beszéd (kerüljük a hadarást, motyogást, túl halk vagy túl hangos hangot).”

K. S.: Milyen elemi lépésekre, tevékenységekre figyeljünk az állásinterjún? Első benyomás, bemegyünk, szemkontaktus, köszönünk, kézfogás, helyet foglalunk, hová tegyük a kezünket, lábunkat, hogyan üljünk, kire nézzünk, ha többen kérdeznek bennünket, hogyan zárjuk le az interjút?

G. I.: Kezdjük mindjárt azzal, hogy ne késsünk, egy percet se. A késés nagyon idegesít mindenkit (még azt is, aki egyébként szokott késni). Időben kell indulni, és ha netán valami elháríthatatlan akadály jön közbe (leszakad a híd vagy ilyesmi), akkor oda kell telefonálni. Tehát kontakt telefonszám nélkül soha ne induljunk el. Ha lehet, a tól-ig-et tisztázzuk, tudnunk kell, mennyi idő áll rendelkezésünkre.

Megérkezvén kopogjunk, majd számoljunk magunkban háromig és benyithatunk. Aki belép, köszön, érthetően, tisztán jó napot kívánok-kal. Ne kezdjük a kézfogást, mert mindig az nyújt előre, aki fogad bennünket. De ha nem történik meg, akkor sincs semmi baj, a szemkontaktus fontosabb.

Várjuk meg, hogy a fogadó fél hova int, oda kell leülnünk. A széken tegyük be a hajlatig a fenekünket, üljünk egyenesen. A lányok ne tegyék fel keresztbe a lábukat. Fotelben pláne ne! Ha fotelbe kell ülni, igyekezzünk minél beljebb leülni (ahonnan még a talpunk leér) és ne feküdjünk el benne. A legjobb, ha normál magasságú asztalhoz ülünk, ott a lábunk nem is látszik. A kezünket alsókarban tegyük az asztal lapjára, tenyér a kézfejen. Nagyon fontos, hogy a derekunk egyenes maradjon.

Ne kezdjünk el fecsegni, várjuk meg, amíg a fogadó fél szól és kérdez. Ha többen ülnek velünk szemben, arra nézzünk először, aki a kérdést feltette, majd miközben beszélünk, nézzünk a többiekre is.

Az interjút a fogadó fél zárja le, ezt vegyük észre és mi álljunk fel.

K. S.: A HR-esek többsége nő és reméljük, hogy a TANULT NŐ szerepben van. Az állásinterjú szóbeli részét hogyan tegyük nemtől független TANULT EMBER és TANULT EMBER szituációjává?

G. I.: A verbalitás legfőbb gondja, hogy mi legyen a tegezés-magázással. A tegezés – bármennyire is elterjedt – azt jelenti, hogy „együtt őriztünk libát”. Az interjúra érkezvén magázva kell köszönnünk (jó napot kívánok – a „kívánok”-at tegyük hozzá!), magázva kell beszélgetnünk. Ha netán a HR-es felajánlja a tegezést, nyilván el kell fogadni. De ebben az esetben ő hibázott, hiszen még nem vagyunk felvéve.

K. S.: Miről és hogyan beszéljünk, ha nem kapunk segítő kérdéseket? Ha csak annyit mondanak, hogy „Beszéljen magáról”, „Mutatkozzon be”. Hogyan készüljünk fel erre a helyzetre?

G. I.: Ezt biztosan megkérdezik, ne engedjük bő lére a mondandónkat. „Ennyi éves vagyok, a … főiskolán/egyetemen végeztem … szakon.

„A legkedvesebb tantárgyaim: … – itt azt kell mondani, ami az adott álláshoz kapcsolódik. Esetleg erre szánjunk egy-két mondatot. Ennyi elég.”

És ha rákérdeznek, hogy mi a hobbink, valami olyat kell mondani, ami nem fogja elvenni az időnket a munkától.

Görög Ibolya 2

K. S.: Mi az – a durva protokoll hiba –, ami sosem fordulhat elő az állásinterjún?

G. I.: Soha ne lépjünk be sehova tegezve. Mindig köszönni kell. Ne legyünk nagyképűek. Száz százalékig győződjünk meg, hogy nincs test- és szájszagunk. Reggelig sorolhatnám….

K. S.: Hogyan öltözködjünk a hétköznapokban olyan munkahelyen, ahol nincs szigorú Dress Code?

G. I.: A magára valamit is adó cégnél létezik etikai kódex, az abban foglaltakat tartsuk be. És legyünk büszkék a munkánkra, ezt fejezzük ki az öltözékünkkel is. Nyilván van ing-nyakkendős, kosztümös munkahely (a pénzügy, a jog világa), de ha nem, akkor sem menjünk szakadozott farmerben, nyáron is hordjunk férfiként hosszú nadrágot és viseljünk inget póló helyett. A lányoknak tudniuk kell, hogy ha túl sokat mutatnak (dekoltázs, szoknya rövidsége), akkor nem igazán fognak a tudásukra, az agyukra figyelni.

K. S.: Várható az, hogy spontán átváltanak angolra/németre és/vagy vissza egy állásinterjún? Hogyan reagáljunk ilyenkor?

G. I.: Ha a multi cégnél vagyunk, várható, hogy átváltanak, hiszen a munkánkhoz szükséges. Picit mosolyogva gond nélkül váltsunk át. Én voltam olyan cégnél, ahol kötelező volt angolul beszélgetni még két magyarnak is pl. a büfében, ha már egy nem magyar kolléga ott volt.

K. S.: Nagyon másképp viselkednek a pályakezdő Z generációsok és a karrierváltó X és Y generációba tartozók. Adhatók külön nekik hasznos tanácsok az állásinterjúhoz?

G. I.: Talán a legfontosabb, hogy az „én így akarom, nekem így a jó” szemléleten gondolkodjanak el. Ugyanis a szüleiket még tán tudták terrorizálni, de a munkahelyen ez már nem fog menni, percek alatt elküldhetik.

K. S.: A szoftverfejlesztők között igencsak kevés a nő. Megfogalmazható néhány hasznos tanács…

  • ha én nő vagyok a TANULT EMBER szerepben és körülöttem mindenki férfi, illetve
  • ha én férfi vagyok a TANULT EMBER szerepben és a csapatomban egyetlen nő van TANULT EMBER szerepben, illetve
  • ha a csupa férfi csapatot nő vezeti?
  • És mihez kezdjünk a KICCSAJ-jal? 😉

G. I.: Az én rendszergazda-cégemnél 6-8 fiú és két lány van. Nagy a respektjük, mert az egyik varázsol a számítógéppel, a másik pedig percre pontosan megmondja, mikor kinek mit kell csinálni, melyik céghez menni, stb. A nő a férfiak között az eszével, tudásával, humorával tud elérni bármit is. És nem a dekoltázsával. Ha mégis bekerül a csapatba – ki tudja, miért – a pici szoknyás, dögös kiccsaj, perceken belül elmenekül, mert a viccek céltáblája lesz.

Görög Ibolya 3

K. S.: Hogyan viselkedjünk egy kötetlennek meghirdetett, munkaidőn kívüli céges eseményen, csapatépítő tréningen?

G. I.: Nagyon kell vigyázni a megivott alkohol mennyiségével, mert ha elszabadulnak a gátlások, nevetségessé válhatunk. És aki emlékszik másnap, meglesz rólunk a véleménye. A csapatépítő tréningen vegyünk részt a játékokban, és ha már úgyis kell, akkor lelkesen, vidáman.

K. S.: Hogyan váltsunk munkahelyet? Hogyan viselkedjünk a felmondási idő alatt?

G. I.: Ha szerencsénk van, akkor a vezető leül velünk és elmondja, miért küld el bennünket. Ilyenkor a hibáinkért ne másokat okoljunk, ne árulkodjunk. Tisztességgel hallgassuk végig, ez a legelegánsabb. A felmondási idő alatt se gyalázzuk a főnököt, a munkahelyet – ha tényleg utáltuk, akkor inkább kérjünk felmentést a felmondási idő alól és azonnal menjünk el. Egyre vigyázzanak – ugyanoda soha nem szabad visszamenni.

K. S.: Tudom – korábban nyilatkozta –, hogy John Steinbeck Kék öböl című könyve hatott egész életére, stílusára. Kinek és milyen élethelyzetben javasolná elolvasni ezt a regényt?

G. I.: Ó, nagyon sok könyv hatott rám, mondhatni, hogy mindegyik. Olvasni mindig érdemes, mert ezzel gyarapodik az ember szókincse. Aki olvas, meg tud írni még egy motivációs levelet is! Az olvasáson irodalmat értek és nem kommenteket és facebook bejegyzéseket. Tudom, hogy az X és Y generáció pörög, rohan, maximum filmeket néz, de abból nem gazdagodik. Rengeteg könyv megvan e-formátumban is, azt akárhol elő lehet venni. Ha elkezdik az olvasást, rá fognak kapni, mert játszi könnyedséggel ki tudják fejezni magukat és rájönnek, hogy nem csak b-vel kezdődő igék vannak.


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Szűcs Tibor

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...

Interjú Nádai Gáborral

Nádai Gábor

Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető.

Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk harmadmagammal, ahol weboldalakon és mindenféle webes projekteken dolgoztunk.

Már egészen kisgyerekkoromban főként két dolog érdekelt, a repülőgépek és programozás. Akkor még a korabeli repülőgép szimulátorokkal, Delphivel és Pascallal játszottam sokat. Míg a repülés megmaradt érdeklődési körnek (bár nem tettem le róla, hogy egyszer pilóta jogsim legyen), utóbbi végül a szakmámmá vált.

Jelenleg az ingatlan.com Zrt. IT vezetőjeként dolgozom, ahol – elfogultság nélkül – az ország egyik legjobb engineering csapatával, backend-, frontend- és mobilfejlesztőkkel, DevOps mérnökökkel, különböző szakmai vezetőkkel és szakértőkkel dolgozhatok együtt.”

– így mutatkozik be Nádai Gábor új, tavaly indított Fejétől bűzlik a hal – Egy vezető mindennapi gondolatai című blogjának indító bejegyzésében.

Nádai Gábor

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. március 12-én.

K. S.: LinkedIn profilodon a Scrum Master -> Software Engineer -> Lead Software Engineer -> Engineering Manager -> Head of Engineering pozíciók követhetők végig az elmúlt 8 év alatt. Mennyire tekinthető ez az út lineárisnak?

N. G.: Szoftverfejlesztőként kezdtem és emellett volt párhuzamosan a Scrum Master pozíció. Kipróbáltuk azt a megközelítést, hogy a csapatokban vannak a Scrum Masterek, nem pedig dedikált Scrum Master van a cégnél. Hamar rájöttünk, hogy ez nem ideális. Az út többé-kevésbé lineárisnak/sztenderdnek tekinthető, de közben a cég létszáma 40-ről 160-ra növekedett. Amikor a céghez kerültem, akkor összesen 5 fejlesztő volt. Amikor én lettem a fejlesztők vezetője, akkor már 16 emberem volt.

Alapvetően két iskola van. Az egyik iskola: nagyon értened kell a szakmádhoz és mellette még értegetned kell a vezetéshez és a munkád során kb. 50-50% a szakma és a vezetés aránya. A másik iskola: a vezetés egy teljesen önálló tudományág, amit el lehet sajátítani és nagyon sokat segít az, ha van egy szakmád, ami ad egy háttérbázist a karrieredhez, de alapvetően a vezetés egy szakma, amit külön meg kell tanulni. Én inkább az utóbbi iskolában hiszek, mert a vezetők által megoldott problémák kevésbé szakmaiak, inkább kommunikációhoz, szervezéshez kötődnek.

K. S.: Szeretnél még fejleszteni?

N. G.: Ez egy nagyon jó kérdés, én is szoktam rajta gondolkodni. Hobbi szinten mindenképpen. Például elkezdtem a codewars.com oldalon „bohóckodni”. Ennek lényege, hogy többféle programozási nyelv közül választva meg lehet oldani feladatokat, interaktívan írhatsz kódot, kipróbálhatod, automatikus gépi értékelést és publikálást követően meg tudod nézni mások megoldásait. Sokat lehet belőle tanulni: például megoldasz valamit 20 sorból és aztán megnézed, hogy a TOP 1-re felszavazott megoldás ugyanazt áttekinthetően megoldotta 2 sorból és…

„…néha a homlokodra csapsz, hogy ez a megoldás mennyire logikus, miért nem jutott eszembe”.

Ezzel szoktam játszani, mert jól szinten tart. Fontos, hogy ne felejtsem el, hogy honnan jöttem.

Ha az a kérdés, hogy főállásban szeretnék-e újra fejlesztő lenni, akkor ezt most nem tudom, de nyitott vagyok: bármit hozhat az élet. Annyira nem vagyok távol a tűztől, hiszen fejlesztői csapatok vezetőivel dolgozom együtt.

K. S.: Mekkora része a projektmenedzsment a munkádnak?

N. G.: Szokták mondani, hogy vannak a menedzserek és vannak a leaderek. Másképpen: vannak, akik el tudnak intézni dolgokat és vannak, akik el tudnak vezetni embereket. Ez a két dolog néhol elválik. A jó vezető igazából nem menedzsel, hanem vezet.

„Ahhoz, hogy jó vezető legyél, előbb jó menedzsernek kell lenned. Hiszen jól kell tudnod menedzselni a dolgokat, hogy azután jól vezesd az embereket.”

Így ez a két dolog néhol összekapcsolódik.

Adódnak olyan PM feladatok (kb. 30-40%-ban), amelyek általában hozzám szoktak kerülni. Az egyik kategória: ha valami olyan, ami az én felelősségem, hogy el legyen intézve, be legyen vezetve, vagy valami nagyobb változás ívű a szervezetben. A másik kategória: szeretek „belekotnyeleskedni” dolgokba és adódnak olyan területek, „amik most éppen sehol nincsenek”, így ezeket magamra veszem, mert érdekel és szeretnék ott valamit elérni.

Nádai Gábor

K. S.: Hogyan tovább? Ennél a cégnél, hová tudsz még fejlődni?

N. G.: Pozíciókban/szintekben gondolkodva már sehová, hiszen ez egy 160 fős magyar cég, és az egyetlen tulajdonos helye fix a szervezetben, így egyértelmű, hogy nincs tovább.

Viszont a vezetői feladataimat tekintve, még rengeteg fejlődési lehetőséget látok. Nem látom magamat kész vezetőnek és ezen az úton haladva még sok munka vár rám. Nagyon sokat segít ebben a cég: egyrészt mindig vannak olyan feladatok, amiket meg kell oldani, másrészt pedig „teher alatt nő a pálma”. Adott a lehetőség: coaching, tréning, konferencia, bármi által, illetve a kollégák is támogatnak. Most a fejlődés a cél, hogy 1-2 év múlva elmondhassam, hogy sokkal tudatosabb, jobb vezető vagyok, mint most (3 év után).

K. S.: Alapvetően nem tipikus, hogy egy informatikus hosszú időt – akár 8 évet – eltölt ugyanazon a munkahelyen. Hogyan látod ezt?

N. G.: Sok informatikus barátommal szoktunk erről beszélgetni. 7-8 éve jellemző/menő volt a 2 év, esetleg egy adott projektre, adott termékre való szerződés, megbízás, státusz. Nekem például az hátrány, hogy én alapvetően egyetlen céget láttam és így sok időt kell tudatosan foglalkoznom – munkaidőn kívül – azzal, hogy más cégek hogyan működnek, hogyan oldanak meg dolgokat. A gyakoribb váltásnak megvan az az előnye, hogy nagyobb rálátással lehetünk dolgokra, folyamatokra, illetve rendelkezünk összehasonlítással. Több HR-essel beszélgettem és mostanában az a jellemző, hogy kb. 4-5 év alatt „maxol ki” egy munkahelyet egy átlag szoftverfejlesztő. Persze számít a karakter is: kinek mennyire kell a változás, az újdonság, a pörgés.

K. S.: Hogyan szervezitek a fejlesztők munkáját? Milyen vezérelvek vannak? Nyilván agilis és Scrum, de testre szabva…

N. G.: Ha felcsapod a „nagy Scrum könyvet”, akkor csupán néhány eltérést találnál a módszertan ajánlásaitól. Mátrixszervezetben dolgozunk. A termékfejlesztő csapatokat próbáljuk úgy felépíteni, hogy a szükséges kompetenciák csapaton belül rendelkezésre álljanak. Jellemzően ott van mellettük a DevOps-os, a designer, a termékmenedzser, a tesztelő. Figyelünk arra, hogy autonómok legyenek a csapatok – amennyire lehetséges. Van egy nagyívű story (merre akarunk menni), de a konkrét megvalósításért már a csapatok felelnek (náluk van a döntés joga). A termékmenedzser fogja össze a csapatokat: ő felel a backlogért és ő mondja meg, hogy a következő két hetes iterációban mivel fog a csapat foglalkozni. Minden csapatban van vezető fejlesztő. Ő a fejlesztők közül olyan ember, akinek a soft skilljei is olyan szinten vannak, hogy könnyedén meg tudja érteni/értetni más szereplővel is magát, valamint még azzal is tud foglalkozni, hogy hogyan lesz eredményesebb, hatékonyabb, jobb a munka a csapaton belül és ehhez hogyan érdemes szervezni a feladatokat. A vezető fejlesztő és a termékmenedzser közösen határozzák meg, hogy „merre megy a hajó”. A vezető fejlesztő az első védvonal/kapu. Minden csapatnál vannak eltérések – így vagy úgy osztják szét a feladatot –, de a vezérelv közös. Ezen kívül van még egy engineering manager, aki szorosabban a vezető fejlesztőkkel tartja a kapcsolatot.

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

N. G.: Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen. A fejlesztői karrierben 50 és 60 között voltam, amikor volt egy reset és kiugrottam belőle. Most – a vezetői karrierben – valahová 25 és 30 közé lőném magam. Szerintem nem elérhető a 100, mert az azt jelentené, hogy nekem már senki semmilyen újdonságot nem tud mutatni, de azért kb. 80-as szintű emberekkel is már nagyon ritkán találkozunk. Már jó eredménynek tekinthető a 60 és 70 közötti érték, ami tudatosan elérhető.

K. S.: Körbejárnánk a bootcamp vs. főiskola/egyetem témakört? Milyen tapasztalataid vannak?

N. G.: Ez nehéz kérdés és persze messze nem fekete vagy fehér. Adott élethelyzet is befolyásolhat bárkit a döntésben, illetve adott cég igényeitől, elvárásaitól, projektjeitől és a konkrét ember hozzáállásától is erősen függ.

Ha valaki fiatal és adott a támogató háttere ahhoz, hogy 4-5 évig tanuljon, fejlessze önmagát, akkor el kell mennie egy felsőoktatási intézménybe. Alapvetően a felsőoktatásban gondolkodni tanítanak és kapsz egy keretrendszert ahhoz, hogyan tudod megvalósítani a dolgaidat.

A másik oldalon áll a bootcamp, ami egy néhány hónapos intenzív képzés és felkészít az elindulásra, aztán rajtad áll, hogy mi ragad még rád – milyen tapasztalatot szerzel – a munkád során. Ez annak jó, aki pályát/karriert vált vagy nem teheti meg, hogy 4-5 évig tanuljon.

„Ha a fejlesztői szakmát egy hagymának tekintjük, akkor a felső néhány rétege tényleg könnyen megtanulható. A programozáshoz nem matematika kell, hanem egy nagy adag logikai készség, amivel problémákat kell megoldani.”

A cégek többsége megelégszik a hagyma felső néhány rétegének megfelelő tudással. Ilyen emberből kell sok. Alapvetően nem olyanokat keresnek a cégek, akiknek PhD-je van informatikából és mélyreható tudással rendelkeznek valamiről, hanem olyanokat keresnek tömegesen a cégek, akik szállítani tudnak jó minőségű megoldásokat, terhelhetőek, rájuk lehet tenni a feladatokat, amit legyártanak. Nyilván, ha MRI gépben fekszem, akkor nyugodtabb lennék annak tudatában, hogy PhD-s informatikusok vettek részt a szoftver fejlesztésében. Ugyanakkor tart már ott az informatika, hogy egy tipikusabb problémát, egy webáruházat, egy kereskedelmi rendszert jó minőségben le tud gyártani egy 4-5 éves felsőoktatási múlttal nem rendelkező fejlesztő is.

K. S.: Milyen soft skillek szükségesek jelenleg a programozás/szoftverfejlesztés területén?

N. G.: Én 60%-ban inkább a soft skilleket nézem egy interjún. Láttam már néhány olyan fejlesztőt, aki guru/zseni volt a saját területén, de nem tudtam berakni egy adott csapatba, egy adott termékfejlesztő mellé, mert nem tudtam elképzelni azt, hogy kivel fog tudni úgy beszélgetni, hogy az illető nem akarja kitépni az összes haját. Viszont láttam már sok olyan fejlesztőt, akinek a szakmai skilljei nem voltak a legütősebbek, de mivel a hozzáállása pozitív volt, kommunikatív volt, „jó emberanyag volt”, így nagyon gyorsan felszedte a túloldali hiányosságait és sokkal többen szerettek volna vele dolgozni, vele egy csapatba kerülni.

Lényeges a szakma iránti elköteleződés, hiszen akkor fogunk tudni hard skillekben fejlődni. A soft skillben fejlődni a hard skillnél kb. háromszor nehezebb és jóval nagyobb odafigyelést, elköteleződést, tudatosságot igényel.

Hogyan gondolkodik egy fejlesztő? Problémamegoldó skillekkel van felvértezve, és azt látja, hogy van egy probléma, amin addig kell dolgozni, amíg ki tudja pipálni és azután mehet a következőre.

Nagyon nehéz azt mondani egy fejlesztőnek, hogy: „figyelj, Neked jobban kellene kommunikálnod”? Miért? Miben? Például: amikor egy code review-n elmondod a véleményedet a forráskódról, akkor a másik ember ne azt érezze, hogy dugába dől, felmond, és soha többé nem foglalkozik fejlesztéssel, hanem azt érezze, hogy Te egy tapasztalt fejlesztő vagy, aki tud neki segíteni a fejlődésben.

A #1 soft skill a jó kommunikáció, a #2 pedig az önfejlesztés. A konfliktuskezelést a kommunikáció részének tartom. A kommunikáció szerintem nagyon nehezen tanulható.

Az időmenedzsmenthez kell egy nagy adag tudatosság, hiszen aki jó informatikus, jó fejlesztő akar lenni, annak elengedhetetlen, hogy napi 2-3 órát önfejlesztéssel töltsön (és ez hatékony időmenedzsment nélkül nem megy). Az egész informatika, szoftverfejlesztés annyira mozog és változékony, hogy csak amióta elkezdtünk beszélgetni, megjelent 2 új keretrendszer, 3 nyelvet tönkretettek, 2 rendszer obsolete lett… Az időmenedzsment – szemben a kommunikációval – szerintem könnyebben tanulható.

Van a cégnél egy kompetenciamátrix szakterületenként. Ha ezen végigmennénk, biztosan tudnék még mondani néhányat, de a fentiek a markánsan fontosak.

K. S.: Elengedhetetlen az idegen nyelv magas szintű ismerete is…

N. G.: Hol lehet a legtöbb tudásanyagot beszerezni az IT területén? Az interneten, ahol végtelen elérhető forrásanyag van és ezeknek jó része – ami jó minőségű – természetesen angol nyelvű. Ez eddig az értő szövegolvasás szintje – angolul. Élethelyzete és munkahelye válogatja, hogy kell-e tudni jól előadni, beszélni angolul. A mi cégünknél minden magyarul zajlik, csak kb. 50 angol szakkifejezést használunk nap mint nap.

Sokkal több kaput nyit ki, ha valaki jól tud angolul. Az informatika nyelvtudás igényénél általánosabban is közelíthetjük ezt. Olyan világot élünk, amikor csupán egyéni döntés kérdése az, hogy valaki rövid, közepes, vagy hosszú távra elhagyja Magyarországot, vagy mondjuk dolgozik egy itthoni bázisú, de főként külföldi kollégákból álló cégnél. Egy ilyen világban angolul nem beszélni óriási hátrány lenne 2019-ben, mert sok-sok lehetőségtől esnénk el.

Nádai Gábor

K. S.: Az IVSZ 2015-ös kutatása szerint 22 ezer informatikus hiányzott/hiányzik a magyar piacról. Nyilván ez nem kizárólag fejlesztőket jelent. Hogyan változott azóta a hozzátok jelentkezők hozzáállása, tapasztalata, minősége? Megfigyelhető valamilyen markáns változás?

N. G.: Másképpen úgy fogalmaznék, hogy az igazi kérdés inkább az, hogy nehéz-e embert találni? Általánosságban nem. Nálunk van egy erősen összetett igényrendszer, aminek meg kell felelni. Nekünk fontos az, hogy valaki be tud-e illeszkedni – mint egy puzzle darab – a kialakult céges kultúrába vagy sem. Aztán persze hard skill és további soft skill szempontok nehezítik a döntést. Lényeges, hogy ő mennyit szeretne keresni és mi mennyit tudunk erre a pozícióra fordítani. Ha ezeket a szempontokat mind-mind összerakom, akkor már nehéz embert találni.

A jelentkezők fele marad meg az első – nem túl szigorú – rostán. A maradék fél felét hívjuk be interjúra, ezek negyedénél gondolkodunk el. Igazából, ebből a negyedből 1 az, aki minden szempontnak megfelel és „ő igen, nagyon jöjjön” és a többiekkel lesz dolog, de meg fogják találni a helyüket.

Megfigyelhető, hogy mivel szinte félévente jelennek meg olyan cikkek/jelentések az informatikusok egyre növekvő fizetéséről, így ez önmagában is vonzerő az IT felé, ami nem jó. Ismerek kb. 200 informatikust és messze nem igazak a milliós fizetések, de azért az átlag magyar bérszínvonalnál 1-2-3 kategóriával több pénzt lehet keresni IT-sként. Néha az emberek teljesen horribilis bérigénnyel jelentkeznek.

K. S.: Rövid-, közép- és hosszú távon hogyan látod: hogyan alakul az MI/AI és az informatikusok kapcsolata?

N. G.: Ki vagyok én, hogy ezt megmondhatnám? – gondolhatnám. Szerintem a technológia az emberek legnagyobb vívmánya és egyben legnagyobb ellensége is. Miért lettem informatikus? Misszióm, hogy amíg jó szoftvereket készítünk, és ezekkel segítjük az emberek életét/munkáját, addig nagy baj nem lehet, és ezt csinálnunk kell.

A technológiai fejlődés önmagában mindenkinek elveszi a munkáját. Lásd: korábbi manuális telefonközpontok kontra telefonközpontos nénik, közlekedési lámpák kontra forgalomirányítók. Ha valaki azt állítaná, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a fejlesztők munkáját 20 év múlva, akkor most lehet, hogy kinevetném, de ettől persze később pofára eshetek.

Általánosabban: a munka – mint olyan – egy bizonyos idő vagy szint után feleslegessé válik (önmagában). Az emberiségnek először azzal kellene foglalkoznia, hogy a bolygó hosszú távon megmaradjon, élhető maradjon. Azután át kellene szervezni az összes tevékenységünket, hiszen már most a szakmák legalább 40%-a olyan, ami gépesítve, eszközökkel teljesen kiváltható lenne. A következő kérdés: miből élne ez a sok ember a tevékenységük kiváltása után, hiszen nem lehet ennyi embert átképezni. Nem biztos, hogy mindenkinek dolgozni kellene. Tudom, hogy ez nagyon unortodox dolog, de így gondolom. Az informatikus – mint szakma – nem fog megszűnni, de jelentősen át fog alakulni.

K. S.: Hogyan gyűjtsön magának értelmes referenciát egy fiatal vagy egy karrierváltó?

N. G.: Alapvetően pénzt, időt, energiát fogsz belefektetni abba, hogy Te valami/valaki akarsz lenni. Jó eszköz lehet egy gyakornoki program, ezeket a multik szívesebben csinálják.

Nálunk nem fordult még elő, hogy valakit referencia hiányában utasítottunk volna el. A 3 hónapos próbaidő alatt úgyis kiderül nagyon sok minden az emberről. Örülök, ha valakinek van pet projektje – mert mindenki megtalálhatja benne a motivációját és tud benne fejlődni –, de nem ez a legfontosabb.

K. S.: Ha valaki fejlesztői pozícióra (front-end, back-end) pályázna nálatok, akkor mi lenne a TOP 3 kérdésed?

N. G.: A hard skill esetében kb. 50 kérdésnél értjük egymást. Ezeken kívül:

  • Saját magad szerint miben vagy erős, illetve miben nem?
  • Hol látod magadat 3-5 év múlva? Mivel lennél elégedett és mit teszel azért, hogy eljuss idáig?
  • Miért ez a cég és miért ez a pozíció?

K. S.: A CoachingTeam által meghirdetett pályázaton Az Év Fiatal Vezetője 2018 – KKV kategória 1. helyezést értél el. Szeretnék gratulálni ehhez a szakmai elismerésedhez. Egyben köszönöm, hogy megemlítettél a prezentációdban.

N. G.: Köszönöm szépen. A HR vezetőnk javasolta, hogy nevezzek erre a díjra. A CoachingTeam egyik legfontosabb küldetése a fiatal vezetők képzése. A díj egy önismereti barangolás, mert össze kell rakni egy kb. 30 diából álló prezentációt saját magadról. 40-ből 5 pályázat került díjazásra: egy a KKV, egy a nonprofit, egy a multinacionális kategóriában, egy különdíj, illetve a fődíj. Nagyon megtisztelő és szívmelengető érzés volt ebben részt venni és még eredményt is elhozni. Ebből is nagyon sokat tanultam. A szakmai zsűri nagyon király volt. A velük való beszélgetés volt az egész kiválasztás legnagyobb mérföldköve.

Self-brandingre is jó dolog – mondták sokan, de ez inkább rövidtávú. Hiszen egy-két napig meséled és kiírod a facebookra, de utána ugyanúgy teszed a dolgod és mész tovább. Szerintem inkább arra volt jó ez a díj, hogy elmondhatom, hogy az a cég, ahol dolgozom, ki tudta nevelni az év fiatal vezetőjét a saját kategóriájában és a cég 2 év múlva is elmondhatja, hogy erre képes volt. Egy másik szempont: van egy céges hitvallásunk arról, hogy milyen a jó vezető és így a cég erre is kapott külső megerősítést. Egy vezető nem létezik csapat nélkül: a csapaton van a hangsúly.

K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted?

N. G.: Igen, Grace Hopper-től:

„You manage things, you lead people”.

Kicsit körülírva: a dolgokat el kell intézni, az embereket pedig vezetni kell. Ezeket másképpen kell csinálni. A jó vezetők ezt szét tudják választani. A rossz vezetők pedig mindent elintézendőnek, megoldandónak tartanak, amiket ki kell pipálni.

K. S.: Megsimogatod Kázmért a nevemben?

N. G.: Feltétlenül.


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Szűcs Tibor

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes laborokat: hol, mikor, milyen órák legyenek. Két tantárgy óraadó vezetőtanára a Gábor Dénes Főiskolán: Szerzői rendszerek, Webanimáció. Professzionális Neptun felhasználó (admin jogkörrel). Nagy gyakorlattal rendelkezik a Photoshop és Google Web Designer szoftverek területén. Előbbi főleg képszerkesztést és animáció-készítést jelent, utóbbi inkább weblapok előállításához kötődik. Nagyon szeret túrázni, kirándulni, hegyet mászni. Kedveli azokat a helyzeteket, amikben van kihívás, ahol az erőnlét és a kitartás fontos szempont.

Szűcs Tibor

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. február 26-án.

K. S.: Az informatika mely területein rendelkezel tapasztalattal?

Sz. T.: A programozás mindig is egy mumus volt számomra. Középiskolában tanultam programozni Pascal, Delphi és C++ nyelveken. Kezdetben voltak nehézségeim a tervezéssel, az algoritmizálással, de gyakorlatot inkább létező megoldások, példatárak tanulmányozásával, forráskódok szerkesztésével, módosításával, átírásával szereztem az emelt szintű informatika órán.

Nagyon érdekelt a hálózatépítés, a rendszergazda jellegű feladatok. Még külön CISCO képzésre is jártam. Rendkívül gyakorlatorientált volt az oktatás, amit nagyon kedveltem. Emiatt ott maradtam a középiskolában még ötödéven is. Utólag úgy gondolom, hogy Novell helyett Linuxra kellett volna építeni a tematikát, de még így is használható tudást szereztünk. Szakmai informatikai nyelvoktatáson is részt vettem az ötödévben.

A számítógépes grafika mindig is érdekelt engem. Már középiskolában elvégeztem egy AutoCAD képzést. Sajnos 3D helyett még 2D-ben dolgoztunk, de a precíz munkavégzés – ami az R14-es verzió használatához elengedhetetlen volt – mindig is vonzott. Később a főiskolán is megismertem különböző modellező szoftvereket. Az egyik a POV-Ray volt, ami annak ellenére nagyon tetszett, hogy programozással kellett előállítani a testeket, térbeli alakzatokat, objektumokat. Felületesen ismerem a Blender és a 3ds Max szoftvereket, de a Pythont – mint szkript nyelvet – nem használtam.

K. S.: Hogyan zajlik egy tipikus munkanapod?

Sz. T.: Bizonyos keretek között szabad kezet kapok. Az a lényeg, hogy a munka kész legyen. Nekem nagyon tetszik ez a hozzáállás és a munkatempó. 8:30-ra érek be. A levelezéssel kezdek: rangsorolást követően fogok hozzá a feldolgozáshoz, megoldáshoz. 10 óra közül tízóraizom. Kollégáimmal közösen szoktunk ebédelni. A munkaidő 16:30-ig tart hétfőtől csütörtökig, illetve 14:00-ig pénteken. Időszakosan előforduló intenzív feladatok esetén túlórázom. Heti egyszer esténként oktatok, illetve többször is edzésekre járok munkaidő után.

Szűcs Tibor

A napi ügyeken kívül projektmunka van: periodikusan, félévente elkészítem a következő féléves órarendet. Tanszéki, kari szintű operatív tantervekből dolgozom, ezeket importálom a Neptunba. Hozzárendelek szakokat, termeket, oktatókat, időpontokat. Kezelem az összevonásokat és az egyedi kéréseket. Karbantartást végzek: csere, módosítás, illetve törlöm a nem induló kurzusokat. A kötelező tantárgyak priorizáltak és a választható tantárgyak később kerülnek be az órarendbe. A tantárgyfelvétel elindulása után megoldom az esetleges ütközéseket, hiszen kb. 2000 egyedi kurzus elhelyezése után adódhatnak hibák, bár leginkább amiatt szokott módosítás lenni, hogy a hallgatók megfelelően össze tudják hangolni órarendjeiket a választható tárgyakkal, így az ütközés feloldást többnyire inkább optimalizálásnak nevezném.

K. S.: Milyen hard és soft skill-ekre van szükséged a hatékony munkavégzéshez?

Sz. T.: Főállásom esetében: irodai szoftverek ismeretére, illetve a Neptun (Egységes Tanulmányi Rendszer) létesítménygazdálkodáshoz és órarendszerkesztéshez kapcsolódó moduljaiban az évek során megszerzett rutinra/gyakorlatra. Konkrét Neptun oktatást nem kaptam.

„Magamnak – autodidakta módon – kellett rájönnöm, hogy a feladataim elvégzésére mi az optimális megoldás.”

Például a kurzusok csoportos kezelése a várólistára funkció megismerése lényegesen egyszerűbbé teszi a munkát. Ezenkívül követnem kell a Neptun folyamatos változását/fejlődését is.

Óraadói tevékenységemhez: a tantárgyakhoz kötődő speciális célszoftverekben való jártasság szükséges. A számítógépes teremben történő gyakorlatok során a hallgatók kérdéseinek interpreter-szerűen dolgozom fel: „vajon mire gondolt”, „mi lehet a kérdés mögött” – hiszen nem mindig szakszerűen fogalmazzák meg a kérdéseiket. (K. S. megjegyzése: Tibor utóbbit ösztönösen csinálja és tudja, amit értékelek, hiszen én informatikatanárként módszertani ismeretekből és tantárgypedagógiából tudom, hogy ez milyen összetett feladat.)

A soft skillekről: fontos a határozottság, következetesség. Az ütköző érdekeket – intézményi, tanszéki, oktatói szinten – kezelni kell. Rendszerben kell gondolkodni, egyben átlátni az egészet.

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

Sz. T.: Az órarendkészítés területén 90, azaz már nagyon nincs tovább. Az oktatás területén 40 körül járok, így ott még bőven adódnak lehetőségek. Egyrészt további szoftverek megismerése, módszertani ismereteim fejlesztése.

„A hallgatóktól pozitív visszajelzéseket kapok, mivel a gyakorlatban azonnal használható tudást adok át.”

Elérhető a 100-as skálán a 100. Ez csak tőlem függ. A 100 azt jelentené, hogy nem okoz semmilyen kihívást bármilyen feladat megoldása – azaz a hétköznapi rutin.

K. S.: Hogyan tovább, mivel fogsz foglalkozni 5-10 év múlva? Tervezed, hogy továbbtanulsz? Tervezed, hogy kipróbálod magadat külföldön?

Sz. T.: Ez jó kérdés. Szeretem az állandóságot. Nem szeretek váltani. Könnyen lehet, hogy 5-10 év múlva is ugyanezt fogom csinálni. Nem tudom, mit hoz a jövő. Sodródni szoktam az árral. Eddig mindig jól jöttem ki belőle. Az oktatás területén nyilván sokkal magasabb szinten leszek. Konkrét, nagyobb szabású terveim nincsenek. Nyilván van egy irányvonal – amit követek –, de ez nem annyira elmélyült, hogy konkrétan lássam a jövőt. A angol nyelvi tudásomat szeretném fejleszteni. Nem adnak el angolul, de mivel napi szinten nem használom aktívan, így ráfér némi frissítés/gyakorlás. BSc után MSc: biztosan nem. Külföld: nem tűnik reálisnak számomra.

K. S.: Milyen feladataiddal boldogulnál könnyebben, ha rutinosabban tudnál programozni, problémákat, folyamatokat modellezni, adatbázist tervezni?

Sz. T.: A Neptun mögé sok szkriptet be lehet pakolni. Ez az automatizáció jelentősen meg tudná könnyíteni a munkámat.

K. S.: Legutóbb az index.hu publikálta, hogy 22 ezer betöltetlen pozíció van az IT szektorban az országban. A cikk az IVSZ kutatására építve jelent meg. Mit gondolsz erről?

Sz. T.: Véleményem szerint a hiánynak három oka van:

  • Egyrészt az elvándorlásból adódik: hiszen külföldön jelentősen magasabbak a bérek. A munkavállalók – stabil nyelvtudás és szakmai ismeretek birtokában – az EU-n belüli szabad munkaerő áramlásnak köszönhetően inkább kipróbálják magukat külföldön.
  • Másrészt a technika/technológia fejlődése miatt egyre több fejlesztő/programozó szükséges. A Csillagok között című filmben is lehetett látni, hogy néhány éven belül például traktorvezetőre biztosan nem lesz szükség, hiszen a járművek navigációja automatizálható. Viszont ezeket az irányító rendszereket meg kell tervezni, implementálni, adaptálni, dokumentálni, illetve igényelnek karbantartást, továbbfejlesztést – amik tipikus fejlesztői/programozói feladatok.
  • Harmadrészt a közoktatás (K. S. megjegyzése: újabban köznevelés) is bővíthető lenne pénzügyi ismeretekkel, a rendszerben való gondolkodás fejlesztésének magasabb szintre emelésével (K. S megjegyzése: például a Bloom digitális taxonómia szerint lényegesen több magasabb szintű műveletekre (szintézis, analízis, értékelés) építő feladatok alkalmazásával, ha csupán a kognitív követelmények szintjét tekintjük), hogy jobban megállják a helyüket a fiatalok a munkaerőpiacon. Azt a készséget is el kellene mindenkinek sajátítania, hogy a webről önállóan, hatékonyan szerezzen meg minden olyan információt, amire szüksége van/lesz a további szakmai fejlődéshez.

Szűcs Tibor

Véleményem szerint az IT szektorban a hiány markánsan a szoftverfejlesztőknél jelenik meg, a professzionális szoftverhasználóknál, üzemeltetés területén nem annyira jellemző. Haladunk az automatizáció felé, így egyre nagyobb lesz az igény a szakképzett, speciális szakterületekben jártas, magasabb hozzáadott értékű feladatok elvégzésére képes, okosabb, intelligensebb munkaerőre.

K. S.: Véleményed szerint mitől függ egy informatikus fizetése?

Sz. T.: Négy kulcsszó jut eszembe: szakterület, munkaerő-piaci igény (hiány), demotiváltság, külföldi fizetés. Attól nagyon függ az IT-sok fizetése, hogy mennyire hiányszakma az adott szakterület. Például Java fejlesztőt folyamatosan keresnek a cégek, C-s fejlesztőt kereső hirdetést lényegesen kevesebbet találunk. Azok a fejlesztők, akiknek a szakterületén nincs hiány – vagy nem akkora – jóval inkább versenyeznek egymással. Nyilván sokkal többet keres egy lasszóval befogott szakember, mert adott a szakterületén a hiány. A határvonal – ami feletti szakmai tudással veszik fel a jelentkezőt a cégek – folyamatosan csökken. A soft skill szerintem jelentősen nem befolyásolja a fizetést. A versenyszférát (KKV és multi környezet) nem is érdemes összehasonlítani az állami szektorral.

K. S.: Hogyan látod a pályakezdők és a karrierváltók helyzetét?

Sz. T.: A pályakezdő az adott szakterületen rendelkezhet friss tudással (például egy tanfolyamról kikerülve), de gyakorlata nincs. A karrierváltó egy szakterületen már rendelkezik tapasztalattal (elmélet + gyakorlat), de amire vált, abban nincs tapasztalata (legfeljebb csupán a munka szervezésével, illetve csoportmunkával kapcsolatos az, amit hasznosítani tud). Kinek van nagyobb előnye? Inkább a tapasztaltabbnak, hiszen magabiztosabb, képes önfejlesztésre. A bérigény is befolyásolhatja az esélyeket.

K. S.: Mik a jelen és szerinted mik lesznek a jövő sikerszakmái?

Sz. T.: A szoftverfejlesztés/programozás most is sikerszakma és még hosszú ideig az is marad. A hálózati szakemberek is keresettek. IT-n kívül: orvosokra és tanárokra mindig szükség lesz. A kreativitást igénylő munkaköröknek van és lesz létjogosultsága.

K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted, mémed?

Sz. T.: Igen, itt van:

Szűcs Tibor Neptun Mém


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Szűcs Tibor

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di vállal­ko­zás­ban kez­dett el pro­jekt­me­nedzs­menttel és folya­mat­fej­lesz­tés­sel fog­lal­koz­ni. El­mon­dá­sa sze­rint „IT affin gye­rek”, aki nem túl­sá­go­san fej­lesz­tő, in­kább power user-szerű, ami­nek hasz­nos­sá­gát mul­ti kör­nye­zet­ben, a K&H Bank­nál is meg­ta­lál­ta. Az idők so­rán meg­ta­nul­ta, hogy az üz­le­ti folya­ma­to­k fej­lesz­té­si ele­me­it, ho­gyan ér­de­mes IT-ready mó­don meg­fo­gal­maz­ni, hogy az auto­ma­ti­zált és va­ló élet­be­li folya­ma­tok zökke­nő­men­te­sen illesz­ked­je­nek egy­más­hoz. Dol­go­zott a Grow Cso­port­nál is – innen az is­me­ret­ség –, ahol Izsó Gábor ha­lá­la után irá­nyí­totta a sa­ját IT fej­lesz­té­se­ket és – önálló üz­let­ág­ként – ve­zette az IT Karrier prog­ra­mot. Je­len­leg startup kör­nye­zet­ben pró­bál okos lenni a Tappointment Kft.-nél, ahol fő­ként a business analyst és pro­jekt­me­nedzs­ment te­rü­le­te­in be­lül te­vé­keny­ke­dik.

Markovics Győző

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. február 13-án.

K. S.: Mit tartottál a 3 legfontosabb feladatodnak az IT Karrier program megvalósításához kötődően?

M. Gy.: Gábor halálával fontosnak tartottam, hogy ennek negatív hatásai a már folyamatban lévő kurzusainkat ne érintsék és emellett a tervezett menetben indíthassuk az újabbakat.

Emellett pedig mottónká vált, hogy reális képet adjunk a nehézségekről. Mindig elmondtuk a nyílt napoknak tekinthető első alkalmakon, hogy programozóvá válni nehéz, a tanfolyam nem könnyű, sokat kell tanulni, sokat kell gyakorolni, sok időt kell belerakni. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy azt érezzék a tanulók, megéri nálunk tanulni.

„Kitűnni úgy lehet, hogy Te többet raksz bele a többieknél.”

Harmadikként pedig célul tűztük ki, hogy nem mindenkivel tudunk és szeretnénk egyformán bánni. Extra figyelmet szenteltünk azokra, akikben van akarat!

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

M. Gy.: Nem (lineáris) számegyenesnek gondolom ezt. Abban biztos vagyok, hogy most nem azt csinálom, amit 10 év múlva fogok. Nem lehet mindenkiből vezető, már csak a számosság miatt sem. Ez szerintem nem úgy megy, hogy mindig csak felfelé kell lépkedni, és a munkát a karriered – pozíció szerint értve – csúcsán hagyod abba. Vannak jó szakemberek, akikből nem lesz vezető. Én csak nem régiben kezdtem el jobban belelátni a vezetés nehézségeibe. Sosem éreztem eddig annak a súlyát, hogy mennyire más dolog dolgozni és irányítani másokat (mellette persze dolgozni). Izgalmas azzal foglalkozni, hogy egy szervezet mitől és mennyire hatékony – ennek sok összetevője van. Picit olyan, mint egy stratégiai játék. És nem tudom, hogy én leszek-e vezető. Ezért inkább személyiségfejlődésre húznám ezt fel (közel 34 évesen), de ha ezt számszerűsítem, akkor kb. 20-nál tartok a 100-ból.

Mindenben érdemes tapasztalatot szerezni, mert a cross-functional skillekkel lehet jól előre haladni, és a pótolhatatlanságot is növeli. Egy munkahelyről olyan skilleket fogsz tudni elvinni, amiket máshol, más témában/szakterületen is kamatoztathatsz. Csak soft skillekkel szerintem nem lehet boldogulni, fontos, hogy valami hard skillben is elmélyedj, – tehát szakmailag csináld nagyon jól, amit csinálsz – de mégis fontosabbnak gondolom a soft skilleket. Nem biztos, hogy mindig ugyanazt fogod csinálni, de az biztos, hogy mindenhol csapatban fogsz dolgozni. A one-men-show nagyon nem megy.

Mindig is önelemző típus voltam. Ha a kérdés mögé tekintek, akkor nem gondolom, hogy elérem a 100-at. Sajnos be kell, hogy ismerjem, hogy átlagember vagyok. Nem leszek a következő földi vezető. Vannak emberek, akikre hatással vagyok, de én nem leszek egy nagy formátumú valaki. Ezt nem beletörődésként élem meg, tudok jól lenni ezzel.

K. S.: Hogyan zajlik egy tipikus munkanapod?

M. Gy.: A Te munkanapodat pontosan meg tudnám mondani, hogyan csináld, hogyan lenne jó, de saját magammal ez nehéz. Valószínű ezzel mindenki így van. Sajnos nagyon nehezen boldogulok a halogatásra való hajlamommal, ezért rengeteget voltam kénytelen olvasni a produktivitás témakörében, és rengeteg módszert, javaslatot próbáltam ki saját magamon, hogy egy kicsit javuljak. Ezek alapján ma azt mondom, hogy David Allen: Getting Things Done-jánál a mai napig nem találtam jobbat. Ez alapján két dolgod van: Ha felépítesz magadnak egy szisztémát, akkor (1) tartsd fenn és (2) bízz benne. Legyen rendszer. Egy 8 órás munkanapból én biztosan nem tudok nyolc órán át teljes figyelemmel dolgozni. És szerintem leszögezhetjük: nyolcból nyolc órát senki sem dolgozik egy nap. Előfordul, hogy egy feladaton 10 percet pörögsz, máskor hosszú órákat – ezt ismerd fel. Próbáld úgy betárazni a napodat feladatokkal, hogy tudod, mikor hogyan fogsz teljesíteni, és lehetőségképpen annak megfelelő típusú feladatot allokálj arra az időszakra. Mindenkinek van kulimunkája: végezd azt mondjuk ebéd után, amikor még nem tértél teljesen vissza, esetleg rajtad a kajakóma. Kell a fókusz, egyébként nagyon szét tudsz esni. A YouTube tele van produktivitásról szóló vlogokkal (Casey Neistatot nagyon ajánlom).

Úgy kilencre szoktam beérni. Általában egy rövid kvízzel kezdjük a reggelt: zeneszámokat kell kitalálni vagy hasonlóak, mint a régi Kérdezz-Felelekben). Nincs nagy tét, csak az elismerés, generál némi egészséges versengést, nem mesterséges csapatépítés. Ezzel már lassan fél 10. Bent szoktam megreggelizni, és 10 körül szoktam neki állni dolgozni. Tudom magamról, hogy ez kell nekem, nem stresszelem magam, inkább tovább maradok egy kicsit.

A napom felépítésében pedig gyakorlati híve vagyok annak, hogy minden kerüljön bele a naptárba. Ezzel előre megbecsülöm, hogy kb. mennyit kell foglalkoznom adott feladattal, és már rögtön meg is találom, hogy mikor fogok vele foglalkozni. Már tegnap tudom, hogy ma mit fogok csinálni.

Persze vannak ad hoc felmerülő feladatok, de ez fejlesztési területen sokszor abból adódik, hogy valamire nem szántunk elég időt, és egy ismeretlen hiba ugrik elő, amivel foglalkozni kell. Projektmenedzsmentet illetően mi, a Tappointmentnél SCRUM-ot használunk két hetes sprintekkel. Ebből adódóan pedig vannak még az ezzel járó előre betervezett feladatok: daily standupok, backlog grooming, retrospektívek és sprint indítók. Ha valaki szeretne gyakorlatában olvasni a SCRUM és úgy általában az agilis témakörében, nagyon, de nagyon ajánlom Henrik Kniberg: Lean from the Trenches című könyvét.

Markovics Győző

K. S.: A stabil elméleti és gyakorlati ismereteken kívül, a programozás/szoftverfejlesztés területén milyen soft skillek szükségesek jelenleg?

M. Gy.: Elsőként mindenképpen a proaktivitás. Ez nekem arról szól, hogy legyél igényes a munkádra. Ha tetszik, akkor szerintem úgy kell dolgozni, hogy ne szidva emlegessék fel a tevékenységedet egy korábbi cégednél. Egy feladatot meg lehet csinálni a leírás alapján, de mit szólnál hozzá, ha neked kellene az alapján használnod azt a valamit, amit épp létrehoznál? Mit tennél hozzá? Hogyan tennéd jobbá?

A másik pedig, ahogy én látom, a proaktivitás párja/kiegészítője, a felelősség. Ez a legnehezebb, mert nincs hibakultúránk. Azt tanultuk, hogy hibázni mindenképpen rossz. Mondás szintjén klisés manapság, hogy a sikerhez hibák sorozatán át vezet az út. Ettől függetlenül ezt a gyakorlatban nem tapasztalom. Úgy igazán nem izgalmas, hogy ki vétette a hibát. A fontos, hogy a lehető leghamarabb tudjunk róla. Ezért merd elismerni, ha hibáztál, és légy azon, hogy azt ki tudd javítani. Ha más hibázott, segíts neki, és ő is segíteni fog neked.

„Mondd el, hogy Te milyen megoldást javasolsz, de ne akard ráerőltetni az ügyfélre!
Csak érd el, hogy megértse, amit mondasz, és hagyd dönteni!”

Próbáljunk elé menni az ügyfél igényeinek. Kérdezzünk rá a problémára/hiányosságra, amit észrevettünk. Ha belefér, oldjuk meg. Ha nem, akkor is rendben van, hiszen tisztáztuk.

Ezeken kívül pedig az angol. Pont. Angol nélkül nem lehet létezni. Merj megszólalni, gyakorolj, és meghálálja magát.

K. S.: Nem állítom, hogy születni kell arra, hogy valaki igazi csapatjátékos legyen, de azért egy tipikus kocka/geek nem feltétlenül könnyen találja meg a helyét egy SCRUM csoportban…

M. Gy.: Én sok aspektusban introvertált vagyok. Egy introvertált sokszor azért – is – introvertált, mert így reagált a környezetére mondjuk a középiskolában; nem azért, mert nem lenne igénye beszélgetni. Ha két introvertált véletlenül egymás mellé kerül, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy meg fogják találni a közös hangot egymással. Nem csapatjátékos viszont az a nárcisztikus szemléletű, aki szerint ő írja a legszebb kódot és mindenki hülye – ez alapvetően rontja a hangulatot.

Azzal nincs baj, ha valaki nem kommunikatív szóban, hiszen ez online eszközökkel kiváltható. Azzal sincs baj, ha valaki elvonultan szeret dolgozni, ha egyébként rendesen elvégzi a munkáját. Szerintem az introvertáltság önmagában nem befolyásolja jelentősen a csapatmunkára való képességet.

K. S.: Saját elmondásod szerint sok-sok online/digitális tartalmat fogyasztasz a jövőnk lehetséges alakulásával kapcsolatosan. Milyen trendeket látsz, milyen markáns változások várhatók rövid és hosszú távon a munkaerőpiacon?

M. Gy.: Itthon markáns változások szerintem nem várhatók. Nem az a kiemelt célja a magyar gazdaságfejlesztésnek, hogy a magasabb hozzáadott értéket képviselő szektorokat próbálja fejleszteni (az IT ilyen). Probléma például az itthoni női mérnökök alacsony aránya. Így az ilyen, magas képzettségű munkaerő felét egyszerűen ki sem képezzük, és jóval kisebb hozzáadott értékű munkakörökben látjuk őket viszont. Ugyanígy a legtöbb itthonról indult sikeres startup nem Magyarország miatt vitte sokra, hanem egyszerűen itthon is nyitottak egy irodát, de alapvetően külföldi tőkéből és munkamódszerekkel éltek és inkább külföldön, mint itthon vannak jobban beágyazódva. Ha nem lennének multik Magyarországon, akkor ezzel együtt a know-how sem jött volna be. Kb. 10-15 évvel le vagyunk maradva munkakultúrában a legmodernebb területektől, de azt is el kell ismernünk, hogy produktivitás tekintetében rengeteget fejlődtünk.

„Járj meetupokra! Nézz, láss, kérdezz, tanulj!
Kövesd, hogy mi az, amivel a szakmában éppen aktuálisan foglalkoznak!”

Viszont a sokak által szívesen VUCA-nak nevezett világ ránk is erősen hat. Most minden nagyon diszruptív. Várok valamilyen visszarendeződést, ahol azért rájövünk, hogy a tapasztalat és az idő sokat ad a gyorsaság helyett. Az rendben van, hogy ügyesebbek lettünk, de most sok mindent a hiábavalóságnak készítünk, hogy gyorsan meglegyen. Várok egy telítődést, egy lassulási folyamatot: nem kell mindenből mindig a legújabb. Hosszú távon alapvetően a szakmákon át hordozható soft skillekben és a kétkezi skillekben hiszek. Mindkettőt érdemes már most gyakorolni.

K. S.: Hogyan látod a mesterséges intelligencia és a magas hozzáadott értékű munkakörök kapcsolatát, illetve ezek változását?

M. Gy.: Nekem nincs ezzel gondom, főleg azért, mert nincs rá hatásom. A géprombolók sem tudták megállítani az ipari forradalmat. A többségi társadalom az MI fejlesztésének irányába halad. Ezt el kell fogadni. Akinek ez nem tetszik, bőven talál olyan közösségeket, akik másképpen tekintenek a mai világra, nem városokban, közösségekben élnek. Maguk termelnek. Ez mindig opció marad szerintem.

Úgy gondolom, hogy a magas hozzáadott értékű munkaköröket is könnyen elláthatja egy MI, hiszen például vannak olyan újságok, ahol az egyszerűbb, közleményszerű híreket már most MI-vel íratják meg. Máshol, például az adatbányászat területén (milyen mintákat érdemes felismerni az adathalmazban), vagy mondjuk mire képes a Google DeepMind. Emberként szerintem a szervezési képességünk és a kreativitásunk miatt emelkedhetünk ki az MI-k közül, egyben ezek lehetnek az utolsó skilljeink, amik MI-vel kiválthatók. Az MI óriási számítási kapacitással Big Datan dolgozik, szóval sok sikert ellene :-)! Azon is gondolkodtam, hogy talán mi emberek jobban ismerjük egymást, ez a miénk marad, de már ez sem igaz, hiszen például a Google sokkal többet tud bármelyikünkről, mint gondolnánk (individiuumról és fajról egyaránt).

Markovics Győző

K. S.: Vannak-e jelentős eltérések a KKV és multi elvárások/követelmények között (munkaerőpiaci igényekre vonatkoztatva)?

M. Gy.: A KKV-ban az az extra, hogy még nincs az benne a cégben, amit csinálsz. Neked azt ki kell találni! Amit most csinálsz, az van először és ebből lesz majd valamikor egy folyamat. A multi is volt egyszer KKV, csak nem ma, és így idővel ki tudtak alakítani standard folyamatokat. 10 fővel még el lehet boldogul ad hoc módon, de egy sok száz vagy ezer fős szervezetet már képtelenség.

Mindkettőnek van létjogosultsága. Az alapvető eltérés méretben mutatkozik. Minden lehet hátrány és előny. A multiban jobban meghatározottak a felelősségi körök. Döntsd el, hogy Neked melyik kell! Ha a pályád elején állsz, lényeges döntés, hogy multit vagy KKV-t választasz. Van átjárás a kettő között, de egyre inkább kevesebb. Minél inkább beleszoktál egy adott munkakultúrába, annál kevésbé szívesen vesznek fel a másikba. Multiban darabra dolgozol, kisebb a felelősség, gyakran nagyobb a hatékonyság. Kis cégben van lehetőséged nyitottabban dolgozni, de a felelősség is nagyobb. Multihoz érdemes elmenni, hiszen – még mindig – hasznos, ha az önéletrajzodban szerepel, és minden rosszmájúság ellenére sokat lehet tanulni szervezeti hatékonyságról. A KKV esetében pedig készülj fel, hogy mindig több sapkád lesz. Mert kell egy volumen ahhoz, hogy mondjuk önálló business analystet lehessen foglalkoztatni, vagy például egy tesztelő csapatot is el kell látni megfelelő mennyiségű feladattal, hogy rentábilisen tudjon működni. Ha nincs még meg a volumen, akkor valaki félig business analyst, félig PM, harmadik félig meg szervezetfejlesztő :-).

K. S.: Mik a jelen és szerinted mik lesznek a jövő sikerszakmái?

M. Gy.: Hát, itt főként az IT világra látok rá, de összességében elmondható, hogy jelenleg a programozók egyértelműen jól állnak, de sok-sok részfeladatuk várhatóan 10-15 éven belül MI által kiváltható lesz – főleg, ha a jelen és a közeli jövő programozói ügyesek.

Az IT architect lehet egy jövőtállóbb továbbfejlődési lehetőség a jó/vezető programozók számára, de egy korábbi kérdésedre visszatérve: nem kell mindenáron egy elképzelt ranglétrát bejárni. Aki imád kódolni, inkább kódoljon. Multiknál gyakran előfordul, hogy aki jól programoz, megteszik vezetőnek – pedig a kettő között óriási különbség van.

Illetve nagyon keresett mostanában a devops mérnök is, aki az egész architektúrát össze tudja rakni és rá tudja építeni a deployment folyamatot.

A projektmenedzsment egyelőre rendben van, de azt gondolom, kissé túlmisztifikált. Nagyon el lehet rontani, de sokszor azért van akkora felelősségtudat a csapat tagjaiban, hogy koordináció nélkül is elevickéljenek valahogy. Egy családot ellátni, működtetni is projektmenedzsment. Nincs benne semmi ördöngősség. Én nem a csapatomat vezetem – nem csapatom van –, hanem a csapat tagja vagyok. Az én feladatom az, hogy a srácoknak csak programozni kelljen. Én mit irányítsak? Mit mondjak meg? Van valaminek értelme, hogy mi után milyen építőkocka jön, ezt együtt kitaláljuk. És van egy ember, aki odafigyel arra, hogy tényleg ez történjen. Szóval szerintem ez inkább koordináció. Mint a tested: a sejtjeid külön-külön is léteznek, mégis kell ahhoz egy közös koordináció, hogy elkapd a feléd passzolt labdát.

Ha nem csak IT-re gondolok, akkor szeretném, ha a tanár lenne a sikerszakma. Nem, nem az életunt, unalmas, követhetetlen órákat tartó tanárokról beszélek. Hanem mondjuk a finn modellről.

K. S.: Tipikusan mire kíváncsi egy junior szoftverfejlesztőt kereső munkáltató?

M. Gy.: Bármennyire is profán, fontos, hogy olcsó legyen. Egy junior nem fog nettó 350.000 Ft-os bérrel kezdeni. Ne legyenek illúzióink. A karrierváltók is juniorok, hiszen amire váltanak, abban nincs, vagy csak kevés tapasztalatuk van.

„Legyen saját projekted, vagy találj és olyan projektet mástól, amiben elmélyedsz és továbbfejleszted! Akarnak látni valamit.
Tudj mutatni valamint – például Giten – amit egyébként is csinálsz! Azt kell látniuk, hogy ez Téged miért érdekel.”

Másodsorban viszont a junior egy gyurma, a munkáltató úgy alakíthatja, szabhatja testre, ahogyan akarja. Nagyon gyorsan tud tanulni. Még nincsenek benne hibás gyakorlatok.

Legyen nyitott és ne zárkózzon el a különböző programozási nyelvektől és technológiáktól! Éljen motiváltan benne – csináljon sok-sok gyakorlatot, feladatot!

K. S.: 2017-ben tartottál egy izgalmas előadást a Kutatók éjszakája rendezvényen, Milyen skillekre lesz szükség a jövő munkahelyein? címmel. Ebben nekem a 10 Growth Mindset Statements elképzelés volt a kedvencem. Kifejtenéd ezt érdeklődő olvasóink számára?

M. Gy.: Hogyne.

Felejtsük el ezeket az életszakaszainkat: az első 20 évben iskolákba jársz, a következő 40 évben dolgozol és a következő 20 évben – állítólag – pihensz. Az iskolák elvégzése után lehet(ne) ez a gondolatom: megtanultam, nekem ez van, ezzel dolgozom, már nem kell megtanulnom semmit. Felejtsük ezt el! Helyette fejlődjünk folyamatosan, legyünk nyitottak, tanuljunk folyamatosan!

10-grown-mindset-statements

A családomban mindig azt mondták, hogy ez fejben dől el. Az életünk egymást követő – boldog és depressziós – állapotaiban gyakorlatilag semmi különbség nincs, csak az, hogy honnan nézzük ugyanazt.

Ne vesztesként éljük az életünket, hogy velünk csupán megtörténtek a dolgok!

Nem segít, ha adottnak veszek olyan dolgokat, amikre igazából van ráhatásom: például nem mondhatok fel, ha rosszul vagyok a munkahelyemen, mert ott a család, a gyerekek. De! Felmondhatsz. Találsz másik munkahelyet. Oldd meg! Tanulj meg egy új skillt! Csináld meg a saját vállalkozásodat! Mindegy. Oldd meg! Legyél nyitott. Ne vakmerő. Tervezz és utána lépj!

Probléma vagy kihívás? Te döntöd el.

K. S.: A tanárképző első pszichológiaóráján Dr. Páger Margit első mondata így hangzott:

„Nem az a lényeg, hogy milyen hatások érnek bennünket, hanem az, hogyan reagálunk minderre.”

Mit tanácsolnál azon hallgatóink számára, akik éppen részt vesznek a tanfolyamainkon, illetve alumni tagok?

M. Gy.: Amit az órán tanulsz, azzal nem fogsz kitűnni a piacon. Ugyan hiányszakmáról beszélünk, de ettől még sokan is keresnek az IT vonalon munkát. Meg fognak szűrni. Úgyhogy legyél szorgalmas, alázatos, de nem gyenge! Állj ki magadért, de ne bánts meg másokat! Ne foglalkozz a hiperérzékenyekkel, a hisztisekkel, az érzelmi zsarolókkal! Tanulj sokat, de ne egyedül! Keress tanfolyamokat, gyakornoki programokat! Keress kollaborációs lehetőséget, ahol másokkal tanulhatsz, fejlődhetsz! Keress valakinek valamilyen kódját, értsd meg, fejlessz bele új funkcionalitásokat!


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Szűcs Tibor

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...