„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető.
Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk harmadmagammal, ahol weboldalakon és mindenféle webes projekteken dolgoztunk.
Már egészen kisgyerekkoromban főként két dolog érdekelt, a repülőgépek és programozás. Akkor még a korabeli repülőgép szimulátorokkal, Delphivel és Pascallal játszottam sokat. Míg a repülés megmaradt érdeklődési körnek (bár nem tettem le róla, hogy egyszer pilóta jogsim legyen), utóbbi végül a szakmámmá vált.
Jelenleg az ingatlan.com Zrt. IT vezetőjeként dolgozom, ahol – elfogultság nélkül – az ország egyik legjobb engineering csapatával, backend-, frontend- és mobilfejlesztőkkel, DevOps mérnökökkel, különböző szakmai vezetőkkel és szakértőkkel dolgozhatok együtt.”
– így mutatkozik be Nádai Gábor új, tavaly indított Fejétől bűzlik a hal – Egy vezető mindennapi gondolatai című blogjának indító bejegyzésében.
Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. március 12-én.
K. S.: LinkedIn profilodon a Scrum Master -> Software Engineer -> Lead Software Engineer -> Engineering Manager -> Head of Engineering pozíciók követhetők végig az elmúlt 8 év alatt. Mennyire tekinthető ez az út lineárisnak?
N. G.: Szoftverfejlesztőként kezdtem és emellett volt párhuzamosan a Scrum Master pozíció. Kipróbáltuk azt a megközelítést, hogy a csapatokban vannak a Scrum Masterek, nem pedig dedikált Scrum Master van a cégnél. Hamar rájöttünk, hogy ez nem ideális. Az út többé-kevésbé lineárisnak/sztenderdnek tekinthető, de közben a cég létszáma 40-ről 160-ra növekedett. Amikor a céghez kerültem, akkor összesen 5 fejlesztő volt. Amikor én lettem a fejlesztők vezetője, akkor már 16 emberem volt.
Alapvetően két iskola van. Az egyik iskola: nagyon értened kell a szakmádhoz és mellette még értegetned kell a vezetéshez és a munkád során kb. 50-50% a szakma és a vezetés aránya. A másik iskola: a vezetés egy teljesen önálló tudományág, amit el lehet sajátítani és nagyon sokat segít az, ha van egy szakmád, ami ad egy háttérbázist a karrieredhez, de alapvetően a vezetés egy szakma, amit külön meg kell tanulni. Én inkább az utóbbi iskolában hiszek, mert a vezetők által megoldott problémák kevésbé szakmaiak, inkább kommunikációhoz, szervezéshez kötődnek.
K. S.: Szeretnél még fejleszteni?
N. G.: Ez egy nagyon jó kérdés, én is szoktam rajta gondolkodni. Hobbi szinten mindenképpen. Például elkezdtem a codewars.com oldalon „bohóckodni”. Ennek lényege, hogy többféle programozási nyelv közül választva meg lehet oldani feladatokat, interaktívan írhatsz kódot, kipróbálhatod, automatikus gépi értékelést és publikálást követően meg tudod nézni mások megoldásait. Sokat lehet belőle tanulni: például megoldasz valamit 20 sorból és aztán megnézed, hogy a TOP 1-re felszavazott megoldás ugyanazt áttekinthetően megoldotta 2 sorból és…
„…néha a homlokodra csapsz, hogy ez a megoldás mennyire logikus, miért nem jutott eszembe”.
Ezzel szoktam játszani, mert jól szinten tart. Fontos, hogy ne felejtsem el, hogy honnan jöttem.
Ha az a kérdés, hogy főállásban szeretnék-e újra fejlesztő lenni, akkor ezt most nem tudom, de nyitott vagyok: bármit hozhat az élet. Annyira nem vagyok távol a tűztől, hiszen fejlesztői csapatok vezetőivel dolgozom együtt.
K. S.: Mekkora része a projektmenedzsment a munkádnak?
N. G.: Szokták mondani, hogy vannak a menedzserek és vannak a leaderek. Másképpen: vannak, akik el tudnak intézni dolgokat és vannak, akik el tudnak vezetni embereket. Ez a két dolog néhol elválik. A jó vezető igazából nem menedzsel, hanem vezet.
„Ahhoz, hogy jó vezető legyél, előbb jó menedzsernek kell lenned. Hiszen jól kell tudnod menedzselni a dolgokat, hogy azután jól vezesd az embereket.”
Így ez a két dolog néhol összekapcsolódik.
Adódnak olyan PM feladatok (kb. 30-40%-ban), amelyek általában hozzám szoktak kerülni. Az egyik kategória: ha valami olyan, ami az én felelősségem, hogy el legyen intézve, be legyen vezetve, vagy valami nagyobb változás ívű a szervezetben. A másik kategória: szeretek „belekotnyeleskedni” dolgokba és adódnak olyan területek, „amik most éppen sehol nincsenek”, így ezeket magamra veszem, mert érdekel és szeretnék ott valamit elérni.
K. S.: Hogyan tovább? Ennél a cégnél, hová tudsz még fejlődni?
N. G.: Pozíciókban/szintekben gondolkodva már sehová, hiszen ez egy 160 fős magyar cég, és az egyetlen tulajdonos helye fix a szervezetben, így egyértelmű, hogy nincs tovább.
Viszont a vezetői feladataimat tekintve, még rengeteg fejlődési lehetőséget látok. Nem látom magamat kész vezetőnek és ezen az úton haladva még sok munka vár rám. Nagyon sokat segít ebben a cég: egyrészt mindig vannak olyan feladatok, amiket meg kell oldani, másrészt pedig „teher alatt nő a pálma”. Adott a lehetőség: coaching, tréning, konferencia, bármi által, illetve a kollégák is támogatnak. Most a fejlődés a cél, hogy 1-2 év múlva elmondhassam, hogy sokkal tudatosabb, jobb vezető vagyok, mint most (3 év után).
K. S.: Alapvetően nem tipikus, hogy egy informatikus hosszú időt – akár 8 évet – eltölt ugyanazon a munkahelyen. Hogyan látod ezt?
N. G.: Sok informatikus barátommal szoktunk erről beszélgetni. 7-8 éve jellemző/menő volt a 2 év, esetleg egy adott projektre, adott termékre való szerződés, megbízás, státusz. Nekem például az hátrány, hogy én alapvetően egyetlen céget láttam és így sok időt kell tudatosan foglalkoznom – munkaidőn kívül – azzal, hogy más cégek hogyan működnek, hogyan oldanak meg dolgokat. A gyakoribb váltásnak megvan az az előnye, hogy nagyobb rálátással lehetünk dolgokra, folyamatokra, illetve rendelkezünk összehasonlítással. Több HR-essel beszélgettem és mostanában az a jellemző, hogy kb. 4-5 év alatt „maxol ki” egy munkahelyet egy átlag szoftverfejlesztő. Persze számít a karakter is: kinek mennyire kell a változás, az újdonság, a pörgés.
K. S.: Hogyan szervezitek a fejlesztők munkáját? Milyen vezérelvek vannak? Nyilván agilis és Scrum, de testre szabva…
N. G.: Ha felcsapod a „nagy Scrum könyvet”, akkor csupán néhány eltérést találnál a módszertan ajánlásaitól. Mátrixszervezetben dolgozunk. A termékfejlesztő csapatokat próbáljuk úgy felépíteni, hogy a szükséges kompetenciák csapaton belül rendelkezésre álljanak. Jellemzően ott van mellettük a DevOps-os, a designer, a termékmenedzser, a tesztelő. Figyelünk arra, hogy autonómok legyenek a csapatok – amennyire lehetséges. Van egy nagyívű story (merre akarunk menni), de a konkrét megvalósításért már a csapatok felelnek (náluk van a döntés joga). A termékmenedzser fogja össze a csapatokat: ő felel a backlogért és ő mondja meg, hogy a következő két hetes iterációban mivel fog a csapat foglalkozni. Minden csapatban van vezető fejlesztő. Ő a fejlesztők közül olyan ember, akinek a soft skilljei is olyan szinten vannak, hogy könnyedén meg tudja érteni/értetni más szereplővel is magát, valamint még azzal is tud foglalkozni, hogy hogyan lesz eredményesebb, hatékonyabb, jobb a munka a csapaton belül és ehhez hogyan érdemes szervezni a feladatokat. A vezető fejlesztő és a termékmenedzser közösen határozzák meg, hogy „merre megy a hajó”. A vezető fejlesztő az első védvonal/kapu. Minden csapatnál vannak eltérések – így vagy úgy osztják szét a feladatot –, de a vezérelv közös. Ezen kívül van még egy engineering manager, aki szorosabban a vezető fejlesztőkkel tartja a kapcsolatot.
K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?
N. G.: Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen. A fejlesztői karrierben 50 és 60 között voltam, amikor volt egy reset és kiugrottam belőle. Most – a vezetői karrierben – valahová 25 és 30 közé lőném magam. Szerintem nem elérhető a 100, mert az azt jelentené, hogy nekem már senki semmilyen újdonságot nem tud mutatni, de azért kb. 80-as szintű emberekkel is már nagyon ritkán találkozunk. Már jó eredménynek tekinthető a 60 és 70 közötti érték, ami tudatosan elérhető.
K. S.: Körbejárnánk a bootcamp vs. főiskola/egyetem témakört? Milyen tapasztalataid vannak?
N. G.: Ez nehéz kérdés és persze messze nem fekete vagy fehér. Adott élethelyzet is befolyásolhat bárkit a döntésben, illetve adott cég igényeitől, elvárásaitól, projektjeitől és a konkrét ember hozzáállásától is erősen függ.
Ha valaki fiatal és adott a támogató háttere ahhoz, hogy 4-5 évig tanuljon, fejlessze önmagát, akkor el kell mennie egy felsőoktatási intézménybe. Alapvetően a felsőoktatásban gondolkodni tanítanak és kapsz egy keretrendszert ahhoz, hogyan tudod megvalósítani a dolgaidat.
A másik oldalon áll a bootcamp, ami egy néhány hónapos intenzív képzés és felkészít az elindulásra, aztán rajtad áll, hogy mi ragad még rád – milyen tapasztalatot szerzel – a munkád során. Ez annak jó, aki pályát/karriert vált vagy nem teheti meg, hogy 4-5 évig tanuljon.
„Ha a fejlesztői szakmát egy hagymának tekintjük, akkor a felső néhány rétege tényleg könnyen megtanulható. A programozáshoz nem matematika kell, hanem egy nagy adag logikai készség, amivel problémákat kell megoldani.”
A cégek többsége megelégszik a hagyma felső néhány rétegének megfelelő tudással. Ilyen emberből kell sok. Alapvetően nem olyanokat keresnek a cégek, akiknek PhD-je van informatikából és mélyreható tudással rendelkeznek valamiről, hanem olyanokat keresnek tömegesen a cégek, akik szállítani tudnak jó minőségű megoldásokat, terhelhetőek, rájuk lehet tenni a feladatokat, amit legyártanak. Nyilván, ha MRI gépben fekszem, akkor nyugodtabb lennék annak tudatában, hogy PhD-s informatikusok vettek részt a szoftver fejlesztésében. Ugyanakkor tart már ott az informatika, hogy egy tipikusabb problémát, egy webáruházat, egy kereskedelmi rendszert jó minőségben le tud gyártani egy 4-5 éves felsőoktatási múlttal nem rendelkező fejlesztő is.
K. S.: Milyen soft skillek szükségesek jelenleg a programozás/szoftverfejlesztés területén?
N. G.: Én 60%-ban inkább a soft skilleket nézem egy interjún. Láttam már néhány olyan fejlesztőt, aki guru/zseni volt a saját területén, de nem tudtam berakni egy adott csapatba, egy adott termékfejlesztő mellé, mert nem tudtam elképzelni azt, hogy kivel fog tudni úgy beszélgetni, hogy az illető nem akarja kitépni az összes haját. Viszont láttam már sok olyan fejlesztőt, akinek a szakmai skilljei nem voltak a legütősebbek, de mivel a hozzáállása pozitív volt, kommunikatív volt, „jó emberanyag volt”, így nagyon gyorsan felszedte a túloldali hiányosságait és sokkal többen szerettek volna vele dolgozni, vele egy csapatba kerülni.
Lényeges a szakma iránti elköteleződés, hiszen akkor fogunk tudni hard skillekben fejlődni. A soft skillben fejlődni a hard skillnél kb. háromszor nehezebb és jóval nagyobb odafigyelést, elköteleződést, tudatosságot igényel.
Hogyan gondolkodik egy fejlesztő? Problémamegoldó skillekkel van felvértezve, és azt látja, hogy van egy probléma, amin addig kell dolgozni, amíg ki tudja pipálni és azután mehet a következőre.
Nagyon nehéz azt mondani egy fejlesztőnek, hogy: „figyelj, Neked jobban kellene kommunikálnod”? Miért? Miben? Például: amikor egy code review-n elmondod a véleményedet a forráskódról, akkor a másik ember ne azt érezze, hogy dugába dől, felmond, és soha többé nem foglalkozik fejlesztéssel, hanem azt érezze, hogy Te egy tapasztalt fejlesztő vagy, aki tud neki segíteni a fejlődésben.
A #1 soft skill a jó kommunikáció, a #2 pedig az önfejlesztés. A konfliktuskezelést a kommunikáció részének tartom. A kommunikáció szerintem nagyon nehezen tanulható.
Az időmenedzsmenthez kell egy nagy adag tudatosság, hiszen aki jó informatikus, jó fejlesztő akar lenni, annak elengedhetetlen, hogy napi 2-3 órát önfejlesztéssel töltsön (és ez hatékony időmenedzsment nélkül nem megy). Az egész informatika, szoftverfejlesztés annyira mozog és változékony, hogy csak amióta elkezdtünk beszélgetni, megjelent 2 új keretrendszer, 3 nyelvet tönkretettek, 2 rendszer obsolete lett… Az időmenedzsment – szemben a kommunikációval – szerintem könnyebben tanulható.
Van a cégnél egy kompetenciamátrix szakterületenként. Ha ezen végigmennénk, biztosan tudnék még mondani néhányat, de a fentiek a markánsan fontosak.
K. S.: Elengedhetetlen az idegen nyelv magas szintű ismerete is…
N. G.: Hol lehet a legtöbb tudásanyagot beszerezni az IT területén? Az interneten, ahol végtelen elérhető forrásanyag van és ezeknek jó része – ami jó minőségű – természetesen angol nyelvű. Ez eddig az értő szövegolvasás szintje – angolul. Élethelyzete és munkahelye válogatja, hogy kell-e tudni jól előadni, beszélni angolul. A mi cégünknél minden magyarul zajlik, csak kb. 50 angol szakkifejezést használunk nap mint nap.
Sokkal több kaput nyit ki, ha valaki jól tud angolul. Az informatika nyelvtudás igényénél általánosabban is közelíthetjük ezt. Olyan világot élünk, amikor csupán egyéni döntés kérdése az, hogy valaki rövid, közepes, vagy hosszú távra elhagyja Magyarországot, vagy mondjuk dolgozik egy itthoni bázisú, de főként külföldi kollégákból álló cégnél. Egy ilyen világban angolul nem beszélni óriási hátrány lenne 2019-ben, mert sok-sok lehetőségtől esnénk el.
K. S.: Az IVSZ 2015-ös kutatása szerint 22 ezer informatikus hiányzott/hiányzik a magyar piacról. Nyilván ez nem kizárólag fejlesztőket jelent. Hogyan változott azóta a hozzátok jelentkezők hozzáállása, tapasztalata, minősége? Megfigyelhető valamilyen markáns változás?
N. G.: Másképpen úgy fogalmaznék, hogy az igazi kérdés inkább az, hogy nehéz-e embert találni? Általánosságban nem. Nálunk van egy erősen összetett igényrendszer, aminek meg kell felelni. Nekünk fontos az, hogy valaki be tud-e illeszkedni – mint egy puzzle darab – a kialakult céges kultúrába vagy sem. Aztán persze hard skill és további soft skill szempontok nehezítik a döntést. Lényeges, hogy ő mennyit szeretne keresni és mi mennyit tudunk erre a pozícióra fordítani. Ha ezeket a szempontokat mind-mind összerakom, akkor már nehéz embert találni.
A jelentkezők fele marad meg az első – nem túl szigorú – rostán. A maradék fél felét hívjuk be interjúra, ezek negyedénél gondolkodunk el. Igazából, ebből a negyedből 1 az, aki minden szempontnak megfelel és „ő igen, nagyon jöjjön” és a többiekkel lesz dolog, de meg fogják találni a helyüket.
Megfigyelhető, hogy mivel szinte félévente jelennek meg olyan cikkek/jelentések az informatikusok egyre növekvő fizetéséről, így ez önmagában is vonzerő az IT felé, ami nem jó. Ismerek kb. 200 informatikust és messze nem igazak a milliós fizetések, de azért az átlag magyar bérszínvonalnál 1-2-3 kategóriával több pénzt lehet keresni IT-sként. Néha az emberek teljesen horribilis bérigénnyel jelentkeznek.
K. S.: Rövid-, közép- és hosszú távon hogyan látod: hogyan alakul az MI/AI és az informatikusok kapcsolata?
N. G.: Ki vagyok én, hogy ezt megmondhatnám? – gondolhatnám. Szerintem a technológia az emberek legnagyobb vívmánya és egyben legnagyobb ellensége is. Miért lettem informatikus? Misszióm, hogy amíg jó szoftvereket készítünk, és ezekkel segítjük az emberek életét/munkáját, addig nagy baj nem lehet, és ezt csinálnunk kell.
A technológiai fejlődés önmagában mindenkinek elveszi a munkáját. Lásd: korábbi manuális telefonközpontok kontra telefonközpontos nénik, közlekedési lámpák kontra forgalomirányítók. Ha valaki azt állítaná, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a fejlesztők munkáját 20 év múlva, akkor most lehet, hogy kinevetném, de ettől persze később pofára eshetek.
Általánosabban: a munka – mint olyan – egy bizonyos idő vagy szint után feleslegessé válik (önmagában). Az emberiségnek először azzal kellene foglalkoznia, hogy a bolygó hosszú távon megmaradjon, élhető maradjon. Azután át kellene szervezni az összes tevékenységünket, hiszen már most a szakmák legalább 40%-a olyan, ami gépesítve, eszközökkel teljesen kiváltható lenne. A következő kérdés: miből élne ez a sok ember a tevékenységük kiváltása után, hiszen nem lehet ennyi embert átképezni. Nem biztos, hogy mindenkinek dolgozni kellene. Tudom, hogy ez nagyon unortodox dolog, de így gondolom. Az informatikus – mint szakma – nem fog megszűnni, de jelentősen át fog alakulni.
K. S.: Hogyan gyűjtsön magának értelmes referenciát egy fiatal vagy egy karrierváltó?
N. G.: Alapvetően pénzt, időt, energiát fogsz belefektetni abba, hogy Te valami/valaki akarsz lenni. Jó eszköz lehet egy gyakornoki program, ezeket a multik szívesebben csinálják.
Nálunk nem fordult még elő, hogy valakit referencia hiányában utasítottunk volna el. A 3 hónapos próbaidő alatt úgyis kiderül nagyon sok minden az emberről. Örülök, ha valakinek van pet projektje – mert mindenki megtalálhatja benne a motivációját és tud benne fejlődni –, de nem ez a legfontosabb.
K. S.: Ha valaki fejlesztői pozícióra (front-end, back-end) pályázna nálatok, akkor mi lenne a TOP 3 kérdésed?
N. G.: A hard skill esetében kb. 50 kérdésnél értjük egymást. Ezeken kívül:
- Saját magad szerint miben vagy erős, illetve miben nem?
- Hol látod magadat 3-5 év múlva? Mivel lennél elégedett és mit teszel azért, hogy eljuss idáig?
- Miért ez a cég és miért ez a pozíció?
K. S.: A CoachingTeam által meghirdetett pályázaton Az Év Fiatal Vezetője 2018 – KKV kategória 1. helyezést értél el. Szeretnék gratulálni ehhez a szakmai elismerésedhez. Egyben köszönöm, hogy megemlítettél a prezentációdban.
N. G.: Köszönöm szépen. A HR vezetőnk javasolta, hogy nevezzek erre a díjra. A CoachingTeam egyik legfontosabb küldetése a fiatal vezetők képzése. A díj egy önismereti barangolás, mert össze kell rakni egy kb. 30 diából álló prezentációt saját magadról. 40-ből 5 pályázat került díjazásra: egy a KKV, egy a nonprofit, egy a multinacionális kategóriában, egy különdíj, illetve a fődíj. Nagyon megtisztelő és szívmelengető érzés volt ebben részt venni és még eredményt is elhozni. Ebből is nagyon sokat tanultam. A szakmai zsűri nagyon király volt. A velük való beszélgetés volt az egész kiválasztás legnagyobb mérföldköve.
Self-brandingre is jó dolog – mondták sokan, de ez inkább rövidtávú. Hiszen egy-két napig meséled és kiírod a facebookra, de utána ugyanúgy teszed a dolgod és mész tovább. Szerintem inkább arra volt jó ez a díj, hogy elmondhatom, hogy az a cég, ahol dolgozom, ki tudta nevelni az év fiatal vezetőjét a saját kategóriájában és a cég 2 év múlva is elmondhatja, hogy erre képes volt. Egy másik szempont: van egy céges hitvallásunk arról, hogy milyen a jó vezető és így a cég erre is kapott külső megerősítést. Egy vezető nem létezik csapat nélkül: a csapaton van a hangsúly.
K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted?
N. G.: Igen, Grace Hopper-től:
„You manage things, you lead people”.
Kicsit körülírva: a dolgokat el kell intézni, az embereket pedig vezetni kell. Ezeket másképpen kell csinálni. A jó vezetők ezt szét tudják választani. A rossz vezetők pedig mindent elintézendőnek, megoldandónak tartanak, amiket ki kell pipálni.
K. S.: Megsimogatod Kázmért a nevemben?
N. G.: Feltétlenül.
Ezt az interjút eddig 4526 alkalommal olvasták.Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben