5 blog bejegyzésnél szerepel:
23 db hozzá kapcsolódó címke:
2019 (24), 2020 (24), állásinterjú (9), álláskeresés (14), csoportmunka (9), humor (1), idézet (9), interjú (9), IT karrier interjú (9), karrier (14), karrierváltás (11), külföldi munkahely (2), logisztika (2), munkaerőpiac (7), munkahelyi elvárás (4), online vizsgafeladat (2), orientáló modul (32), pályaorientáció (22), referencia (4), sikerszakma (2), soft skill (9), térinformatika (4), tipikus munkanap (5)
Az IT kockáknak speciális humorérzéke van. Nekünk külön kategóriákba sorolható mémek készülnek és persze magunk is gyártjuk időnként. Az alábbi összeállítást szabadon keresgélve a weben szedtem össze és csoportosítottam a szoftverfejlesztés, programozás ismert szakterületeihez, folyamataihoz kötődően. Nem fordítottam le angolról magyarra a szövegeket. Aki érti, úgyis érti. Aki nem, úgyis továbbgörget. Enjoy!
Az algoritmusok alapvető építőelemeivel, egyben a strukturált programozás alapfogalmaival illik tisztában lenni. Ismerni kell ezek működését, egymásba ágyazásának lehetőségeit. Szekvencia, szelekció, iteráció. Időnként döntéseket is hozni kell. Néha úgy érezzük, hogy túl korán, néha pedig későn. Érezzünk rá, mikor jó. Sosem árt lezárni egy-egy blokkot és tudni jól egymásba ágyazni amit kell. Azért a metódusokkal csínján kell bánni.
Nem érthetünk mindent és persze nem érthetünk mindenhez. A dolgokat különböző szemüvegen át látjuk, hiszen eltérő tapasztalatokkal rendelkezünk. Persze hasznos, ha egy csoportban értjük egymást, vagy legalább egy valaki tisztában van az ügyfél igényével. J Például a webfejlesztés során el kell fogadni, hogy vannak látványos, azonnali élményt nyújtó változtatások (pl.: design), és hosszú távon megtérülő háttérmunkák (pl.: technológiai SEO).
Azért nem árt a precíz, pontos, konkrét feladatspecifikáció. Mindez akár több szinten is megfogalmazva: fokozatosan közeledve az ügyfél bölcsészmondataitól a kockaságig. Hasznos, ha nem csak a határidő motivál. Nyilván a pénz is. 😉 Érdekek mindig ütköznek, de ezt is meg kell tanulni elfogadni/kezelni. Néha csupán az erősebb kutya esete áll fenn, néha a hatáskörig is megy a történet.
Mivel a különböző kapcsolódó szakterületeken tevékenykedő szakemberek szókincse eltérő, így ezekből gyakori és tipikus félreértések születhetnek. Ha a fejlesztés hosszabb ideig tart, akkor menet közben is változhatnak – és változnak is 😉 – az igények. Célszerű lenne folyamatokban gondolkodni és feltenni némi empátiával azt a kérdést, hogy igazából mit is akar az ügyfél? Vajon milyen problémát szeretne megoldani, milyen folyamatot tenne könnyebbé a fejlesztendő/karbantartandó szoftverrel? Egy bizonyos szint felett az interdiszciplináris megközelítés elengedhetetlen. Visszacsatolás során kiderül(het), hogy az ügyfél hogyan használja a szoftvert. Lehet, hogy teljesen másképpen, mint ahogyan gondolnánk. Örök bölcsesség: a tervezésre fordított idő később mindig többszörösen megtérül.
Előbb-utóbb eljön az a szint, ahol már a különböző módszertanok is megjelennek. Ezekhez is alkalmazkodni kell. Minden fejben kerül helyre. Ezek többnyire a folyamatokhoz, a napi/heti munka szervezéséhez/ütemezéséhez is kapcsolódnak.
Sokféleképpen mérhető/értékelhető egy fejlesztő munkája. Nyilván nem kilóra, például a megírt forráskód sorainak számával. Persze egy komplex szempontrendszernek lehetnek/vannak kvalitatív és kvantitatív mutatói.
Sosem az számít, hogy milyen hatások érnek bennünket. Az a fontos, hogyan reagálunk ezekre. Semmi sem könnyű, de természetesen erről is különbözőképpen gondolkodunk. Helyén kell tudni kezelni a dolgokat és akkor minden fenntartható hosszú távon. A programozást elkezdeni sosem késő, vagy másképpen: nem lehet túl korán kezdeni? Mindez nézőpont kérdése.
Legyünk tisztában a tesztelés alapjaival és folyamatával is. Ha lefuttatjuk még egyszer az összes tesztesetet, azzal biztosan nem rontunk el semmit. 😉
Sokan és sokszor nem szeretünk dokumentálni. Bárki bármit mond és tapasztal, a dokumentálás szükséges és hasznos. Ugye senki sem gondolta, hogy ebből a mém gyűjteményből Chuck Norris kimaradhat? 😉
Tisztában kell lennünk a helyünkkel a csoportban: feladatkör, pozíció, felelősség, szerep, kommunikáció. Három fontos kulcsszó: konfliktuskezelés, időmenedzsment, érdekérvényesítés. És persze a hatékony csoportmunkához szükséges soft skillek is előtérbe kerülnek. Kevesek működnek alapból/ösztönösen jól együtt csoportban, a többségnek ezzel tudatosan foglalkoznia kell. Ne éljünk a tipikus csoportmunka hozzáállással: „megcsináltam”, „elrontottuk”. Ezzel megvolt a kötelező cicás kép, már triplán is. 😉
A programozási nyelvek csupán eszközei annak, hogy amit kigondoltunk, megterveztünk, modelleztünk, azt megvalósítsuk és működjön asztali gépen, böngészőben, telefonon. Elveket, koncepciókat is meg kell érteni. Kihagyhatatlanok az alapvető algoritmusok, adatszerkezetek. Meg kell ugrani az objektumorientált paradigmát is. A funkcionális paradigma is egyre népszerűbb. Hasznos, ha a tanulás során el tudjuk fogadni a tapasztaltabbak véleményét, javaslatait. Többnyire elsőre nem alkotunk tökéleteset, de minden hibából tanulunk. Tudomásul kell venni: nincsenek átugorható lépcsőfokok. Egyszerűen kell egy kritikus tömegű önálló gyakorlás és utána jön a sikerélmény.
Ha elszántad magadat és szoftverfejlesztést/programozást tanulnál Java nyelven, akkor jó helyen jársz. A Jelentkezés lapon követheted, mikor indulnak csoportjaink.
Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a haladó Java EE szoftverfejlesztő tanfolyamunkat is. Az IT-ben ritka, hogy öt idegen nyelven is beszél és három középfokú nyelvvizsgával is rendelkezik. Az emberi nyelveken túl több programozási nyelvvel is megismerkedett a Javan kívül: Visual Basic, Python, fejlesztett Android platformra, valamint egy-egy SQL lekérdezés sem jelent számára gondot.
Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. december 3-án.
K. S.: Milyen IT-hez is köthető munkatapasztalattal rendelkezel?
B. G.: Logisztikai munkáim során lehetőségem nyílt nevesebb vállalatirányítási rendszerekben dolgoznom, mint amilyen az SAP vagy a Fenevision, melyekben különböző munkafázisokat könyvelhettem, szervezhettem, koordinálhattam, működtethettem. Most pedig, amikor 2G, 3G, 4G, 5G-s mobilantennákat működtetek, azokat beállítanom, konfigurálnom kell távoli szerverről.
K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?
B. G.: Ha a teljes szakmai pályafutásomat nézem, akkor körülbelül 20 egységnél lehetek. Kb. 10-nél érkeztem egy fordulóponthoz, egy mérföldkőhöz, ahol IT-ra tértem át és jelentkeztem hozzátok a Java SE-re, majd az EE-re. Aztán belekóstoltam a Pythonba, VBA-ba és Androidba, így közelítve a 20 egységhez. Ezek mind egy-egy kisebb mérföldkő.
K. S.: Hogyan zajlik egy tipikus munkanapod?
B. G.: Egy kb. 10 perces bejelentkezési folyamattal kezdődik, amelyben csatlakozunk a mobilantenna-irányító rendszerekhez, amelyeket német szervereken és távoli számítógépeken érünk el. Belépünk a jegyrendszerünkbe és általában egy Office-programban ahol adminisztrálunk magunknak és a cégnek. Bejelentkezünk a Cisco Jabber kommunikációs csatornára, majd a Cisco Finesse-en keresztül az ún. Abschalte-Hotline-ba (Antenna Lekapcsoló Telefonközpont), ahol várjuk többnyire a német antennatechnikusok hívásait, akik felmennek az adótornyokba és háztetőkre antennát szerelni. Mielőtt munkához látnak, aktiváljuk az erre a feladatra az ún. dispatchnél nekik létrehozott jegyüket, lekapcsoljuk az antennaállomást, hogy ne érje őket sugárzás, miután pedig végeztek a munkával vissza felkapcsoljuk és ellenőrizzük, hogy az állomásnak van-e valami hibajelzése. Ha van, megpróbáljuk megoldani a technikussal közösen. Amennyiben ez nem sikerül, akkor egy speciálisabb csoportnak tovább adjuk a probléma kezelést. Antennacsere vagy új állomás esetén többnyire mi konfiguráljuk az új antennákat. Ha minden rendben van, akkor zárjuk a jegyet és kész az adott feladat.
K. S.: Jelenleg munkád szakmai részében milyen szoftvereket használsz? Melyiket mire?
B. G.: Legalapvetőbb talán a Cisco Finesse ügyfélszolgálati Desktop, ami nálunk a hotline felület. Ez a Cisco Jabber kommunikációs szoftverre épül. Ez kell, hogy hívásokat tudjunk kezelni, koordinálni, monitorozni csoportszinten és egyénileg. Az antennaállomások üzemeltetéséhez használjuk a Huawei U2020 Topology Managert, az Ericsson Amos Object Scriptinget, valamint a Nokia Site Managert. Ezek eléréséhez a NoMachine távoli desktopot alkalmazzuk. Jegyrendszereink a belső fejlesztésű COMS és CASM.
K. S.: Mekkora része a projektmenedzsment a munkádnak? A munkád szervezéséhez kötődően (projektmenedzsment, időgazdálkodás, kommunikáció) milyen szoftverekkel találkoztál eddig?
B. G.: A munkám körülbelül 55%-ban adminisztráció és ahhoz kapcsolódó kommunikáció. A maradék 45% pedig az operatív munka. A hálózati meghajtónkon különböző Excel fájlokban adunk számot munkánkról. Például a lezáratlan jegyeket ellenőrizzük, vagy kiemelt ügyfelek munkáit kezeljük, ilyenek a német autógyárak, bankok vagy hivatalok. Illetve Outlookban értesítjük egymást appointment-meghívókkal, hogy leadva a műszakot, a többi kolléga mikor kapcsoljon fel egy-egy állomást.
K. S.: Nem gyakori, hogy IT munkakörben valaki német, angol, szerb nyelvekből középfokú nyelvvizsgával rendelkezik, illetve alapszinten spanyolul és olaszul is beszél. Hogyan szeretnéd ezt minél jobban hasznosítani a jövőben?
B. G.: Mindenkori pozíciómat úgy szeretném a lehetőségekhez mérten kiválasztani, hogy a lehető legtöbb tudást tudjam kamatoztatni, fejleszteni. A német technikusok mellett szoktak angol nyelven beszélő technikusok is dolgozni, ők jórészt cseh, lengyel, szlovák, román nyelvterületről jött szakemberek. Időnként szoktak nyelvi nehézségek lenni, ilyenkor egy-egy plusz nyelvtudás általában segíti a dinamikusabb kommunikációt.
K. S.: Kipróbálnád magadat külföldön?
B. G.: Mindenképpen nyitott lennék rá. Feleségemnek kutatómunka keretében többször volt lehetősége külföldi ösztöndíjakat igénybe venni, amelyek egyikébe nem tartjuk elképzelhetetlennek a becsatlakozásomat. Most is fut néhány közös számítógépes nyelvészeti „projektünk” házon belül 😊.
K. S.: Egy vállalatirányítási rendszer testre szabása során adódhatnak egyedi szoftverfejlesztési lehetőségek? Részt vettél ilyen folyamatban?
B. G.: A vállalatirányítási rendszerünket német kollégák fejlesztik, bekapcsolódási lehetőség itt még nem adódott.
K. S.: Hogyan működsz csapatban? Hogyan illeszkedsz be egy új munkahelyen, új csapatban?
B. G.: Szakmai dolgokat tekintve, először megpróbálom megragadni a feladat gerincét, majd abból szerteágazóan kibontakozni. Próbálok időt adni magamnak a logikai értelmezésre. Ha ez sikerült, akkor általában találok saját új módokat az automatizálásra és a kreatív fejlesztésekre. Szeretek szakmai mélységekig menni és ilyenkor sok kérdést teszek fel. És ha ezek is mennek, akkor többnyire magabiztos leszek, és nem okoz gondot felvenni a csapat ütemét. Mindkét oldalról türelemre van szükség a kezdetekben.
K. S.: Tudom, hogy a csapatmunkát segítő kisebb szoftvereket fejlesztettél Java és Visual Basic nyelveken. Ismertetnéd ezeket? Hogyan merült fel rájuk az igény? Milyen folyamatokat tesznek könnyebbé? Milyen alapfunkciókat valósítanak meg?
B. G.: Először Java nyelven egy antennahibákat nyilvántartó programot készítettem. Amikor megjelenik egy hibajelzés az egyik antennán, akkor részletesebb leírása, útmutatása csak lassabb, körülményesebb úton érhető el. Ezt hivatott ez a program gyorsítani, valamint a leírást a lényegre törően leszűkíteni. Excellel szemben a kompaktivitás, könnyebb kezelhetőség, vizualitás került előtérbe.
A VBA-s programomra akkor láttam igényt, amikor láttam, hogy a többiek elég sok időt eltöltenek az Outlook-appointmentek kiküldésével. (Egy műszakot leadó kolléga sokszor több mint 10 ilyen időpontot küld ki a következő műszakban dolgozó kollégáknak antenna felkapcsolásra, adatokkal). Nekem nagyon tetszett, mikor VBA-val Excelből, miután kiválogattam CheckBoxokkal a kollégák neveit egy ListBoxba, egy gombbal elküldhetek akármennyi appointmentet. Így ez a kb. 40 perces munka lerövidül 5 percre.
K. S.: Az utóbbi 12 évben 4 munkahelyen dolgoztál 5 különböző munkakört betöltve, a logisztikától fokozatosan közeledve az IT felé. Mi motivált a váltásokra? Mennyire voltak tudatosak ezek? Hogyan kerestél új/más munkát?
B. G.: Nálam az Excelből indult minden. 2011-ben az első igazán komoly munkahelyemen a kecskeméti Mercedes-gyárban még kb. egy szum és egy átlag függvényt tudtam leírni. Utána 2016-ban családi okok miatt visszakerültem Szegedre. Ekkor a szegedi CE-Glass üveggyárban dolgoztam készletgazdálkodóként, amikor nagyon megerősödött az Excel-tudásom. Ekkor már 6-7 fajta függvény egymásba ágyazása sem okozott különösebb gondot. Ekkor kérdezte meg a feleségem, hogy miért nem tanulok programozni, mikor látta a függvény-rendszereimet. Ekkor döntöttem a programozás mellett és jelentkeztem hozzátok. A Java SE tanfolyamnak köszönhetően már tudatosan kerestem olyan munkát, ami közel áll az IT-hoz, így kerültem az ITSH-hoz.
K. S.: 2017-ben végezted el – még az IT Karrier programban nálunk – az alapozó Java SE szoftverfejlesztő tanfolyamot. Mi motivált arra, hogy jelentkezz? Miért éppen ezt választottad?
B. G.: Szegeden csak úgy tudsz programozni tanulni (nem autodidakta módon), ha beiratkozol az egyetemre, és akkor rengeteg járulékos tantárgy mellett esetleg programozást is tanulsz, továbbá azért az időtávlat is fontos (egyetemen minimum 3 év a képzés). Vagy keresel egy olyan tanfolyamot, ami csak programozásra fókuszál rövidebb időintervallumban. Ez utóbbira Szegeden akkoriban nem nyílt lehetőség. Így ár-érték arányban az IT Karrier volt a legkedvezőbb választás még úgy is, hogy fel kellett járni Pestre.
K. S.: 2018-ban végezted el – ismét nálunk – a haladó Java EE szoftverfejlesztő tanfolyamot. Mi motivált arra, hogy újra hozzánk jelentkezz, illetve arra, hogy továbbra is Java programozási nyelvvel foglalkozz?
B. G.: A Java SE képzés során szerzett kedvező tapasztalatoknak köszönhetően jelentkeztem ismét. A Java EE szerintem jobban illeszkedik egy multi cég mindennapjaiba, valamint korszerű ismeretekkel is fölruház.
K. S.: Milyen kihívást jelentett és mekkora erőfeszítést igényelt a Java EE szoftverfejlesztő tanfolyam online vizsgafeladatának csoportos megoldása?
B. G.: Hasonló csoportmunkában korábban nem vettem még részt, így érdekes kihívásnak bizonyult. Mivel egymásra épültek a feladatok, nehézséget jelentett, ha esetleg az egyik csoporttag nem készült el időre. Ugyanakkor pozitívum volt, hogy jobban tudtunk együttműködni a közös cél érdekében a csoporttársakkal és többféle megoldásra is ráláthattam.
K. S.: Milyen soft skillek szükségesek jelenleg a programozás/szoftverfejlesztés területén?
B. G.: Szerintem elég sok. Talán a legfontosabb a logikus gondolkodás és a türelem. Fontos kitérni arra, hogy az informatika folyamatosan fejlődik, mindig keletkeznek új dolgok, ezért nyitottnak kell lenni az újra. Ahhoz, hogy a csoport is hatékonyan működjön, szükség van az együttműködésre való készségre.
K. S.: Hogyan gyűjtesz magadnak értelmes referenciát karrierváltóként?
B. G.: Egyrészt az utóbbi két munkahelyemen valamelyik munkafolyamat automatizálására vagy optimalizálására írtam programokat. Illetve munkán kívül programozgatok és ezeket mutatom fel. Végül felsorolom az önéletrajzomban azokat az IT képzéseket, amelyeken részt vettem.
