Markovics Győző nemzetközi kapcsolatok szakos közgazdász, valamint politológiát is tanult a Budapesti Corvinus Egyetemen. Az egyetemtől főként időt kapott – felnőni a képzés alatt. Gyakorlati ismereteit mindig munkával szerezte. Családi vállalkozásban kezdett el projektmenedzsmenttel és folyamatfejlesztéssel foglalkozni. Elmondása szerint „IT affin gyerek”, aki nem túlságosan fejlesztő, inkább power user-szerű, aminek hasznosságát multi környezetben, a K&H Banknál is megtalálta. Az idők során megtanulta, hogy az üzleti folyamatok fejlesztési elemeit, hogyan érdemes IT-ready módon megfogalmazni, hogy az automatizált és való életbeli folyamatok zökkenőmentesen illeszkedjenek egymáshoz. Dolgozott a Grow Csoportnál is – innen az ismeretség –, ahol Izsó Gábor halála után irányította a saját IT fejlesztéseket és – önálló üzletágként – vezette az IT Karrier programot. Jelenleg startup környezetben próbál okos lenni a Tappointment Kft.-nél, ahol főként a business analyst és projektmenedzsment területein belül tevékenykedik.
Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. február 13-án.
K. S.: Mit tartottál a 3 legfontosabb feladatodnak az IT Karrier program megvalósításához kötődően?
M. Gy.: Gábor halálával fontosnak tartottam, hogy ennek negatív hatásai a már folyamatban lévő kurzusainkat ne érintsék és emellett a tervezett menetben indíthassuk az újabbakat.
Emellett pedig mottónká vált, hogy reális képet adjunk a nehézségekről. Mindig elmondtuk a nyílt napoknak tekinthető első alkalmakon, hogy programozóvá válni nehéz, a tanfolyam nem könnyű, sokat kell tanulni, sokat kell gyakorolni, sok időt kell belerakni. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy azt érezzék a tanulók, megéri nálunk tanulni.
„Kitűnni úgy lehet, hogy Te többet raksz bele a többieknél.”
Harmadikként pedig célul tűztük ki, hogy nem mindenkivel tudunk és szeretnénk egyformán bánni. Extra figyelmet szenteltünk azokra, akikben van akarat!
K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?
M. Gy.: Nem (lineáris) számegyenesnek gondolom ezt. Abban biztos vagyok, hogy most nem azt csinálom, amit 10 év múlva fogok. Nem lehet mindenkiből vezető, már csak a számosság miatt sem. Ez szerintem nem úgy megy, hogy mindig csak felfelé kell lépkedni, és a munkát a karriered – pozíció szerint értve – csúcsán hagyod abba. Vannak jó szakemberek, akikből nem lesz vezető. Én csak nem régiben kezdtem el jobban belelátni a vezetés nehézségeibe. Sosem éreztem eddig annak a súlyát, hogy mennyire más dolog dolgozni és irányítani másokat (mellette persze dolgozni). Izgalmas azzal foglalkozni, hogy egy szervezet mitől és mennyire hatékony – ennek sok összetevője van. Picit olyan, mint egy stratégiai játék. És nem tudom, hogy én leszek-e vezető. Ezért inkább személyiségfejlődésre húznám ezt fel (közel 34 évesen), de ha ezt számszerűsítem, akkor kb. 20-nál tartok a 100-ból.
Mindenben érdemes tapasztalatot szerezni, mert a cross-functional skillekkel lehet jól előre haladni, és a pótolhatatlanságot is növeli. Egy munkahelyről olyan skilleket fogsz tudni elvinni, amiket máshol, más témában/szakterületen is kamatoztathatsz. Csak soft skillekkel szerintem nem lehet boldogulni, fontos, hogy valami hard skillben is elmélyedj, – tehát szakmailag csináld nagyon jól, amit csinálsz – de mégis fontosabbnak gondolom a soft skilleket. Nem biztos, hogy mindig ugyanazt fogod csinálni, de az biztos, hogy mindenhol csapatban fogsz dolgozni. A one-men-show nagyon nem megy.
Mindig is önelemző típus voltam. Ha a kérdés mögé tekintek, akkor nem gondolom, hogy elérem a 100-at. Sajnos be kell, hogy ismerjem, hogy átlagember vagyok. Nem leszek a következő földi vezető. Vannak emberek, akikre hatással vagyok, de én nem leszek egy nagy formátumú valaki. Ezt nem beletörődésként élem meg, tudok jól lenni ezzel.
K. S.: Hogyan zajlik egy tipikus munkanapod?
M. Gy.: A Te munkanapodat pontosan meg tudnám mondani, hogyan csináld, hogyan lenne jó, de saját magammal ez nehéz. Valószínű ezzel mindenki így van. Sajnos nagyon nehezen boldogulok a halogatásra való hajlamommal, ezért rengeteget voltam kénytelen olvasni a produktivitás témakörében, és rengeteg módszert, javaslatot próbáltam ki saját magamon, hogy egy kicsit javuljak. Ezek alapján ma azt mondom, hogy David Allen: Getting Things Done-jánál a mai napig nem találtam jobbat. Ez alapján két dolgod van: Ha felépítesz magadnak egy szisztémát, akkor (1) tartsd fenn és (2) bízz benne. Legyen rendszer. Egy 8 órás munkanapból én biztosan nem tudok nyolc órán át teljes figyelemmel dolgozni. És szerintem leszögezhetjük: nyolcból nyolc órát senki sem dolgozik egy nap. Előfordul, hogy egy feladaton 10 percet pörögsz, máskor hosszú órákat – ezt ismerd fel. Próbáld úgy betárazni a napodat feladatokkal, hogy tudod, mikor hogyan fogsz teljesíteni, és lehetőségképpen annak megfelelő típusú feladatot allokálj arra az időszakra. Mindenkinek van kulimunkája: végezd azt mondjuk ebéd után, amikor még nem tértél teljesen vissza, esetleg rajtad a kajakóma. Kell a fókusz, egyébként nagyon szét tudsz esni. A YouTube tele van produktivitásról szóló vlogokkal (Casey Neistatot nagyon ajánlom).
Úgy kilencre szoktam beérni. Általában egy rövid kvízzel kezdjük a reggelt: zeneszámokat kell kitalálni vagy hasonlóak, mint a régi Kérdezz-Felelekben). Nincs nagy tét, csak az elismerés, generál némi egészséges versengést, nem mesterséges csapatépítés. Ezzel már lassan fél 10. Bent szoktam megreggelizni, és 10 körül szoktam neki állni dolgozni. Tudom magamról, hogy ez kell nekem, nem stresszelem magam, inkább tovább maradok egy kicsit.
A napom felépítésében pedig gyakorlati híve vagyok annak, hogy minden kerüljön bele a naptárba. Ezzel előre megbecsülöm, hogy kb. mennyit kell foglalkoznom adott feladattal, és már rögtön meg is találom, hogy mikor fogok vele foglalkozni. Már tegnap tudom, hogy ma mit fogok csinálni.
Persze vannak ad hoc felmerülő feladatok, de ez fejlesztési területen sokszor abból adódik, hogy valamire nem szántunk elég időt, és egy ismeretlen hiba ugrik elő, amivel foglalkozni kell. Projektmenedzsmentet illetően mi, a Tappointmentnél SCRUM-ot használunk két hetes sprintekkel. Ebből adódóan pedig vannak még az ezzel járó előre betervezett feladatok: daily standupok, backlog grooming, retrospektívek és sprint indítók. Ha valaki szeretne gyakorlatában olvasni a SCRUM és úgy általában az agilis témakörében, nagyon, de nagyon ajánlom Henrik Kniberg: Lean from the Trenches című könyvét.
K. S.: A stabil elméleti és gyakorlati ismereteken kívül, a programozás/szoftverfejlesztés területén milyen soft skillek szükségesek jelenleg?
M. Gy.: Elsőként mindenképpen a proaktivitás. Ez nekem arról szól, hogy legyél igényes a munkádra. Ha tetszik, akkor szerintem úgy kell dolgozni, hogy ne szidva emlegessék fel a tevékenységedet egy korábbi cégednél. Egy feladatot meg lehet csinálni a leírás alapján, de mit szólnál hozzá, ha neked kellene az alapján használnod azt a valamit, amit épp létrehoznál? Mit tennél hozzá? Hogyan tennéd jobbá?
A másik pedig, ahogy én látom, a proaktivitás párja/kiegészítője, a felelősség. Ez a legnehezebb, mert nincs hibakultúránk. Azt tanultuk, hogy hibázni mindenképpen rossz. Mondás szintjén klisés manapság, hogy a sikerhez hibák sorozatán át vezet az út. Ettől függetlenül ezt a gyakorlatban nem tapasztalom. Úgy igazán nem izgalmas, hogy ki vétette a hibát. A fontos, hogy a lehető leghamarabb tudjunk róla. Ezért merd elismerni, ha hibáztál, és légy azon, hogy azt ki tudd javítani. Ha más hibázott, segíts neki, és ő is segíteni fog neked.
„Mondd el, hogy Te milyen megoldást javasolsz, de ne akard ráerőltetni az ügyfélre!
Csak érd el, hogy megértse, amit mondasz, és hagyd dönteni!”
Próbáljunk elé menni az ügyfél igényeinek. Kérdezzünk rá a problémára/hiányosságra, amit észrevettünk. Ha belefér, oldjuk meg. Ha nem, akkor is rendben van, hiszen tisztáztuk.
Ezeken kívül pedig az angol. Pont. Angol nélkül nem lehet létezni. Merj megszólalni, gyakorolj, és meghálálja magát.
K. S.: Nem állítom, hogy születni kell arra, hogy valaki igazi csapatjátékos legyen, de azért egy tipikus kocka/geek nem feltétlenül könnyen találja meg a helyét egy SCRUM csoportban…
M. Gy.: Én sok aspektusban introvertált vagyok. Egy introvertált sokszor azért – is – introvertált, mert így reagált a környezetére mondjuk a középiskolában; nem azért, mert nem lenne igénye beszélgetni. Ha két introvertált véletlenül egymás mellé kerül, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy meg fogják találni a közös hangot egymással. Nem csapatjátékos viszont az a nárcisztikus szemléletű, aki szerint ő írja a legszebb kódot és mindenki hülye – ez alapvetően rontja a hangulatot.
Azzal nincs baj, ha valaki nem kommunikatív szóban, hiszen ez online eszközökkel kiváltható. Azzal sincs baj, ha valaki elvonultan szeret dolgozni, ha egyébként rendesen elvégzi a munkáját. Szerintem az introvertáltság önmagában nem befolyásolja jelentősen a csapatmunkára való képességet.
K. S.: Saját elmondásod szerint sok-sok online/digitális tartalmat fogyasztasz a jövőnk lehetséges alakulásával kapcsolatosan. Milyen trendeket látsz, milyen markáns változások várhatók rövid és hosszú távon a munkaerőpiacon?
M. Gy.: Itthon markáns változások szerintem nem várhatók. Nem az a kiemelt célja a magyar gazdaságfejlesztésnek, hogy a magasabb hozzáadott értéket képviselő szektorokat próbálja fejleszteni (az IT ilyen). Probléma például az itthoni női mérnökök alacsony aránya. Így az ilyen, magas képzettségű munkaerő felét egyszerűen ki sem képezzük, és jóval kisebb hozzáadott értékű munkakörökben látjuk őket viszont. Ugyanígy a legtöbb itthonról indult sikeres startup nem Magyarország miatt vitte sokra, hanem egyszerűen itthon is nyitottak egy irodát, de alapvetően külföldi tőkéből és munkamódszerekkel éltek és inkább külföldön, mint itthon vannak jobban beágyazódva. Ha nem lennének multik Magyarországon, akkor ezzel együtt a know-how sem jött volna be. Kb. 10-15 évvel le vagyunk maradva munkakultúrában a legmodernebb területektől, de azt is el kell ismernünk, hogy produktivitás tekintetében rengeteget fejlődtünk.
„Járj meetupokra! Nézz, láss, kérdezz, tanulj!
Kövesd, hogy mi az, amivel a szakmában éppen aktuálisan foglalkoznak!”
Viszont a sokak által szívesen VUCA-nak nevezett világ ránk is erősen hat. Most minden nagyon diszruptív. Várok valamilyen visszarendeződést, ahol azért rájövünk, hogy a tapasztalat és az idő sokat ad a gyorsaság helyett. Az rendben van, hogy ügyesebbek lettünk, de most sok mindent a hiábavalóságnak készítünk, hogy gyorsan meglegyen. Várok egy telítődést, egy lassulási folyamatot: nem kell mindenből mindig a legújabb. Hosszú távon alapvetően a szakmákon át hordozható soft skillekben és a kétkezi skillekben hiszek. Mindkettőt érdemes már most gyakorolni.
K. S.: Hogyan látod a mesterséges intelligencia és a magas hozzáadott értékű munkakörök kapcsolatát, illetve ezek változását?
M. Gy.: Nekem nincs ezzel gondom, főleg azért, mert nincs rá hatásom. A géprombolók sem tudták megállítani az ipari forradalmat. A többségi társadalom az MI fejlesztésének irányába halad. Ezt el kell fogadni. Akinek ez nem tetszik, bőven talál olyan közösségeket, akik másképpen tekintenek a mai világra, nem városokban, közösségekben élnek. Maguk termelnek. Ez mindig opció marad szerintem.
Úgy gondolom, hogy a magas hozzáadott értékű munkaköröket is könnyen elláthatja egy MI, hiszen például vannak olyan újságok, ahol az egyszerűbb, közleményszerű híreket már most MI-vel íratják meg. Máshol, például az adatbányászat területén (milyen mintákat érdemes felismerni az adathalmazban), vagy mondjuk mire képes a Google DeepMind. Emberként szerintem a szervezési képességünk és a kreativitásunk miatt emelkedhetünk ki az MI-k közül, egyben ezek lehetnek az utolsó skilljeink, amik MI-vel kiválthatók. Az MI óriási számítási kapacitással Big Datan dolgozik, szóval sok sikert ellene :-)! Azon is gondolkodtam, hogy talán mi emberek jobban ismerjük egymást, ez a miénk marad, de már ez sem igaz, hiszen például a Google sokkal többet tud bármelyikünkről, mint gondolnánk (individiuumról és fajról egyaránt).
K. S.: Vannak-e jelentős eltérések a KKV és multi elvárások/követelmények között (munkaerőpiaci igényekre vonatkoztatva)?
M. Gy.: A KKV-ban az az extra, hogy még nincs az benne a cégben, amit csinálsz. Neked azt ki kell találni! Amit most csinálsz, az van először és ebből lesz majd valamikor egy folyamat. A multi is volt egyszer KKV, csak nem ma, és így idővel ki tudtak alakítani standard folyamatokat. 10 fővel még el lehet boldogul ad hoc módon, de egy sok száz vagy ezer fős szervezetet már képtelenség.
Mindkettőnek van létjogosultsága. Az alapvető eltérés méretben mutatkozik. Minden lehet hátrány és előny. A multiban jobban meghatározottak a felelősségi körök. Döntsd el, hogy Neked melyik kell! Ha a pályád elején állsz, lényeges döntés, hogy multit vagy KKV-t választasz. Van átjárás a kettő között, de egyre inkább kevesebb. Minél inkább beleszoktál egy adott munkakultúrába, annál kevésbé szívesen vesznek fel a másikba. Multiban darabra dolgozol, kisebb a felelősség, gyakran nagyobb a hatékonyság. Kis cégben van lehetőséged nyitottabban dolgozni, de a felelősség is nagyobb. Multihoz érdemes elmenni, hiszen – még mindig – hasznos, ha az önéletrajzodban szerepel, és minden rosszmájúság ellenére sokat lehet tanulni szervezeti hatékonyságról. A KKV esetében pedig készülj fel, hogy mindig több sapkád lesz. Mert kell egy volumen ahhoz, hogy mondjuk önálló business analystet lehessen foglalkoztatni, vagy például egy tesztelő csapatot is el kell látni megfelelő mennyiségű feladattal, hogy rentábilisen tudjon működni. Ha nincs még meg a volumen, akkor valaki félig business analyst, félig PM, harmadik félig meg szervezetfejlesztő :-).
K. S.: Mik a jelen és szerinted mik lesznek a jövő sikerszakmái?
M. Gy.: Hát, itt főként az IT világra látok rá, de összességében elmondható, hogy jelenleg a programozók egyértelműen jól állnak, de sok-sok részfeladatuk várhatóan 10-15 éven belül MI által kiváltható lesz – főleg, ha a jelen és a közeli jövő programozói ügyesek.
Az IT architect lehet egy jövőtállóbb továbbfejlődési lehetőség a jó/vezető programozók számára, de egy korábbi kérdésedre visszatérve: nem kell mindenáron egy elképzelt ranglétrát bejárni. Aki imád kódolni, inkább kódoljon. Multiknál gyakran előfordul, hogy aki jól programoz, megteszik vezetőnek – pedig a kettő között óriási különbség van.
Illetve nagyon keresett mostanában a devops mérnök is, aki az egész architektúrát össze tudja rakni és rá tudja építeni a deployment folyamatot.
A projektmenedzsment egyelőre rendben van, de azt gondolom, kissé túlmisztifikált. Nagyon el lehet rontani, de sokszor azért van akkora felelősségtudat a csapat tagjaiban, hogy koordináció nélkül is elevickéljenek valahogy. Egy családot ellátni, működtetni is projektmenedzsment. Nincs benne semmi ördöngősség. Én nem a csapatomat vezetem – nem csapatom van –, hanem a csapat tagja vagyok. Az én feladatom az, hogy a srácoknak csak programozni kelljen. Én mit irányítsak? Mit mondjak meg? Van valaminek értelme, hogy mi után milyen építőkocka jön, ezt együtt kitaláljuk. És van egy ember, aki odafigyel arra, hogy tényleg ez történjen. Szóval szerintem ez inkább koordináció. Mint a tested: a sejtjeid külön-külön is léteznek, mégis kell ahhoz egy közös koordináció, hogy elkapd a feléd passzolt labdát.
Ha nem csak IT-re gondolok, akkor szeretném, ha a tanár lenne a sikerszakma. Nem, nem az életunt, unalmas, követhetetlen órákat tartó tanárokról beszélek. Hanem mondjuk a finn modellről.
K. S.: Tipikusan mire kíváncsi egy junior szoftverfejlesztőt kereső munkáltató?
M. Gy.: Bármennyire is profán, fontos, hogy olcsó legyen. Egy junior nem fog nettó 350.000 Ft-os bérrel kezdeni. Ne legyenek illúzióink. A karrierváltók is juniorok, hiszen amire váltanak, abban nincs, vagy csak kevés tapasztalatuk van.
„Legyen saját projekted, vagy találj és olyan projektet mástól, amiben elmélyedsz és továbbfejleszted! Akarnak látni valamit.
Tudj mutatni valamint – például Giten – amit egyébként is csinálsz! Azt kell látniuk, hogy ez Téged miért érdekel.”
Másodsorban viszont a junior egy gyurma, a munkáltató úgy alakíthatja, szabhatja testre, ahogyan akarja. Nagyon gyorsan tud tanulni. Még nincsenek benne hibás gyakorlatok.
Legyen nyitott és ne zárkózzon el a különböző programozási nyelvektől és technológiáktól! Éljen motiváltan benne – csináljon sok-sok gyakorlatot, feladatot!
K. S.: 2017-ben tartottál egy izgalmas előadást a Kutatók éjszakája rendezvényen, Milyen skillekre lesz szükség a jövő munkahelyein? címmel. Ebben nekem a 10 Growth Mindset Statements elképzelés volt a kedvencem. Kifejtenéd ezt érdeklődő olvasóink számára?
M. Gy.: Hogyne.
Felejtsük el ezeket az életszakaszainkat: az első 20 évben iskolákba jársz, a következő 40 évben dolgozol és a következő 20 évben – állítólag – pihensz. Az iskolák elvégzése után lehet(ne) ez a gondolatom: megtanultam, nekem ez van, ezzel dolgozom, már nem kell megtanulnom semmit. Felejtsük ezt el! Helyette fejlődjünk folyamatosan, legyünk nyitottak, tanuljunk folyamatosan!
A családomban mindig azt mondták, hogy ez fejben dől el. Az életünk egymást követő – boldog és depressziós – állapotaiban gyakorlatilag semmi különbség nincs, csak az, hogy honnan nézzük ugyanazt.
Ne vesztesként éljük az életünket, hogy velünk csupán megtörténtek a dolgok!
Nem segít, ha adottnak veszek olyan dolgokat, amikre igazából van ráhatásom: például nem mondhatok fel, ha rosszul vagyok a munkahelyemen, mert ott a család, a gyerekek. De! Felmondhatsz. Találsz másik munkahelyet. Oldd meg! Tanulj meg egy új skillt! Csináld meg a saját vállalkozásodat! Mindegy. Oldd meg! Legyél nyitott. Ne vakmerő. Tervezz és utána lépj!
Probléma vagy kihívás? Te döntöd el.
K. S.: A tanárképző első pszichológiaóráján Dr. Páger Margit első mondata így hangzott:
„Nem az a lényeg, hogy milyen hatások érnek bennünket, hanem az, hogyan reagálunk minderre.”
Mit tanácsolnál azon hallgatóink számára, akik éppen részt vesznek a tanfolyamainkon, illetve alumni tagok?
M. Gy.: Amit az órán tanulsz, azzal nem fogsz kitűnni a piacon. Ugyan hiányszakmáról beszélünk, de ettől még sokan is keresnek az IT vonalon munkát. Meg fognak szűrni. Úgyhogy legyél szorgalmas, alázatos, de nem gyenge! Állj ki magadért, de ne bánts meg másokat! Ne foglalkozz a hiperérzékenyekkel, a hisztisekkel, az érzelmi zsarolókkal! Tanulj sokat, de ne egyedül! Keress tanfolyamokat, gyakornoki programokat! Keress kollaborációs lehetőséget, ahol másokkal tanulhatsz, fejlődhetsz! Keress valakinek valamilyen kódját, értsd meg, fejlessz bele új funkcionalitásokat!
Ezt az interjút eddig 4131 alkalommal olvasták.Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben
Interjú Bobály Gáborral
Interjú Révész Andrással
Interjú Schmidt Attilával
Interjú Takács Rolanddal
Interjú Lovas Bertalannal
Interjú Görög Ibolyával
Interjú Nádai Gáborral
Interjú Szűcs Tiborral