K. S.: Mik a jelen és szerinted mik lesznek a jövő sikerszakmái?
B. G.: Szerintem amik a jelenben sikerszakmának tekinthetők, azok a meglehetősen nagy koncentrációt igénylő és felelősségteljes pozíciók, mint például a repülőtéri szoftverek programozása (a Lufthansa irodája hamarosan ezeket csinálja Szegeden), a légiirányítás vagy a gyógyászatban a műtőrobotok (például lézeres szemműtét) programozása.
Nekem eléggé futurisztikus a gondolkodásom 😊. Nemhiába tértem át programozásra, hiszen ez kiállja majd az idő próbáját szerintem: robot és cyborg-programozás, DNS-programozások, plazmaerőmű programozások. Remélhetőleg az emberiség továbbra is egyre több felfedezést tesz, így a programozás előtt is sok új kihívás fog adódni.
K. S.: Követed a szakmai blogunkat? Ajánlanál belőle egy-egy bejegyzést?
B. G.: Ha van időm, rá szoktam nézni :). Utóbbi időben a programozási nyelvek népszerűségéről szóló cikket találtam különösen érdekesnek, de hasznosak az egyes programozási példafeladatokat szemléltető bejegyzések is.
K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted, mémed?
B. G.: Ez egy tipikus:
– Van szilveszterre programod?
– Még nincs.
– Írjak egyet?
Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben
Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd rövid ideig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban dolgozott, ahol a projektmunkák csökkenésével úgy döntött, hogy „most valami nagyon mást kell csinálni, mert az alternatívák személyesen és szakmailag sem voltak jók”. Angliába két ok miatt költözött az EU csatlakozás után: nyelvtanulás és szakmai fejlődés. Úgy tervezte, hogy miután anyagilag rendbe szedi magát, visszaköltözik Magyarországra. Angliában egy helyi hatóságnál helyezkedett el és térinformatikával foglalkozik 2008 óta. A térinformatikán belül feladataihoz tartozik a térképi adatbázis-kezelés, web-térképezés, továbbá bármi, amit el tud végezni: különböző adatformátumok közötti konvertálás, rendszerintegráció, adatelemzés, stb. Napi feladataihoz kötődően sok mindent automatizált, így felszabadult munkaidejében folyamatosan fejlődik, foglalkozik adatbázis-kezeléssel, dokumentumkezelő rendszerek optimalizálásával.
Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. július 7-én.
K. S.: Hogyan kerestél munkát külföldön?
R. A.: Már külföldön élő ismerősöktől tudtam, hogy az álláskeresés nem gond: aki akar és tud dolgozni, az el tud helyezkedni a szakmájában is. Tettem, amit sokan mondtak: jártam az ügynökségeket, az álláskereső portálokat, a szóba jöhető munkahelyeket.
Két év többnyire betanított munkák után 2008-ban kaptam meg Halifaxban az első rendes(ebb) állást, ahol hat évig dolgoztam. Több helyre is pályáztam és egyszer csak írtak, hogy várnak interjúra. Ez egy szakmai állásinterjú volt, így a kezdeti izgalom után hamar feloldódtam és még jól is éreztem magam. Hárman felvételiztettek: két leendő kollégám és egy HR-es, de a HR-es nem volt tól beszédes, szinte kizárólag szakmai kérdésekről beszélgettünk. Halifax nagyszerű hely, elég sok természethez közeli terület van, ahol szerettem lenni.
A következő váltást nem terveztem, de éltem a lehetőséggel 2014-ben. Informálisan ismertem kollégákat a környező hatóságoktól és megtudtam, hogy Barnsley-ban keresnek térinformatikust. Egyrészt a több fizetéséért váltottam, másrészt így ismerőseim nagyobbik része közelebb került hozzám. Kellemesen érzem itt magamat, és a következő néhány évben nem is tervezem, hogy munkahelyet/lakóhelyet váltok.
K. S.: Hogyan fejlődött az angol nyelvtudásod?
R. A.: Az egyetem óta folyamatosan. Nem csak az informatikában alapvető az angol nyelvtudás. Rengeteg könyvtári szakirodalom a biológiához kötődően is kizárólag angol nyelvű – egyszerűen nem fordítják le, mert a célközönség kicsi. A szakmai cikkek többsége is angolul van. Követelmény volt, hogy ismerjük az aktuális nemzetközi szakirodalmat, továbbá eleve a diplomához szükséges a nyelvvizsga/nyelvtudás, így erre mindig is készültem. A minisztériumi munkámhoz is szükséges volt az angol nyelvű anyagok olvasása.
„Angliába kiváló szövegértési/olvasási/írási angol nyelvi készségekkel mentem ki. A szóbeli dolgok kezdetben gyengébben mentek.”
Ráadásul sokféle ügyet telefonon lehet intézni – például telefon társaságoknak nincs is személyes ügyfélszolgálata –, így szóbeli kommunikációra kényszerültem, egyben ennek fejlesztésére is. Az első rendes(ebb) állás előtt is dolgoztam, aktívan beszélgettem sokféle kollégámmal, így az említett interjúra már rendelkeztem biztos szóbeli nyelvtudással. Az informatikus kollégákkal rendszerint félszavakból is megértjük egymást. Ha az anyanyelvi tudást 100%-nak vesszük, akkor az enyém kb. 30%-osnak tekinthető.
K. S.: Voltak markáns különbségek a 2008-as és 2014-es szóbeli interjúid között?
R. A.: A körülmények azonosak voltak: mindkét esetben két leendő kollégám/főnököm és egy HR-es vett részt a szóbeli interjún. A helyi hatóságoknál eléggé formálisak a felvételi eljárások. 2008-ban kezdőként főként azt kellett prezentálnom, hogy Magyarországról mit hoztam. Akkor még voltak nyelvi nehézségeim, így elég gyakran körül kellett írnom, magyaráznom dolgokat. 2014-ben már valamennyire már ismertek és tudták, mire vagyok képes. Akkor és ott sokkal konkrétabb igények voltak már. Ez egyszerűbbnek bizonyult, mert tudtam, hogy hová megyek és mit várnak el tőlem, így könnyebb volt felkészülni.
K. S.: Szükségesek Angliában álláskeresés során az ajánlások, referenciák?
R. A.: Halifaxban és Barnsley-ban is két-két referenciát kértek. Az egyik referenciát általában az előző munkáltatótól kérik. A referenciákat többnyire csak a nyertes pályázónál ellenőrzik le, miután visszajelzett, hogy elfogadja az állást. Amikor Halifaxba jelentkeztem, az ügynökségen, örültek is, hogy jó helyre kerültem. A második referencia általában szabadon választható, akár szakmai, akár személyes is lehet. Mindig könnyen be tudtam ezeket szerezni.
„Angliában fontosak a referenciák és le is ellenőrzik azokat.”
Az ellenőrzés kétféleképpen történik. Az egyik része formális: számszerűsíthető, munkaviszonyhoz kötődő adatokból áll, például mennyit volt betegállományban munkaviszonya alatt a munkavállaló. A másik része inkább informális, és a soft skillekre vonatkozik.
K. S.: Milyen munkakörülmények és -szervezés jellemzi a munkádat?
R. A.: Megvan a szervezeti hierarchia, de még a Head of IT-val egy nagy légterű irodában vagyunk. Ha valaki újként kerül be a rendszerbe, akkor például rögtön nem derül ki, hogy az egyes területeknek ki a vezetője (azaz nincs dedikált külön irodája, ahol mindig megtalálható). Továbbá Hot Desking rendszerben működünk: nincs saját asztal, csak egy terület, ahol bármelyik szabad asztalhoz le lehet ülni dolgozni. Így sokkal kötetlenebb a kapcsolat a munkatársak és közvetlen vezetők között.
A teljesítmény az, amit a vezetés elvár. A munkaidőnk flexibilis. 7 és 19 óra között akkor járunk be, amikor csak akarunk. Az előírt óraszámnak meg kell lennie minden héten, de egyébként teljesen magunk osztjuk be az időnket. Sosem kaptam még olyan visszajelzést, hogy bármi gond lenne azzal, hogy mikor érek be dolgozni.
A versenyszférához viszonyítva a közigazgatásban – Angliában is – alacsonyabbak a bérek. Saját főnökömtől tudom, hogy a bérrel versenyezni nem tudnak és nem is akarnak. Ehelyett inkább más jellegű támogatásokra helyezik a hangsúlyt. Investing in People – azaz megkérdezik, hogy mire van szükségem a hatékony munkavégzéshez, hogyan szeretnék fejlődni és ehhez ők mit tudnak hozzátenni. Támogatják a munkavégzéshez szorosan nem kötődő hobbi projekteket. Adott a lehetőség az otthoni munkavégzésre is. Családos kollégák főként azért szeretnek helyi vagy központi hatóságnál dolgozni, mert munka- és szabadidejüket rugalmasabban be tudják osztani.
K. S.: Van-e kötelezően előírt képzési, továbbképzési kötelezettséged?
R. A.: Formális követelmény ugyan nincsen, de elvárják a fejlődés iránti elkötelezettséget. Egy angol álláshirdetésben például sokszor előfordul, hogy a pozíció betöltéséhez megadott végzettség vagy adott idejű szakmai gyakorlat szükséges. Főleg arra kíváncsiak, hogy mit tud elvégezni az illető, mire tudják felhasználni (a versenyszférában nyilván még az is számít, hogy az illető mennyi pénzt hoz). Az igazából másodlagos, hogy mindez a tapasztalat honnan jött.
Jellemző egy Personal Development Framework (PDF) rendszer. Évente kétszer a közvetlen főnökkel való megbeszélés során szoktunk egy elég flexibilis tervet készíteni. Mi az, amit el szeretnék érni? Mi az, amire ehhez szükségem van (amiben ő segíteni tud)? Milyen vizsgákat szeretnék teljesíteni? Van egy oktatási keret, amely felhasználó például vizsgadíjak kifizetésére. Képzés esetén adható munkaidő kedvezmény is. A helyi hatóságok ezekkel az eszközökkel elég sikeresen képesek a munkaerő megtartására. A rendszer formalizált: egy online formanyomtatvány kitöltését jelenti. Ez többnyire önkéntes vállalásokat tartalmaz, de mindenképpen közös megegyezésen alapul. Ha valami nem jön össze (időre), akkor nincsenek retorziók és inkább a tanulságok levonása a lényeg. Nem kényszerekkel élnek, hanem sokkal inkább motiválnak.
Néhány kollégámat bumeráng embernek hívják. Korábban itt dolgoztak, elmentek, majd visszajöttek. Közben kipróbáltak mást. Egyébként kilépéskor mindig elmondják a munkavállalóknak, hogy szívesen visszafogadják őket, hiszen ha már korábban egyszer beilleszkedtek a rendszerbe, akkor jóval kevesebb ráfordítással képesek produktív munkavégzésre, mint egy újonc, akit be kell tanítani, hogy képes legyen az adott feladat elvégzésére, adott munkakör betöltésére.
K. S.: Minek köszönhető, hogy a helyi hatóságoknál átrendeződtek a csoportmunkával kapcsolatos elvárások?
R. A.: A 2008-as gazdasági világválságot megérezték az angol helyi hatóságok is. Ezek bevétele két részből tevődik össze: a helyi adókat kiegészítik a központi költségvetésből. Utóbbi jelentősen megcsappant, körülbelül a felére esett vissza. Emiatt a helyi hatóságoknál egyrészt jelentős létszámleépítés történt, másrészt megjelent egy nagyon erős vezetői szándék a folyamatok optimalizálására. Utóbbi jórészt folyamatok automatizálását, digitalizálását jelentette, valamint a személyes ügyintézést fokozatosan felváltja a telefonos és online ügyintézés. Mindez eléggé kreatív hozzáállást és munkavégzést igényel, főként a csapatmunka területén. Én főleg a BackOffice-ban dolgozom (többnyire adatokkal), de ha valamit meg kell valósítani, akkor együttműködünk a Frontend-del és a Web-designerekkel. Sosem volt gondom azzal, hogy unalmas a munka és nincs kedvem csinálni.
K. S.: A térinformatika feladata a klasszikus definíció szerint „a földrajzi helyhez kötött adatok számítógépes megjelenítése, tárolása és analízise”. Hogyan jelenik meg ez a szakterület a hétköznapokban? Hogyan találkoznak ezzel az emberek? Pl.: ügyintézés, web, mobil… Milyen változást/átrendeződést tapasztalsz, amióta ezzel foglalkozol?
R. A.: Az önkormányzat feladatköre elég széles. A mi felelősségünk az ingatlan nyilvántartás, építési engedélyezés, úthálózat egy része, bérlakások, szociális szolgáltatások, szemétszállítás, választási rendszer, meg még néhány. A feladatok ellátásához rengeteg térbeli adatra támaszkodunk.
Elsődleges térbeli adatot viszonylag keveset állítunk elő, viszont rengeteg alapadat áll rendelkezésünkre. Használjuk a világ egyik legfejlettebb kataszteri térképét, néhány évente friss 30 cm felbontású légifotót, közigazgatási térképeket, beleértve az irányítószám határokat (ez utóbbi elég részletes, a házszám, vagy név és az irányítószám egyértelműen azonosítja az épületet), továbbá rengeteg – bárki által ingyenesen – hozzáférhető állami adatot.
Egyik feladatunk mindazon térbeli adatok könnyen hozzáférhetően rendelkezésre bocsátása, ami bármelyik szervezeti egység munkájához szükséges. Egyrészt a minél hatékonyabb és gyorsabb ügyintézéshez, illetve döntéshez, például építési engedélyek minél gyorsabb elbírálásához. Másrészt ha valaki felhívja a Call Centre-t, elvárás és követelmény, hogy az 1. hívás során minél több minden elintéződjön. Például ha valaki bejelent egy közvilágítás hibát, akkor az ügyintéző lássa a térképet, hogy egyértelműen rögzítse, pontosan melyikről is van szó, ne kelljen később pontosítani. A térinformatika ebben a formában akkor működik jól, ha a lakosságnak ez fel sem tűnik.
Amivel találkozhatnak – és szeretnénk is, hogy találkozzanak –, azok az online szolgáltatások. Elvárás az emberek részéről kényelem, idő megtakarítás és kiszámíthatóság miatt is, de számunkra is előnyös, mert munkaidőt és egyéb költséget takarít meg, nem utolsó sorban jobban illeszthetők automatizált folyamatokba. Elég egyértelmű példa az úthibák, illetve az illegális szemétlerakás bejelentése, ahol térképen jelölhetik meg a helyszínt. Nem ennyire egyértelmű, de a háttérben térbeli lekérdezések zajlanak, amikor valaki a szemétszállításról kér információt.
K. S.: A térinformatikához kötődően milyen szoftverkörnyezetben dolgozol?
R. A.: A vektoros adatokat nagyrészt SQL Server clusterben tároljuk, raszteres adatoknál (légifotók) viszont maradt a fájl alapú tárolás. Megjelenítéshez és egyszerű elemzésekhez WebGIS rendszert használunk (StatMap).
Létezik még néhány Deskop GIS (MapInfo) és egyenlőre elkerülhetetlen a fájl alapú tárolástól teljesen megszabadulni, de törekszünk rá.
A különböző szervezeti egységekben sok helyen használnak még térinformatikát saját szoftverek moduljaként, pl.: építkezési engedélyeztetés (új épületek létesítés, illetve meglévő épületek átalakítása), fejlesztési tervek, védett területek (fák) nyilvántartása, országos úthálózat fenntartása.
Adatelemzésre ETL (Extract, Transform, Load) rendszert használunk (FME). Ez többnyire adat átalakítást és rendszerintegrációt takar.
Azokat a funkciókat, amiket a fenti három szoftverrel nem tudunk megvalósítani, nyílt forráskódú szoftverekkel valósítjuk meg, ilyenek például a Quantum GIS és a GeoServer.
K. S.: Adott verseny a közigazgatási szoftverek angol piacán?
R. A.: A helyi hatóságok nagyságrendileg 40-féle szoftvert használnak. Több cég foglalkozik ezen szoftverek fejlesztésével, szóval van verseny. Előfordul, hogy egy szoftverfejlesztő cégtől több szoftver is származik: például a lakcím- és választási nyilvántartások. A helyi hatóságok igyekeznek több szoftvert is ugyanattól a cégtől megvásárolni. Amikor szeretnénk lecserélni egy-egy szoftvert – mert például nehézkesen lehet benne hozzáférni az adatokat, esetleg nem támogatja, hogy saját adatbázisban tároljuk adatainkat – akkor erre adott a lehetőség. Az ingatlan nyilvántartás például a helyi hatóságok felelőssége. Megvannak a törvényi szabályok továbbá standard formátumok, amelyek a központi nyilvántartáshoz szükségesek. Ezeknek a követelményeknek megfelelően több cég is fejleszt rendszert, amivel ellátható a feladat és időnként elküldi a helyi adatokat a központi nyilvántartásba a standard formátumokon keresztül.
K. S.: Milyen egyéb szoftvereket használsz a munkád során például munkaidő nyilvántartásra, levelezésre, szervezésre, folyamat- és projektmenedzsmenthez?
R. A.: Az önkormányzat elég nagy Microsoft fogyasztó. Mindenkinek rendelkezésre áll a Microsoft Office, a levelezés Outlookban megy és aktívan használjuk a Skype for Businesst. A munkaidő nyilvántartása nem annyira komoly – külön szoftverünk sincs erre –, mindössze egy Excel fájlt töltünk ki. A dokumentum menedzsment – kvázi intranet, de inkább fájlszerver – SharePoint alapú és például egy új szoftver beszerzésének folyamata is ebben követhető. IT support szoftvert használunk, hiszen alapkövetelmény, ha bármit kérnek tőlünk, akkor annak ticketing rendszerben legyen nyoma. Van még SAP rendszerünk, ami főleg a HR-t szolgálja ki, de néhány case management (illegális szemétlerakás, úthibák) szolgáltatást is kezel.
K. S.: Milyen a fluktuáció az angol munkaerőpiacon?
R. A.: Teljesen más a munkaviszonyhoz való hozzáállás. Az, hogy az ember az aktív élete során karriert épít teljesen elfogadott.
„Sokkal mobilisabb az angol munkaerő a magyarnál és erre a munkáltatók számítanak és próbálnak felkészülni: például része a Contingency Plan, illetve Business Continuity Plan.”
K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?
R. A.: A labdát kicsit visszadobnám, mert amikor elindultam 2000-ben, akkor azt gondoltam, hogy biológus leszek, és ha akkor tartottam 10 egységnél, akkor ez most teljesen más irány. Reset. Desktop térinformatikával és műholdkép elemzéssel kezdtem. Indultam kb. 15-ről és jó térinformatikusként elértem volna a 100-at valamikor. Áttértem főként a szerver és web alapú rendszerekre. Snapshotként: az informatikában 40-et elértem és még sok mindent el szeretnék érni. 40 éves vagyok.
„Angliában általában 70 éves korukig dolgoznak az emberek és látom az ismerősökön, hogy élvezik a munkájukat.”
Ezek alapján a karrierem hosszát tekintve 30-40-nél járok, és nem lehet tudni, hogy 80-90-ig eljutok-e. Hiszen lehet, hogy újra szakterületet fogok váltani. Jönnek az új irányok: mesterséges intelligencia, Big Data. Az még nem látszik, hogy ezek az új technológiák mekkorát fognak kiharapni a térinformatikából. Elérhető a 100, sőt adott technológiától függően akár a 120 is.
K. S.: Hogyan működsz csoportban? Milyen módszereitek vannak?
R. A.: Eddig ketten dolgoztunk szorosabban együtt. Mindkettőnket térinformatikára vettek fel, de sok más dologgal is foglalkozunk. Én inkább a szakmai vonalat képviselem, míg a kollégám inkább a projektmenedzsmentet viszi és a többnyire ő tartja a kapcsolatot a többi csoport/osztály illetékeseivel. Az egymás közötti munkakapcsolatunk főleg informatív, nem igazán formális. Egyszerűen megbeszéljük egymás között, hogy ki és mit csinál.
A „vállalati kultúrára” az Agile módszer a jellemző. Gyakran előfordul, hogy ténylegesen végignézzük a kollégákat, hogy ki, mit és hogyan csinál. Ha ezután megfogalmazza, hogy mit szeretne másképpen, akkor azt mi lefordítjuk technológiai specifikációvá, majd igyekszünk megvalósítani.
„Szeretnénk megérteni, hogy ki mit csinál. Mindannyiunk megközelítése az, hogy az informatika eszköz. Nem az informatika a helyi hatóság, hanem a helyi hatóságnak vannak feladatai és a kérdés az, hogyan tudunk mi ehhez hozzájárulni.”
Próbálunk minél jobban megfelelni már az első körben, de szükség esetén jönnek az iterációk. Ha már dolgozunk valamivel, akkor jó, ha azt használják is, hiszen így hatékony a munkánk és persze csak így van értelme. Informatikával kiváltható feladatok esetén nagyon megkönnyítjük a kollégák munkáját.
K. S.: Elképzelhető, hogy néhány év múlva vezető leszel?
R. A.: Szakmailag igyekszem fejlődni és a tudásommal másokat lenyűgözni. Kevésbé vannak vezetői ambícióim. Egy konkrét csapat vezetése helyett jobban el tudom képzelni azt, hogy egy-egy feladat/projekt megoldását koordinálom. Minimális vezetői készségeket elvárnak. Eddig kerültem ezeket a szituációkat. A vezetői skilljeim megléte/ismerete a csapatnak is és egyébként személy szerint nekem is fontos lehet. A legutóbbi PDF-ben most vezetői skillek fejlesztésére is vállalást tettem.
K. S.: Hogyan látod a soft skilljeid fejlődését, mióta külföldön dolgozol?
R. A.: Öt dolgot emelnék ki:
K. S.: Mi a legfontosabb néhány olyan hasznos tanácsod, amit érdemes megfogadnia annak, aki most – vagy rövid időn belül – úgy dönt, hogy külföldre (akár Angliába vagy máshová) költözik?
R. A.: Fontossági sorrendben ezeket említeném:
K. S.: Mi az aktuális hobbi projekted és hogyan kapcsolódik a programozáshoz?
R. A.: Nem esik messze az alma a fájától: egy környezeti kibocsátás csökkentő projektet találtam ki. Az épületekben számos tárgyaló van, amiket foglalás ellenében használhatunk. Az aznapi foglalások minden tárgyalónál egy A4-es papíron láthatók. Ez elég sok papírral jár, tárgyalónkét átlag 2 csomag/év és van majd 100 tárgyaló. Nem beszélve arról, hogy a papírokat minden nap nyomtatni és cserélni kell.
A projektem lényege, hogy a papírtartókat eInk kijelzőkre cseréljük amiket távolról, a foglalási rendszer alapján lehet frissíteni. Ezzel mind a papírt, mind a nyomtatást, mind pedig a cserével járó munkaidőt megtakarítjuk. További előnye, hogy a kijelző gyakrabban, jelenleg fél óránként frissíthető, szemben a 24 órás papír cserével.
Az eInk kijelző (ilyenek vannak az elektronikus könyv olvasókban) csak akkor fogyaszt energiát, amikor frissül, akkor is nagyon keveset. A kijelző frissítését egy szintén alacsony energiafogyasztású (ESP32 alapú) mikrokontroller végzi, ezért az egész hardver hónapokig üzemeltethető elemről.
A kijelzővel szemben követelmény, hogy minimális karbantartást igényeljen és azt is minél egyszerűbben. Kollégám olyan burkolat tervezésén dolgozik, amiben könnyű elemet cserélni.
A teszt kijelző frissítése egyenlőre egy egyszerű fél óránkénti frissítés. A kijelzőre küldendő kép előállítását és web tárhelyre feltöltését alapvetően a már korábban említett ETL rendszerben fejlesztettem. A háttérben azonban meg kellett oldani néhány dolgot:
Természetesen újabb igények mindig jönnek. Legutóbbi például, ha bármely résztvevő megérkezik, akkor a belépőkártyájával ezt jelezhesse és ez kerüljön rögzítésre is. Probléma ugyanis, hogy elég sokszor nem használják a lefoglalt tárgyalót, amiről egyelőre panasz van, de számok nincsenek. Ez könnyen megvalósítható, mert a kijelzőn keresztül is működik az NFC érzékelés, így most ezen dolgozom.
K. S.: Milyen gyakran látogatsz haza Magyarországra?
R. A.: Az utóbbi időben beállt, hogy évente háromszor vagy négyszer. Karácsonyra mindig, ezenkívül egyszer tavasszal és egyszer ősszel. Nyáron nem szeretek hazamenni, mert akkor a klíma itt jobb számomra. Ritka családi/baráti események miatt általában előfordul további egy látogatás is.
K. S.: Nagy világutazó vagy. Miért vagy ennyire mobilis?
R. A.: Mindig is élveztem az utazást, ha valahova el lehetett menni. Gyerekkoromban rengeteget kirándultam belföldön és ahogy lehetséges volt, családdal majd minden környező országba eljutottunk nyaralások alkalmával. Testvéremmel még mindig találkozunk évente „Valahol Európában”.
Miután itt sikerült berendezkednem, a lehetőségek nagyok kitágultak. Többször jártam Kínában. Ez annyival kezdődött, hogy láttam egy utazási iroda reklámján, hogy mennyibe kerülne egy 2 hetes kínai utazás, a következő sarkon pedig a repülőjegy árakat. Ismerősök elbeszéléseivel összevetve felmerült bennem, hogy azért az utazási irodánál jóval olcsóbban ki lehet ezt hozni. Gondoltam, utánajárok. Az utánajárásnak az lett az eredménye, hogy ha már fele annyiból kijön, meg már majdnem mindennek utánanéztem, akkor most miért ne menjek is el. Ez történt 2011-ben, de ahányszor Kínában voltam, mindig úgy jöttem el, hogy vissza kellene menni, mert ez is kimaradt, az is kimaradt. Nem beszélve arról, hogy a nagysebességű vasúthálózattal sok olyan helyre el lehet jutni, amiről korábban csak álmodtak a nagyon Kína elhivatottak is.
A mobilitásnak úgy érzem, egyre nagyobb szerepe lesz a munkavállalásban is. A helyzet mindenhol egyre bizonytalanabb, most már sok minden elképzelhető. Alapvetően nem tartok attól, hogy itt forró lenne a talaj a lábam alatt, de néhány éve például még senki sem gondolt arra, hogy Anglia kiléphet az EU-ból. Ugyanígy az amerikai választások eredménye is sokakat meglepett.
„Jobb, ha az ember felkészült arra, hogy mobilis legyen.”
Hosszabb távon Európában gondolkodom, de ha adódna egy rövidebb (pl.: félévre) lehetőség, akkor Kínába, Kanadába, Malajziába, Japánba és még néhány helyre is szívesen mennék. Természetesen barátaimhoz is szívesen csatlakozom, mint például a Céline Dion koncerthez kötött kirándulás Japánba.
K. S.: Mik a jelen és szerinted mik lesznek a jövő sikerszakmái?
R. A.: A jövőre való becsléssel nagyon óvatosan fogalmaznék. Volt ugye rengeteg jóslat, ami nem jött be, ezekről rendszeresen vannak hírek, mémek. Másrészt eredeti szakmámból kiindulva, a géntechnológia és a molekuláris biológia is hozott kisebb áttöréseket – akkorát, amekkorát vártak tőle. Hasonlóan a nanotechnológia is csak minimálisan van jelen a mindennapi életben.
Adatot gyűjteni egyre olcsóbb, így véleményem szerint az átrendeződést az adatelemzés és információnyerés fogja jelenteni középtávon. Nem tartok tőle, hogy a szakmák jó részét átveszi a robotizáció és az MI, viszont azok a szakemberek, akik szakmájukban fel tudják használni a Big Data és az MI lehetőséget, jóval keresettebbek lesznek, mint a szakmát csak hagyományosan megközelítők. Például az a szigeteléssel foglalkozó kereskedő/elemző cég, aki távérzékelt adatokból meg tudja állapítani, hogy egy adott ház szigetelésében hol van a hiba és így csak azon a részen kijavítva olcsóbb ajánlatot tud adni, mint aki a fél tetőt újra szigetelné, jóval keresettebb lesz, mint aki erre nem képes.
K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted, mémed?
R. A.: Nem IT idézet – terepi ökológusok között forog közszájon –, de IT-ben is tartom magam ehhez:
„Járt utat járatlanra ha csak lehet cserélj fel, hogy más oldalról is lásd a dolgokat!”
Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben
Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL SQL fejlesztő Madridban.
Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. július 25-én.
K. S.: Hogyan kerestél és találtál munkát a diploma után?
T. R.: Bevallom, az államvizsga előtt volt bennem egy kis aggódás, hogy vajon mennyi időbe fog telni elhelyezkednem. Két héttel a vizsga előtt beregisztráltam a profession.hu oldalra, ahonnan több hívást is kaptam. Az államvizsga után már csak az utolsó kör interjú volt hátra az akkori menedzseremmel, és szerencsére a következő hónap elején már kezdhettem is a Cognizantnál, ahol PL SQL fejlesztőként dolgoztam. Hangulat és munkatársak szempontjából ez volt az eddigi legjobb munkahelyem, jó érzés volt munkába menni reggelente. Szerencsére jelenlegi munkahelyem is hasonló.
K. S.: A jelenlegi a negyedik munkahelyed. Miért és hogyan váltottál?
T. R.: A Cognizantot, ahol 3 évig dolgoztam, legfőképpen a további tanulási lehetőség hiánya miatt hagytam ott, illetve ki akartam próbálni más szakterületet is, amihez az automatizált tesztelői pozíció jónak ígérkezett. Így kerültem a Blackbelthez, ami egy rohamosan bővülő, nagyszerű magyar cég, tele nagyon jó szakemberekkel. Itt rájöttem, hogy a jövőben nem szeretnék teszteléssel foglalkozni, viszont rengeteget tanultam általánosságban, illetve megismerkedtem a Pythonnal. 2017 nyarán eljött a pillanat, amikor nem csak munkahelyet, hanem országot is váltottam. Máltára, egy fiatalos, napsütötte szigetre költöztem, ahol ismét visszatértem az adatbázis-fejlesztéshez. Bő egy évvel később úgy éreztem, elég volt ennyi idő mind az akkori munkahelyemen, mind Máltán, és úgy döntöttem, hogy az egyik legjobb és kedvenc országomba, Spanyolországba költözök. Szerencsére sikerült találnom egy jó PL SQL fejlesztői állást, egy nagyon jó csapatban. Szeretem a munkámat és a csapatot is, örömmel jövök be reggelente, és nincs gyomorgörcsöm vasárnap esténként.
K. S.: Mi motivált abban, hogy külföldön élj és dolgozz?
T. R.: Engem teljes mértékben a kalandvágy és a kihívás motivált. Egyrészt mindig is szerettem utazni, felfedezni a világot, másrészt pedig szerettem volna magam kipróbálni, megmérettetni külföldön is.
K. S.: Miben más egy multikulturális környezet? A nyelvtudáson kívül milyen soft skillek segítenek abban, hogy jól érezd magad és meg tudj felelni az elvárásoknak?
T. R.: Én személy szerint nagyon szeretek multikulturális környezetben élni és dolgozni. Szeretem a kihívást, hogy idegen nyelven kell mindent megérteni és megoldani.
„Mindenképpen a nyelvtudás a legfontosabb soft skill, néhány esetben azonban fontos mérlegelni tudni egy adott munkatárs kulturális hátterét is.”
Gondolok itt arra, hogy például egy indiai sokszor akkor is igent mond, mikor tudja, hogy nem, vagy például egy máltai akkor se beszél mindig angolul, ha ott állok mellette és az én kérdésemet vitatják meg. Ezeken felül kell tudni kerekedni, persze ez csak úgy működik, ha az elfogadás és megértés kétirányú.
K. S.: Hogyan zajlott tesztelőként egy tipikus munkanapod? Hogyan zajlik PL SQL fejlesztőként egy tipikus munkanapod?
T. R.: Mindkét pozíciómban a Scrum szabályai szerint dolgoztam, dolgozom. Ezt azért szeretem, mert megvan a két hetes sprintre a tervezett munka, és nem kell „rohanni” a munka után, hanem tudok haladni a sprint board alapján.
Tesztelőként webfejlesztéssel kapcsolatos sztorikat teszteltem, az aktuális fejlesztéseket manuálisan, a korábbiakat automatizáltan. A Product Owner nagyon részletes specifikációkat írt, ami alapján könnyedén le tudtam tesztelni az adott funkciót. Napjaim legjobb része az volt, mikor az automatizált teszteket írtam.
„Sok esetben segítettem a fejlesztők munkáját, ami mindkét félnek hasznos volt.”
Jelenlegi pozíciómban PL SQL fejlesztőként dolgozom, azonban sok minden mással is foglalkozom, például VB, shell, Power BI, valamint úgy néz ki, a jövőben Node.js is. Mielőtt elkezdek egy sztorin dolgozni, többnyire tisztázom a követelményeket a Product Ownerrel, majd indulhat a munka, aminek végén próbálok működő kódot átadni a tesztelőnek. A senior fejlesztő kollégával rengeteg dolgot megváltoztattunk tavaly szeptember óta, mára eljutottunk egy egész korrekt szakmai munkafolyamathoz. Míg tavaly szeptemberben például simán felülírtunk manuálisan egy teljes SQL package-et Production-ben, addig ma már nem is emlékszem, hogy mikor nyitottam meg utoljára ott kódot.
„Különösen büszke vagyok rá, hogy a Source Control és a Continuous Integration bevezetése teljesen az én nevemhez fűződik, Git és Jenkins formájában.”
Többek között sok adatbázis tábla struktúráját és particionálási stratégiáját is megváltoztattuk, a performanciát is jelentősen javítottuk. Szakmai szempontból itt tanultam és tanulok a legtöbbet, továbbá szintén nagyon fontos, hogy a legtöbb esetben „szabad kezet kapunk”.
K. S.: A munkád szakmai részében milyen szoftvereket használsz? Melyiket mire?
T. R.: Az adatbázis-fejlesztéshez az Oracle SQL Developer-t használjuk, ami aránylag népszerűnek számít tapasztalatom szerint. Ahogy már említettem, a Source Control és a Continuous Integration a Git és Jenkins segítségével valósul meg. Szerintem az előbbiek a legfontosabbak, de használjuk még többek között a FileZilla-t (FTP kliens), Putty-t (SSH kliens), Beyond Compare-t (szövegösszehasonlító szoftver), valamint az Excelt makrók írására. A Notepad++ általam nagyon kedvelt szintén, egyszerű és nagyszerű.
K. S.: A munkád szervezéséhez kötődően (projektmenedzsment, időgazdálkodás, SCRUM, kommunikáció, verziókezelés) milyen szoftverekkel találkoztál eddig?
T. R.: A két legfontosabb a Jira es Confluence. A Jira tökéletesen megfelel egy Scrum sprint menedzseléséhez, a Confluence pedig egy sokat használt platform dokumentációk, illetve specifikációk tárolására. Egy munkahelyemen használtuk az IBM által fejlesztett RTC és RQM alkalmazásokat. Az RQM a tesztelés dokumentálására szolgál, míg az RTC webes felülete a Jira-t helyettesítette, Eclipse plugin formájában pedig a Source Control-t biztosította.
K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?
T. R.: Ez nehéz kérdés, talán 20 egységet mondanék. Az informatika olyan, mint az Univerzum: hatalmas és folyamatosan tágul. Lehet, hogy amit ma a pályafutásom végének gondolok, az 20-30 év múlva már elavult technológia lesz.
Első mérföldkőnek mindenképpen az első munkahelyet gondolom, ott beleszoktam a céges környezetbe, megtanultam a vállalati kultúrát és jellemző folyamatait. Második mérföldkő számomra Málta volt, az első külföldi munkahely. Harmadik pedig a jelenlegi, madridi állásom, mivel itt tanultam szakmailag a legtöbbet.
K. S.: Hogyan tovább, mivel fogsz foglalkozni 5-10 év múlva? Tervezed, hogy hazaköltözöl Magyarországra?
T. R.: Ez nagyon jó kérdés, és pont a napokban, hetekben gondolkoztam ezen, ugyanis szeretnék valami újat tanulni. Naprakésznek kell lenni a piacon. Jelenlegi terveim szerint szeretnék elmélyülni a BI (üzleti intelligencia) adattárházak világában. Úgy érzem ebben van potenciál, elvégre nem lehetek 40 évig „sima” PL SQL fejlesztő.
„Ma azt mondanám, hogy 5-10 év múlva a BI területén fogok dolgozni, de eddigi életem annyira kiszámíthatatlan volt, hogy nem mernék rá fogadni.”
A hazaköltözés ugyan 2 éve még határozott tervem volt, ma már szinte kizártnak tartom. Egyrészt egy külföldi lány személyében talált rám a szerelem, másrészt pedig már nem tudnám megszokni az otthoni mentalitást. Mindemellett imádom a hazámat, és Budapest egy nagyszerű város.
K. S.: Tapasztalataid alapján milyen markáns különbségeket tudnál megfogalmazni informatikusokkal szemben megfogalmazott elvárásokkal kapcsolatosan itthon és külföldön?
T. R.: Szerintem ez nagyban függ az adott ország munkaerő-piacától. Például Máltán aránylag könnyű elhelyezkedni, sok cég nyit ott irodát, sok a munkalehetőség, illetve az angol nyelv hivatalos státusza révén nem követelnek meg egy második idegen nyelvet. Ehhez képest Spanyolországban nehezebb a helyzet, spanyol nyelvtudás nélkül nem olyan könnyű. Én az angolt használom a munkám során, de például a HR-en már spanyolul kell beszélni, és a céges e-mailek is spanyolul jönnek. Azt sem feledhetjük, hogy a spanyol munkaerőpiac néhány nehéz éven volt túl, jelenleg szerencsére egyre javul a helyzet. Összességében úgy gondolom, hogy az informatikában, az angolt beszélve majdnem minden európai országban el lehet helyezkedni, de sok esetben – érthető módon –, jobbnak kell lenni a helyi jelölteknél.
K. S.: Ismertek Spanyolországban a bootcamp jellegű képzések? Ha igen, milyen szakterületeken belül?
T. R.: Bevallom ebben nem vagyok jártas, de gyorsan utánakerestem, és úgy tűnik van sok az informatika területén. Tudomásom szerint egyébként Spanyolországban elég jó az oktatás, sokan jönnek ide tanulni.
K. S.: Tanulmányaid alatt részt vettél Erasmus intenzív programon. Mit jelentett ez számodra?
T. R.: Mindenekelőtt egy hatalmas élmény volt, életem addigi legnagyobbja. Megtisztelőnek éreztem, hogy megkaptam ezt a lehetőséget, amely egy nagy kihívás is volt. Fontos tapasztalatszerzés volt, hogy egy teljesen külföldi környezetben, idegen nyelven tartsunk csapatban egy szakmai előadást. Nem utolsó sorban pedig rengeteg embert megismertünk, és azonnal beleszerettem Finnországba.
K. S.: Véleményed szerint a Big Data mennyire van hatással az életünkre jelenleg? Mi várható ezen a szakterületen 5-10 éven belül?
T. R.: Elképesztően nagy hatása van, szerintem sokszor nem is gondolunk bele. Csak egy példa, hogy többek között a Google vagy Facebook hirdetések, a különféle reklámok, ezek mind-mind azokon az adatokon alapulnak, amiket hatalmas mennyiségben gyűjtenek rólunk, potenciális fogyasztókról. Az egy másik beszélgetés témája lenne, hogy ez az adatgyűjtés mennyire a beleegyezésünkkel, tudomásunkkal történik. Jelenlegi pozíciómban egy piackutató cégnek dolgozok, hatalmas adatmennyiséget dolgozunk fel, riportokat készítünk különböző ügyfeleknek, akik nagyon sok pénzt hajlandóak fizetni ezért. Nyilván ezen információk birtokában jobban meg tudják célozni a potenciális fogyasztókat, illetve nagyobb hatásfokkal tudnak értékesíteni, ha tudják, hogy kinek mit akarnak eladni. Természetesen számos más területen is nagyon fontos szerepet játszik a Big Data, de talán a hétköznapi emberek számára az utóbb említett a legfontosabb, legkézenfekvőbb.
K. S.: Megfelelőnek tartod a Java adatbázis-kezelő tanfolyamunk részletes tematikáját?
T. R.: Nehéz fogást találni a tematikán, úgy látom, hogy mindenre kiterjedő és részletes a képzés. Biztos vagyok benne, hogy bárki, aki elvégzi, egy alapos, átfogó képpel fog rendelkezni és könnyedén tovább tudja magát képezni. Nagyon szimpatikus a képzés gyakorlatorientáltsága. Tudom, hogy a képzés nem az általános adatbázis-kezelésre összpontosít, inkább a Java implementáció a lényeg, azonban tapasztalataim szerint nagyon fontos a cégeknél a performancia. Esetleg ha marad egy kis idő, érdemes megemlíteni a performancia fontosságát az adatbázis-kezelésben, ugyanis céges környezetben nem néhány ezer, hanem akár több milliárd rekorddal rendelkező táblákról is beszélhetünk. A képzés jellegét tekintve szerintem elég megemlíteni és néhány példát mutatni (például indexek használata, particionálás fogalma). Nem sok ahhoz fogható öröm van, mikor például egy fél órás lekérdezés végrehajtási idejéből két perc lesz.
K. S.: Milyen hozzáállást érzékelsz az adatok felhőben való tárolásához kötődően? Mennyire tudatosak ebben az emberek? Mennyire bíznak meg ebben a cégek? Megfogalmazható valamilyen trend?
T. R.: Tapasztalataim szerint az emberek jelentős része tárol valamilyen adatot a felhőben, például én is. Nagyon kényelmes, hogy a világ bármely pontján – ahol van internet –, hozzáférhetünk a kívánt adatokhoz. Személy szerint be kell valljam, hogy a fényképeimet viszont nem tárolom felhőben, sok ismerősömmel ellentétben. A cégek körében nem tudok hivatalos trendet, azonban beszédes lehet, hogy az eddigi négy munkahelyem közül egyik sem a felhőben tárolta az adatokat. Leszámítva természetesen a szabadság-nyilvántartó táblázatot és ehhez hasonló dokumentumokat, esetleg néhány specifikációt. Véleményem szerint a cégek nagy része még vonakodik ettől, talán nem bíznak meg eléggé a felhők által nyújtott védelemben, biztonságban. Azonban a LinkedIn-t görgetve egyre sűrűbben látom olyan cégek hirdetéseit, akik pontosan arra orientálódnak, hogy cégeknek nyújtanak felhő szolgáltatásokat. Szerintem elkerülhetetlen, hogy a jövőben nagymértékben változni fog a cégek hozzáállása a felhőhöz, eljön majd a pillanat, amikor már „fizikailag” nem tudnak, vagy inkább nem lesz értelme megbirkózni a hatalmas adatmennyiséggel.
K. S.: Egyszer nagyon elámultam, amikor zongorázni láttalak. Ugye nem hagytad abba?
T. R.: Ó igen, emlékszem. Akkoriban volt otthon egy szintetizátorom, amin tudtam gyakorolni. Sajnos már jó néhány éve, hogy nem tudok gyakorolni, viszont sokat repülök mostanában, és sok reptéren van publikus zongora. Minden alkalommal megállok és eljátszom a szokásos dalomat. Terveim között szerepel viszont, hogy a közeljövőben elkezdek rendes zongora órákat venni, egy nagy álmom, hogy egyszer megtanuljak jól játszani.
K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted, mémed?
T. R.: Van egy oldal, amely GIF-ekkel mutatja be a fejlesztők, informatikusok életét. Nagyon találónak tartom az összeset, talán ez a kedvencem, mindig jót nevetek rajta: https://dzone.com/articles/reality-developers-life-gifs. Kedvenc idézetet nehezen tudnék megnevezni, de a „Megpróbálta-e már újraindítani a számítógépet?” mindenképpen nagyon elöl van.
Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben
Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes laborokat: hol, mikor, milyen órák legyenek. Két tantárgy óraadó vezetőtanára a Gábor Dénes Főiskolán: Szerzői rendszerek, Webanimáció. Professzionális Neptun felhasználó (admin jogkörrel). Nagy gyakorlattal rendelkezik a Photoshop és Google Web Designer szoftverek területén. Előbbi főleg képszerkesztést és animáció-készítést jelent, utóbbi inkább weblapok előállításához kötődik. Nagyon szeret túrázni, kirándulni, hegyet mászni. Kedveli azokat a helyzeteket, amikben van kihívás, ahol az erőnlét és a kitartás fontos szempont.
Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. február 26-án.
K. S.: Az informatika mely területein rendelkezel tapasztalattal?
Sz. T.: A programozás mindig is egy mumus volt számomra. Középiskolában tanultam programozni Pascal, Delphi és C++ nyelveken. Kezdetben voltak nehézségeim a tervezéssel, az algoritmizálással, de gyakorlatot inkább létező megoldások, példatárak tanulmányozásával, forráskódok szerkesztésével, módosításával, átírásával szereztem az emelt szintű informatika órán.
Nagyon érdekelt a hálózatépítés, a rendszergazda jellegű feladatok. Még külön CISCO képzésre is jártam. Rendkívül gyakorlatorientált volt az oktatás, amit nagyon kedveltem. Emiatt ott maradtam a középiskolában még ötödéven is. Utólag úgy gondolom, hogy Novell helyett Linuxra kellett volna építeni a tematikát, de még így is használható tudást szereztünk. Szakmai informatikai nyelvoktatáson is részt vettem az ötödévben.
A számítógépes grafika mindig is érdekelt engem. Már középiskolában elvégeztem egy AutoCAD képzést. Sajnos 3D helyett még 2D-ben dolgoztunk, de a precíz munkavégzés – ami az R14-es verzió használatához elengedhetetlen volt – mindig is vonzott. Később a főiskolán is megismertem különböző modellező szoftvereket. Az egyik a POV-Ray volt, ami annak ellenére nagyon tetszett, hogy programozással kellett előállítani a testeket, térbeli alakzatokat, objektumokat. Felületesen ismerem a Blender és a 3ds Max szoftvereket, de a Pythont – mint szkript nyelvet – nem használtam.
K. S.: Hogyan zajlik egy tipikus munkanapod?
Sz. T.: Bizonyos keretek között szabad kezet kapok. Az a lényeg, hogy a munka kész legyen. Nekem nagyon tetszik ez a hozzáállás és a munkatempó. 8:30-ra érek be. A levelezéssel kezdek: rangsorolást követően fogok hozzá a feldolgozáshoz, megoldáshoz. 10 óra közül tízóraizom. Kollégáimmal közösen szoktunk ebédelni. A munkaidő 16:30-ig tart hétfőtől csütörtökig, illetve 14:00-ig pénteken. Időszakosan előforduló intenzív feladatok esetén túlórázom. Heti egyszer esténként oktatok, illetve többször is edzésekre járok munkaidő után.
A napi ügyeken kívül projektmunka van: periodikusan, félévente elkészítem a következő féléves órarendet. Tanszéki, kari szintű operatív tantervekből dolgozom, ezeket importálom a Neptunba. Hozzárendelek szakokat, termeket, oktatókat, időpontokat. Kezelem az összevonásokat és az egyedi kéréseket. Karbantartást végzek: csere, módosítás, illetve törlöm a nem induló kurzusokat. A kötelező tantárgyak priorizáltak és a választható tantárgyak később kerülnek be az órarendbe. A tantárgyfelvétel elindulása után megoldom az esetleges ütközéseket, hiszen kb. 2000 egyedi kurzus elhelyezése után adódhatnak hibák, bár leginkább amiatt szokott módosítás lenni, hogy a hallgatók megfelelően össze tudják hangolni órarendjeiket a választható tárgyakkal, így az ütközés feloldást többnyire inkább optimalizálásnak nevezném.
K. S.: Milyen hard és soft skill-ekre van szükséged a hatékony munkavégzéshez?
Sz. T.: Főállásom esetében: irodai szoftverek ismeretére, illetve a Neptun (Egységes Tanulmányi Rendszer) létesítménygazdálkodáshoz és órarendszerkesztéshez kapcsolódó moduljaiban az évek során megszerzett rutinra/gyakorlatra. Konkrét Neptun oktatást nem kaptam.
„Magamnak – autodidakta módon – kellett rájönnöm, hogy a feladataim elvégzésére mi az optimális megoldás.”
Például a kurzusok csoportos kezelése a várólistára funkció megismerése lényegesen egyszerűbbé teszi a munkát. Ezenkívül követnem kell a Neptun folyamatos változását/fejlődését is.
Óraadói tevékenységemhez: a tantárgyakhoz kötődő speciális célszoftverekben való jártasság szükséges. A számítógépes teremben történő gyakorlatok során a hallgatók kérdéseinek interpreter-szerűen dolgozom fel: „vajon mire gondolt”, „mi lehet a kérdés mögött” – hiszen nem mindig szakszerűen fogalmazzák meg a kérdéseiket. (K. S. megjegyzése: Tibor utóbbit ösztönösen csinálja és tudja, amit értékelek, hiszen én informatikatanárként módszertani ismeretekből és tantárgypedagógiából tudom, hogy ez milyen összetett feladat.)
A soft skillekről: fontos a határozottság, következetesség. Az ütköző érdekeket – intézményi, tanszéki, oktatói szinten – kezelni kell. Rendszerben kell gondolkodni, egyben átlátni az egészet.
K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?
Sz. T.: Az órarendkészítés területén 90, azaz már nagyon nincs tovább. Az oktatás területén 40 körül járok, így ott még bőven adódnak lehetőségek. Egyrészt további szoftverek megismerése, módszertani ismereteim fejlesztése.
„A hallgatóktól pozitív visszajelzéseket kapok, mivel a gyakorlatban azonnal használható tudást adok át.”
Elérhető a 100-as skálán a 100. Ez csak tőlem függ. A 100 azt jelentené, hogy nem okoz semmilyen kihívást bármilyen feladat megoldása – azaz a hétköznapi rutin.
K. S.: Hogyan tovább, mivel fogsz foglalkozni 5-10 év múlva? Tervezed, hogy továbbtanulsz? Tervezed, hogy kipróbálod magadat külföldön?
Sz. T.: Ez jó kérdés. Szeretem az állandóságot. Nem szeretek váltani. Könnyen lehet, hogy 5-10 év múlva is ugyanezt fogom csinálni. Nem tudom, mit hoz a jövő. Sodródni szoktam az árral. Eddig mindig jól jöttem ki belőle. Az oktatás területén nyilván sokkal magasabb szinten leszek. Konkrét, nagyobb szabású terveim nincsenek. Nyilván van egy irányvonal – amit követek –, de ez nem annyira elmélyült, hogy konkrétan lássam a jövőt. A angol nyelvi tudásomat szeretném fejleszteni. Nem adnak el angolul, de mivel napi szinten nem használom aktívan, így ráfér némi frissítés/gyakorlás. BSc után MSc: biztosan nem. Külföld: nem tűnik reálisnak számomra.
K. S.: Milyen feladataiddal boldogulnál könnyebben, ha rutinosabban tudnál programozni, problémákat, folyamatokat modellezni, adatbázist tervezni?
Sz. T.: A Neptun mögé sok szkriptet be lehet pakolni. Ez az automatizáció jelentősen meg tudná könnyíteni a munkámat.
K. S.: Legutóbb az index.hu publikálta, hogy 22 ezer betöltetlen pozíció van az IT szektorban az országban. A cikk az IVSZ kutatására építve jelent meg. Mit gondolsz erről?
Sz. T.: Véleményem szerint a hiánynak három oka van:
Véleményem szerint az IT szektorban a hiány markánsan a szoftverfejlesztőknél jelenik meg, a professzionális szoftverhasználóknál, üzemeltetés területén nem annyira jellemző. Haladunk az automatizáció felé, így egyre nagyobb lesz az igény a szakképzett, speciális szakterületekben jártas, magasabb hozzáadott értékű feladatok elvégzésére képes, okosabb, intelligensebb munkaerőre.
K. S.: Véleményed szerint mitől függ egy informatikus fizetése?
Sz. T.: Négy kulcsszó jut eszembe: szakterület, munkaerő-piaci igény (hiány), demotiváltság, külföldi fizetés. Attól nagyon függ az IT-sok fizetése, hogy mennyire hiányszakma az adott szakterület. Például Java fejlesztőt folyamatosan keresnek a cégek, C-s fejlesztőt kereső hirdetést lényegesen kevesebbet találunk. Azok a fejlesztők, akiknek a szakterületén nincs hiány – vagy nem akkora – jóval inkább versenyeznek egymással. Nyilván sokkal többet keres egy lasszóval befogott szakember, mert adott a szakterületén a hiány. A határvonal – ami feletti szakmai tudással veszik fel a jelentkezőt a cégek – folyamatosan csökken. A soft skill szerintem jelentősen nem befolyásolja a fizetést. A versenyszférát (KKV és multi környezet) nem is érdemes összehasonlítani az állami szektorral.
K. S.: Hogyan látod a pályakezdők és a karrierváltók helyzetét?
Sz. T.: A pályakezdő az adott szakterületen rendelkezhet friss tudással (például egy tanfolyamról kikerülve), de gyakorlata nincs. A karrierváltó egy szakterületen már rendelkezik tapasztalattal (elmélet + gyakorlat), de amire vált, abban nincs tapasztalata (legfeljebb csupán a munka szervezésével, illetve csoportmunkával kapcsolatos az, amit hasznosítani tud). Kinek van nagyobb előnye? Inkább a tapasztaltabbnak, hiszen magabiztosabb, képes önfejlesztésre. A bérigény is befolyásolhatja az esélyeket.
K. S.: Mik a jelen és szerinted mik lesznek a jövő sikerszakmái?
Sz. T.: A szoftverfejlesztés/programozás most is sikerszakma és még hosszú ideig az is marad. A hálózati szakemberek is keresettek. IT-n kívül: orvosokra és tanárokra mindig szükség lesz. A kreativitást igénylő munkaköröknek van és lesz létjogosultsága.
K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted, mémed?
Sz. T.: Igen, itt van:
Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben