Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a haladó Java EE szoftverfejlesztő tanfolyamunkat is. Az IT-ben ritka, hogy öt idegen nyelven is beszél és három középfokú nyelvvizsgával is rendelkezik. Az emberi nyelveken túl több programozási nyelvvel is megismerkedett a Javan kívül: Visual Basic, Python, fejlesztett Android platformra, valamint egy-egy SQL lekérdezés sem jelent számára gondot.

Bobály Gábor

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. december 3-án.

K. S.: Milyen IT-hez is köthető munkatapasztalattal rendelkezel?

B. G.: Logisztikai munkáim során lehetőségem nyílt nevesebb vállalatirányítási rendszerekben dolgoznom, mint amilyen az SAP vagy a Fenevision, melyekben különböző munkafázisokat könyvelhettem, szervezhettem, koordinálhattam, működtethettem. Most pedig, amikor 2G, 3G, 4G, 5G-s mobilantennákat működtetek, azokat beállítanom, konfigurálnom kell távoli szerverről.

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

B. G.: Ha a teljes szakmai pályafutásomat nézem, akkor körülbelül 20 egységnél lehetek. Kb. 10-nél érkeztem egy fordulóponthoz, egy mérföldkőhöz, ahol IT-ra tértem át és jelentkeztem hozzátok a Java SE-re, majd az EE-re. Aztán belekóstoltam a Pythonba, VBA-ba és Androidba, így közelítve a 20 egységhez. Ezek mind egy-egy kisebb mérföldkő.

K. S.: Hogyan zajlik egy tipikus munkanapod?

B. G.: Egy kb. 10 perces bejelentkezési folyamattal kezdődik, amelyben csatlakozunk a mobilantenna-irányító rendszerekhez, amelyeket német szervereken és távoli számítógépeken érünk el. Belépünk a jegyrendszerünkbe és általában egy Office-programban ahol adminisztrálunk magunknak és a cégnek. Bejelentkezünk a Cisco Jabber kommunikációs csatornára, majd a Cisco Finesse-en keresztül az ún. Abschalte-Hotline-ba (Antenna Lekapcsoló Telefonközpont), ahol várjuk többnyire a német antennatechnikusok hívásait, akik felmennek az adótornyokba és háztetőkre antennát szerelni. Mielőtt munkához látnak, aktiváljuk az erre a feladatra az ún. dispatchnél nekik létrehozott jegyüket, lekapcsoljuk az antennaállomást, hogy ne érje őket sugárzás, miután pedig végeztek a munkával vissza felkapcsoljuk és ellenőrizzük, hogy az állomásnak van-e valami hibajelzése. Ha van, megpróbáljuk megoldani a technikussal közösen. Amennyiben ez nem sikerül, akkor egy speciálisabb csoportnak tovább adjuk a probléma kezelést. Antennacsere vagy új állomás esetén többnyire mi konfiguráljuk az új antennákat. Ha minden rendben van, akkor zárjuk a jegyet és kész az adott feladat.

K. S.: Jelenleg munkád szakmai részében milyen szoftvereket használsz? Melyiket mire?

B. G.: Legalapvetőbb talán a Cisco Finesse ügyfélszolgálati Desktop, ami nálunk a hotline felület. Ez a Cisco Jabber kommunikációs szoftverre épül. Ez kell, hogy hívásokat tudjunk kezelni, koordinálni, monitorozni csoportszinten és egyénileg. Az antennaállomások üzemeltetéséhez használjuk a Huawei U2020 Topology Managert, az Ericsson Amos Object Scriptinget, valamint a Nokia Site Managert. Ezek eléréséhez a NoMachine távoli desktopot alkalmazzuk. Jegyrendszereink a belső fejlesztésű COMS és CASM.

K. S.: Mekkora része a projektmenedzsment a munkádnak? A munkád szervezéséhez kötődően (projektmenedzsment, időgazdálkodás, kommunikáció) milyen szoftverekkel találkoztál eddig?

B. G.: A munkám körülbelül 55%-ban adminisztráció és ahhoz kapcsolódó kommunikáció. A maradék 45% pedig az operatív munka. A hálózati meghajtónkon különböző Excel fájlokban adunk számot munkánkról. Például a lezáratlan jegyeket ellenőrizzük, vagy kiemelt ügyfelek munkáit kezeljük, ilyenek a német autógyárak, bankok vagy hivatalok. Illetve Outlookban értesítjük egymást appointment-meghívókkal, hogy leadva a műszakot, a többi kolléga mikor kapcsoljon fel egy-egy állomást.

K. S.: Nem gyakori, hogy IT munkakörben valaki német, angol, szerb nyelvekből középfokú nyelvvizsgával rendelkezik, illetve alapszinten spanyolul és olaszul is beszél. Hogyan szeretnéd ezt minél jobban hasznosítani a jövőben?

B. G.: Mindenkori pozíciómat úgy szeretném a lehetőségekhez mérten kiválasztani, hogy a lehető legtöbb tudást tudjam kamatoztatni, fejleszteni. A német technikusok mellett szoktak angol nyelven beszélő technikusok is dolgozni, ők jórészt cseh, lengyel, szlovák, román nyelvterületről jött szakemberek. Időnként szoktak nyelvi nehézségek lenni, ilyenkor egy-egy plusz nyelvtudás általában segíti a dinamikusabb kommunikációt.

Bobály Gábor

K. S.: Kipróbálnád magadat külföldön?

B. G.: Mindenképpen nyitott lennék rá. Feleségemnek kutatómunka keretében többször volt lehetősége külföldi ösztöndíjakat igénybe venni, amelyek egyikébe nem tartjuk elképzelhetetlennek a becsatlakozásomat. Most is fut néhány közös számítógépes nyelvészeti „projektünk” házon belül 😊.

K. S.: Egy vállalatirányítási rendszer testre szabása során adódhatnak egyedi szoftverfejlesztési lehetőségek? Részt vettél ilyen folyamatban?

B. G.: A vállalatirányítási rendszerünket német kollégák fejlesztik, bekapcsolódási lehetőség itt még nem adódott.

K. S.: Hogyan működsz csapatban? Hogyan illeszkedsz be egy új munkahelyen, új csapatban?

B. G.: Szakmai dolgokat tekintve, először megpróbálom megragadni a feladat gerincét, majd abból szerteágazóan kibontakozni. Próbálok időt adni magamnak a logikai értelmezésre. Ha ez sikerült, akkor általában találok saját új módokat az automatizálásra és a kreatív fejlesztésekre. Szeretek szakmai mélységekig menni és ilyenkor sok kérdést teszek fel. És ha ezek is mennek, akkor többnyire magabiztos leszek, és nem okoz gondot felvenni a csapat ütemét. Mindkét oldalról türelemre van szükség a kezdetekben.

K. S.: Tudom, hogy a csapatmunkát segítő kisebb szoftvereket fejlesztettél Java és Visual Basic nyelveken. Ismertetnéd ezeket? Hogyan merült fel rájuk az igény? Milyen folyamatokat tesznek könnyebbé? Milyen alapfunkciókat valósítanak meg?

B. G.: Először Java nyelven egy antennahibákat nyilvántartó programot készítettem. Amikor megjelenik egy hibajelzés az egyik antennán, akkor részletesebb leírása, útmutatása csak lassabb, körülményesebb úton érhető el. Ezt hivatott ez a program gyorsítani, valamint a leírást a lényegre törően leszűkíteni. Excellel szemben a kompaktivitás, könnyebb kezelhetőség, vizualitás került előtérbe.

A VBA-s programomra akkor láttam igényt, amikor láttam, hogy a többiek elég sok időt eltöltenek az Outlook-appointmentek kiküldésével. (Egy műszakot leadó kolléga sokszor több mint 10 ilyen időpontot küld ki a következő műszakban dolgozó kollégáknak antenna felkapcsolásra, adatokkal). Nekem nagyon tetszett, mikor VBA-val Excelből, miután kiválogattam CheckBoxokkal a kollégák neveit egy ListBoxba, egy gombbal elküldhetek akármennyi appointmentet. Így ez a kb. 40 perces munka lerövidül 5 percre.

K. S.: Az utóbbi 12 évben 4 munkahelyen dolgoztál 5 különböző munkakört betöltve, a logisztikától fokozatosan közeledve az IT felé. Mi motivált a váltásokra? Mennyire voltak tudatosak ezek? Hogyan kerestél új/más munkát?

B. G.: Nálam az Excelből indult minden. 2011-ben az első igazán komoly munkahelyemen a kecskeméti Mercedes-gyárban még kb. egy szum és egy átlag függvényt tudtam leírni. Utána 2016-ban családi okok miatt visszakerültem Szegedre. Ekkor a szegedi CE-Glass üveggyárban dolgoztam készletgazdálkodóként, amikor nagyon megerősödött az Excel-tudásom. Ekkor már 6-7 fajta függvény egymásba ágyazása sem okozott különösebb gondot. Ekkor kérdezte meg a feleségem, hogy miért nem tanulok programozni, mikor látta a függvény-rendszereimet. Ekkor döntöttem a programozás mellett és jelentkeztem hozzátok. A Java SE tanfolyamnak köszönhetően már tudatosan kerestem olyan munkát, ami közel áll az IT-hoz, így kerültem az ITSH-hoz.

K. S.: 2017-ben végezted el – még az IT Karrier programban nálunk – az alapozó Java SE szoftverfejlesztő tanfolyamot. Mi motivált arra, hogy jelentkezz? Miért éppen ezt választottad?

B. G.: Szegeden csak úgy tudsz programozni tanulni (nem autodidakta módon), ha beiratkozol az egyetemre, és akkor rengeteg járulékos tantárgy mellett esetleg programozást is tanulsz, továbbá azért az időtávlat is fontos (egyetemen minimum 3 év a képzés). Vagy keresel egy olyan tanfolyamot, ami csak programozásra fókuszál rövidebb időintervallumban. Ez utóbbira Szegeden akkoriban nem nyílt lehetőség. Így ár-érték arányban az IT Karrier volt a legkedvezőbb választás még úgy is, hogy fel kellett járni Pestre.

K. S.: 2018-ban végezted el – ismét nálunk – a haladó Java EE szoftverfejlesztő tanfolyamot. Mi motivált arra, hogy újra hozzánk jelentkezz, illetve arra, hogy továbbra is Java programozási nyelvvel foglalkozz?

B. G.: A Java SE képzés során szerzett kedvező tapasztalatoknak köszönhetően jelentkeztem ismét. A Java EE szerintem jobban illeszkedik egy multi cég mindennapjaiba, valamint korszerű ismeretekkel is fölruház.

K. S.: Milyen kihívást jelentett és mekkora erőfeszítést igényelt a Java EE szoftverfejlesztő tanfolyam online vizsgafeladatának csoportos megoldása?

B. G.: Hasonló csoportmunkában korábban nem vettem még részt, így érdekes kihívásnak bizonyult. Mivel egymásra épültek a feladatok, nehézséget jelentett, ha esetleg az egyik csoporttag nem készült el időre. Ugyanakkor pozitívum volt, hogy jobban tudtunk együttműködni a közös cél érdekében a csoporttársakkal és többféle megoldásra is ráláthattam.

Bobály Gábor

K. S.: Milyen soft skillek szükségesek jelenleg a programozás/szoftverfejlesztés területén?

B. G.: Szerintem elég sok. Talán a legfontosabb a logikus gondolkodás és a türelem. Fontos kitérni arra, hogy az informatika folyamatosan fejlődik, mindig keletkeznek új dolgok, ezért nyitottnak kell lenni az újra. Ahhoz, hogy a csoport is hatékonyan működjön, szükség van az együttműködésre való készségre.

K. S.: Hogyan gyűjtesz magadnak értelmes referenciát karrierváltóként?

B. G.: Egyrészt az utóbbi két munkahelyemen valamelyik munkafolyamat automatizálására vagy optimalizálására írtam programokat. Illetve munkán kívül programozgatok és ezeket mutatom fel. Végül felsorolom az önéletrajzomban azokat az IT képzéseket, amelyeken részt vettem.

K. S.: Mik a jelen és szerinted mik lesznek a jövő sikerszakmái?

B. G.: Szerintem amik a jelenben sikerszakmának tekinthetők, azok a meglehetősen nagy koncentrációt igénylő és felelősségteljes pozíciók, mint például a repülőtéri szoftverek programozása (a Lufthansa irodája hamarosan ezeket csinálja Szegeden), a légiirányítás vagy a gyógyászatban a műtőrobotok (például lézeres szemműtét) programozása.

Nekem eléggé futurisztikus a gondolkodásom 😊. Nemhiába tértem át programozásra, hiszen ez kiállja majd az idő próbáját szerintem: robot és cyborg-programozás, DNS-programozások, plazmaerőmű programozások. Remélhetőleg az emberiség továbbra is egyre több felfedezést tesz, így a programozás előtt is sok új kihívás fog adódni.

K. S.: Követed a szakmai blogunkat? Ajánlanál belőle egy-egy bejegyzést?

B. G.: Ha van időm, rá szoktam nézni :). Utóbbi időben a programozási nyelvek népszerűségéről szóló cikket találtam különösen érdekesnek, de hasznosak az egyes programozási példafeladatokat szemléltető bejegyzések is.

K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted, mémed?

B. G.: Ez egy tipikus:
– Van szilveszterre programod?
– Még nincs.
– Írjak egyet?


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Bővebben
Csolti Péter

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse. Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött ...
Bővebben
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Bővebben
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Bővebben
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Bővebben
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...
Bővebben

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Bővebben
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Bővebben
Szűcs Tibor

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Bővebben
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...
Bővebben

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse.

Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött. Ehhez kötődik az első oktatói tevékenysége is, egy békásmegyeri közösségi házban. Valami még hiányzott, de nem tudta mi az. Hamarosan bővítette a palettát a grafikai majd, a tervezői irányba, természetesen a hozzájuk kapcsolódó szoftverekkel. De ez még mindig nem volt az igazi, pedig a műszaki rajzok miatt – jó értelemben – alig tudott aludni! Aztán ezek mellett az egyik munkahelyén egyszer csak programozni „kellett”… És akkor rátalált!

Közben és utána kipróbált néhány iskolát. Amiről papírja van az a gazdaságinformatika, számítógép-rendszerprogramozó, C# és Android tanfolyamok, de évről évre folyamatosan képzi magát, inkább célirányos, rövidebb kurzusokkal.

Csolti Péter

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. október 21-én.

K. S.: Mi motivált az informatika felé?

Cs. P.: A Commodore 64-től kezdődött – kb. 12 éves koromban – a dolog. A középiskolában még C64-et tanultunk, de még nem programozást. Sokat játszottunk a haverokkal: hetente legalább kétszer összegyűltünk és „toltuk az InterKarate 3-at”. Elsősorban nem a játék érdekelt, hanem az alkotás lehetősége. A kalandprogram írásának rejtelmei című könyvet kikölcsönöztem a könyvtárból és eldöntöttük, hogy közösen készítünk egy játékprogramot: a barátom szépen rajzol és én meg majd BASIC-ben leprogramozom.

K. S.: Milyen szakterületekben szereztél tapasztalatokat?

Cs. P.: Mérföldkövet jelentett a számítógéppel való kapcsolatom kialakulása során, amikor életem első Phong-árnyalású piros színű golyóját rendereltem a 3D Studio R4 verziójával – később ebből lett a 3ds Max – és láttam, hogy milyen szép és részletekben gazdag, és persze szembesültem azzal is, hogy milyen lassan készült el az állókép. Mindez odaszögezett és eldöntöttem, hogy ilyet akarok csinálni! Tetszett, hogy a grafikus programok szkriptelhetők, programozhatók, testre szabhatók. A grafika érdekelt, de nem ez jelentette a fő csapásirányt. Egy grafikus stúdióban dolgoztam, de inkább programozáshoz kötődő (rész)feladatokat láttam el. Nem szépet alkottam, hanem praktikusat és hasznosat. Szerettem rajzolni. A műszaki rajz is jól ment. Tervezőkkel, építészekkel kooperálva készítettem 3D látványterveket.

Évekig programoztam/szkripteltem a 3ds Max programban, kicsit kitekintettem az AutoCAD LISP nyelvére, de az nem ragadott magával. A Unity programozás is megfogott, a játékfejlesztéshez, grafikához és a virtuális valósághoz kötődve.

„Nem gombot szeretnék nyomkodni, hanem az érdekel, hogy mi történik a gombra kattintva és én azt akarom megírni! Nagyon rá tudok kattanni arra, hogy mi van mögötte.”

Ebben az élet úgy támogatott, hogy mindig adódott lehetőségem programozni. Az első munkahelyi élményem, hogy amikor programozni kellett, akkor jött a felismerés/érzés, hogy „na ezt vártam”. Megvolt az első flow élmény és az alkotás élménye azóta is megvan. Kicsit felemás, hogy nincs egy fizikai megjelenése a programozásnak, de azért megtestesült termék is bőven előállítható. Az alkotói folyamat továbbra is vonz, illetve az informatikához kötődő állandó fejlődés, megújulás is biztosított.

Néhány éve elkezdtem érdeklődni aziránt, hogy mi az informatika szerepe a gazdasági életben, azaz az IT hogyan tud támogatást nyújtani ehhez. Tettem egy kis kitekintést a számvitel és a könyvelés felé. Büszke vagyok magamra, hogy ezt abszolváltam és közben megfogalmazódott bennem, hogy „igen, most már tudom, hogy miért nem ebbe az irányba mentem”. Ha adódna lehetőség, akkor az üzemeltetés felé is szívesen nyitnék.

Az informatika egy feneketlen kút. Ezért akármerre fordulok/indulok, elárvultnak érzem magamat. Persze jönnek a pozitív megerősítések, hogy jól csinálom, amiket talán korábbi tapasztalataim alapján kialakult rutinnak köszönhetek. Érzem a diákokon is, hogy ők még nagyobb tengerbe csöppennek bele és nekik még „egypontnullásabb” a mentőmellényük, mint az enyém volt kezdőként. Szoktam mondani a diákoknak, hogy:

„Ha nem tudsz rákattanni arra, hogy hová nem tettél pontosvesszőt, akkor lehet, hogy nem neked való a szoftverfejlesztés. Nem ez a szakma szépsége, de fontos rész ez is. Következetesnek kell lennünk. Az nem megy, hogy tippelünk.”

K. S.: Hol találtál kapcsolódási pontokat a matematika és a programozás között?

Cs. P.: 15 évesen mágikus élmény volt számomra, amikor láttam, hogy egy térbeli modellezett alakzat megjelent a 2D monitoron és még forgott is. Lenyűgözött az, hogy emberek kitalálták a transzformációs mátrixokat, és azok milyen egyszerűen használhatók. Mindig nagyon jó matematika tanáraim voltak, de valahogy nem szerettem a tantárgyat. Ismerősöktől szívesen hallgatok a témakörben különböző problémákat, megoldásokat, algoritmusokat. Egy ideig aggódtam, hogy nem matek faktosként mi lesz majd velem, hogyan fog menni a programozás? Végül ez nem jelentett gondot. Néha érzem a határaimat egy nagyon absztrakt matematikai eszköztárat igénylő feladatnál, de ez természetes.

„Egy problémát addig érzel bonyolultnak, amíg meg nem oldod. Ez megerősít abban, hogy a megoldással szintet léptél.”

K. S.: A programozás tanításában hogyan jutsz el a starttól a célig? Legyen a start a nyelvi/szintaktikai problémák és a cél az OO tervezési minták.

Cs. P.: Onnan indulunk, hogy megpróbáljuk megfogalmazni a számítógép számára érthető módon a megoldandó feladatot. Tanuljunk algoritmusokat! Mondjuk azt – egyszerűsítve –, hogy minden algoritmizálható és három építőkockánk van: szekvencia, szelekció, iteráció. Egy darabig a szintaktikáról szól a történet és az építőkockákból építkezünk. Egy következő szint, amikor már nem határozzuk meg a feladatspecifikációban, hogy milyen építőkockákat és adatszerkezeteket használjunk, hanem ezeket fel kell fedezni, ki lehet választani, azaz bővül a mozgástér. Elvonatkoztatunk az eddigi konkrétumoktól.

Jönnek az objektumorientált alapelvek. Modellezünk, tervezünk, leképezzük a valós világ dolgait osztályokká és megvalósítjuk azokat objektumokkal. Átgondoljuk, hogy mi mivel/mikkel jellemezhető, mivel mi történik. Az OO három alapelvét – egységbezárás, öröklődés, polimorfizmus – hangsúlyozni kell. A szakdolgozatokban már kijöhetne az OOP ereje/előnyei, de ez sokszor még nem dominál. Az OKJ-ban a jószívű ötöshöz elegendő az OO szemlélet helyes alkalmazása: helyes modellezés, saját osztály(ok), helyes egységbezárás, koncepcionálisan helyes öröklődés.

Nagyobb projektekben már megjelen(het)nek az elosztott alkalmazások és a tervezési minták is. Igazi szakmai kihívás eddig eljutni a tananyagban és a diákoknak átadni azt, hogy „ha eddig eljutsz, akkor nagyon fogsz tudni szárnyalni”.

K. S.: Mi motiválna, ha karriert váltanál?

Cs. P.: Nyilván van az a pénz… Most az életpályám pedagógusi szakaszában vagyok, így innen tudnám megközelíteni a váltás lehetőségét. Ami itt tart jelenleg, az a szoftverfejlesztő szak menedzselési lehetősége. Az iskola hangulata is tetszik. A céges légkört is élveztem, amikor korábban kijártam oktatni. Ha csak azt csinálnám, akkor hiányozna az iskola légköre. Szereztem korábban ipari tapasztalatokat – nem multi környezetben –, de annyira nem éreztem jól magamat, hogy önmagában a pénz ott tartson.

K. S.: Kipróbálnád magadat külföldön?

Cs. P.: Mindkét testvérem élt és dolgozott már külföldön néhány évet, így van némi rálátásom erre. Örültem, hogy meg tudták csinálni. Alapvetően nem változott meg az életük. Persze újdonság, kipróbálható, de önmagában az, hogy külföld nem vonz a dolog, inkább „itthon ülő” vagyok. Nem attól boldogul az ember, hogy külföldön él.

Csolti Péter

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

Cs. P.: 20 évesen láttam a Kardhal című filmet. Éreztem, hogy hú: ha nem feltétlenül hackerré, de ilyenné kell, hogy váljak! Akkoriban 10 egység körül lehettem. Mindenféle cégnél dolgoztam és körvonalazódott, hogy ez nem én leszek, de a szakmai érdeklődés megmaradt. Ha jönne most egy hasonló kihívás, akkor azt nem tudnám elengedni, illetve nem szívesen engedném el. Egyébként annó a film után, jó pár év elteltével, de kaptam egy ilyesmi lehetőséget. Jól jött, hogy ismertem a Perl nyelvet, belecsöppenve a linuxos világba, egy asztrológia-párkapcsolati-társasági oldalt fejlesztettünk. Az idő tájt még javában dübörgött a Flash, ami szerencsére akkoriban a kisujjamban volt, a horoszkópot programozottan számoltattuk, rajzoltattuk vele.

A mostra az 50-et mondanám. Van még hová és akarok is fejlődni. Nyolc éve léptem a tanári pályára. Aktuálisan az oktatás és a módszertan irányára koncentrálok. Az OKJ-ben szükséges a módszertan. Jelenleg a helyemen vagyok.

Hogy újabb mérföldkő lesz-e? Talán attól is függ, hogy az IT milyen technológiát hoz egyre közelebb a hétköznapjainkba. A Big Data és a mesterséges intelligencia közül engem inkább az utóbbi tudna megfogni. 5-10%-ot minden évben hozzátettem az informatikai tudásomhoz. Az utóbbi időben ez inkább online kurzusokat jelent.

K. S.: Rád keresve a Google alig ad találatot. Tudatos, hogy ennyire korlátozottan vagy jelen online?

Cs. P.: Nagyon szeretem saját magam kézben tartani a dolgokat. Bizonyos értelemben introvertált vagyok, kissé antiszociálisba hajló módon. A magánéletnek meg kell maradnia magánéletnek. Féltem szakmai versenyektől gyerekként. Nem éreztem azt, hogy bizonyos helyeken már megmérettem magamat, így hiányzott ez a fajta szakmai önbizalom. Ez a mentalitás megmaradt: annak ellenére, hogy ma már tudom, hogy ebben-abban jó vagyok, mégsem érzem azt, hogy ezt-azt meg kellene osztani, ki kellene rakni. Tudatos törekvés a részemről a minimális online jelenlét. Fotó is csak az utóbbi időben érhető el rólam, az is csak azért, mert néhány helyen kötelező volt. Amióta elérhetőek a különböző chat platformok, azóta fennáll a veszélye annak, hogy a világon több ezer km-re lévő „ismerősödről” többet tudsz, mint a közvetlen szomszédodról.

Én szeretem magam megélni a saját élményeimet. Nem fotózom például, helyette inkább belül tárolom el az élményt/infót. Nem érzek késztetést arra, hogy ezeket megosszam. Nem akarok időt szánni az online jelenlétem „karbantartására”. Akikkel szeretném megosztani ezeket a dolgokat, azokkal személyesen éljük át az élményeket.

K. S.: Alapvetően más a diákokhoz/hallgatókhoz való hozzáállás az OKJ szintjén és a felsőoktatásban…

Cs. P.: Az OKJ-ban jellemzőbb a személyes kontakt és jobban van helye a fejsimogatásnak. A felsőoktatás kevésbé egyénre szabott. Az OKJ-ban a tutori, mentori feladatok markánsabban jelen vannak. A felsőoktatásban mindezek inkább csupán a tehetséggondozásra korlátozódnak.

A diplomához is adhat lendületet az OKJ. Egyrészt felmentésekkel a felsőoktatásban szóró-tantárgynak tekinthető programozás tantárgyakból, másrészt a tanulásban szerzett tapasztalatok – általában is – hasznosnak bizonyulnak.

K. S.: Milyen visszajelzéseket szoktál kapni az elhelyezkedett diákjaidtól?

Cs. P.: Alapvetően nem a programozási nyelvet kérik tőlük, hanem inkább a helyes objektumorientált gondolatmenetet. Elegendő munícióval keresnek állást a munkaerőpiacon. Az első fél-egy év komoly tanulással szokott telni, de tudnak mire építkezni. Például OO tervezési minták, adatbázis-tervezés. Fontos megerősítés, hogy hasznos az, hogy kimerítően foglalkozunk a szoftverfejlesztő képzésben például az adatszerkezetekkel és a programozási tételekkel, amivel megalapozható az absztraktabb dolgok felé vezető út. A többség tesztelőként helyezkedik el először és kb. fél-egy év gyakorlat után lépnek tovább a fejlesztői pozíciók irányába. Főleg a webes és a mobil irány a jellemző. A Java és a C# nyelvek esetében nagyobb arányban és kiforrottabban van jelen az OO. A webes vonalon (PHP és JavaScript) mindezek másként és kevésbé fordulnak elő. Ez a szakdolgozatok színvonalán is jól megfigyelhető.

Minden diákunktól visszajön, hogy támogatják, mentorálják őket a kezdeti időszakban. Az önálló szakmai fejlődésre vonatkozó igény mindenhol jelen van a szoftverfejlesztő szakmában. Néhol el is várják, hogy úgymond főiskolai/egyetemi végzettséget is előbb-utóbb szerezzenek. Az OKJ-ről továbbtanuló diákok tipikus visszajelzése: „az egyetem = OKJ + matek”.

Szervezett formában nincs alumni követésünk, de gyakran előfordul, hogy a szakdolgozati konzulensükkel egy ideig még tartják a kapcsolatot a diákok, sőt, gyakran visszajönnek az iskolába látogatóba. Ilyenkor felkeresnek szaktanárokat is.

K. S.: Az OKJ képzéseket rendszeresen átalakítják. Most is egy ilyen időszakban vagyunk…

Cs. P.: Amikor hozzányúlnak egy OKJ képzéshez, akkor a koncepció általában világosan látszik és jó is mindig az irány, de a megvalósítás nem mindig sikerül. Most egyelőre annyit lehet tudni, hogy a szoftverfejlesztő szak új nevet fog kapni: szoftverfejlesztő és –tesztelő. Ebből látszik, hogy merre megy a hajó, de az óraszámokat és a témakörök arányait még nem ismerjük (még a ráépülések esetében sem). Hasznos, hogy egyre inkább összecsengenek az OKJ szakok követelményei és a valós munkaerőpiaci igények.

K. S.: Hol van az OKJ helye a munkaerő-piacon?

Cs. P.: Alapvetően jó képességű diákokról van szó. Igény mindenképpen van rá. De ez nem végállomás, csupán egy mérföldkő. Több végzett diáktól is hallottam, hogy OKJ-vel megpályázott olyan pozíciót is, ahová diplomát kértek és fel is vették. Olyan helyeken, ahol nem várnak el több éves gyakorlati tapasztalatot és/vagy nem igényelnek komplex tervezést/modellezést, belépő szintként elegendő az OKJ végzettség. Kezdő/belépő/gyakornoki pozíciókról beszélünk. Alapvetően a szakmai hozzáértés/tapasztalat számít az iparban – ebből a szempontból a papír mellékes lehet. Hasznosnak gondolom, hogy az oktatásban rendelkezésre áll az OKJ – mint lépcsőfok.

K. S.: Az informatikai OKJ szakok között mennyire jellemző, hogy átjárhatóak?

Cs. P.: Az SZVK-k bizonyos mértékben lehetővé teszik ezt. Adott a törekvés arra, hogy a kétéves informatikai OKJ képzésekben az első év legyen közös. A gyakorlatban ez nem tud teljesen megvalósulni és nem is biztos, hogy egészséges. Joggal merülhet fel egy CAD-CAM informatikusban, hogy miért kell neki annyit tanulnia a hálózatokról, mint egy informatikai rendszerüzemeltetőnek, illetve náluk meg miért kell annyi programozást tanulnia, mint egy szoftverfejlesztőnek. 10%-nyi előrehozott szakmai tartalmat engedélyez a kerettanterv. Emiatt az első évben, motivált hozzáállással az átjárhatóság megoldható, azonban ha valaki menekül egy adott szakról, annak nincs szerencséje a felzárkózással. A második évben az átjárás már ésszerűtlen (lenne).

K. S.: Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik most szeretnének dönteni/választani az OKJ és a felsőoktatás között? Hasznos lehet némi pályaorientáció a szoftverfejlesztéshez kötődően.

Cs. P.: Sokan azért választják az OKJ-t, mert az „csak OKJ”. Ez úgy értendő, hogy talán kicsit könnyebb és egyszerűbb lesz. Ez még belefér (képesek rá és rövidebb is a képzés). Sokan nem mernek vállalkozni a főiskola/egyetem után. Kettős a hozzáállás: többen túl könnyűnek („ez csak ennyi?”), többen pedig túl nehéznek („miért tanuljuk ezt a nehéz témakört is, amikor ez egy OKJ?”) érzik. Néhányan nem érzik magukat a helyükön, de nem azért mert tényleg nincsenek a helyükön, hanem azért mert ez fejben dől el. Többen úgy gondolják, hogy játékfejlesztők lesznek, mert nagyon szeretnek játszani. Nyilván önmagában ez még kevés.

„Jobb, ha támogatunk valakit abban, amit akar (nyilván ha már tudja, mit akar). Sokkal inkább, mintha csak úgy elindítjuk egy irányba (ha még nem tudja, mit akar)”.

Aki még nem próbálta ki magát ebben a témakörben, az mindenképpen OKJ-vel kezdje, mert jóval hamarabb lesz sikerélménye. A felsőoktatásban tovább tart a sikerhez vezető út.

Aki még nem annyira tanult meg önállóan tanulni, annak is az OKJ-t javaslom, hiszen itt ebben is fejlődhet. A felsőoktatásban nem lesz/lenne ideje/lehetősége megtanulni tanulni.

Az OKJ esetében már két év múlva papírja lesz ahhoz, hogy bármihez kezdjen. Nem tanácsolnám, de akár önálló vállalkozásba is belefoghat. Inkább azt javaslom, hogy szakmai munkát végezzen.

Ha alapvetően nem tudom, hogy milyen motivációval jön a diák (hiszen előfordul, hogy ő sem tudja még), akkor pro-kontra elvekkel tudom orientálni.

Csolti Péter

K. S.: Milyen soft skillek szükségesek/hasznosak a szoftverfejlesztőknek?

Cs. P.: Konkrét skilleket nem neveznék meg, inkább példákat hoznék. Rendszerben gondolkodni, folyamatokat átlátni, illetve egy lépéssel előre látni/tervezni mindenképp szükséges. A logikus gondolkodás is elengedhetetlen, de persze nem a matematikai megközelítésben. A hozzáállást tekintve fontos, hogy merjen próbálkozni, merjen elindulni egy úton, merje felvállalni a saját döntését. Önálló kutatásra is legyen képes. Ne csak passzív befogadó legyen a tanulás során. Kell egyfajta elszántság, kitartás és belső motiváció is, hiszen néha olyan dolgokat is meg kell tanulni, olyan projektekben is részt kell venni, amit nem (mi) szeretnénk.

„Nem jó az a klisé, hogy az informatikus kocka csendben kockul és az jól van úgy, hiszen szakmai véleményt kell nyilvánítania, megfelelően ki kell fejeznie önmagát, képviselnie kell szakmai álláspontját.”

Meggyőzően akkor lehet kommunikálni egy projektfeladatról, ha otthon is belerakott időt/energiát. Ha ez hiányzik vagy kevés, akkor nyilvánvaló, hogy a dolog nem fog menni, de egyben egyértelmű az is, hogy mit kell azért tenni, hogy menjen. Ha egy feladat nincs precízen specifikálva, akkor is nagyon sok mindent észre kell vennie a sorok között. Az angol nyelvtudás nélkülözhetetlen.

Kell reális önismeret is. Egyben nyitottnak kell lenni a világra, a környezetünkre is. Értsd úgy, hogy a fejlődéshez nem a gép előtt töltött idő mennyiségét kell növelni, hanem annak minőségét is. Egy-egy új feladatnál fontos, hogy tudja: menni fog, mert ilyet már csinált, van benne tapasztalata, látott már hasonlót, tud kitől kérdezni, becsülhető meddig fog tartani (és van is annyi időm), illetve: be kell látnia, hogy valami nem fog menni (esetleg csak időhiány miatt).

A társas együttműködés lényeges a szoftverfejlesztésben. Akár virtuálisan is. Akár angolul is. Önállóan is kell tudni dolgozni. Lényeges a beilleszkedés, a tudja hol a helye. Megfelelő hozzáállás: a neki kiosztott részfeladatot akkor is el kell végeznie, ha a másik nem csinálta meg a sajátját. Iskolai környezetben könnyebb elevickélni a projektmunkákban mások farvizén, mint valós feladatokkal munkahelyi környezetben. Előbbi esetben nem szabad azt leszűrni, hogy hatékonyan tud kooperálni – pedig nem.

K. S.: Megfogalmazhatók eltérések a különböző OKJ képzést folytató intézmények között?

Cs. P.: A képző intézmények között mindenképpen vannak különbségek. A kimenetnek elvben azonosnak kellene lennie. Ez egyértelműen szerepel az SZVK-ban (Szoftverfejlesztő szakmai és vizsgakövetelmények). A vizsgafeladatok egyik része központi – tehát egységes –, és nagyságrendileg az első tanév tananyagát kéri számon. A vizsgafeladatok másik része az intézmények hatáskörébe tartozik, azaz a helyi tanárok állítják össze a feladatsort, és többnyire a második tanév szakmai anyagára vonatkozik. Utóbbi esetben követelmény, hogy grafikus felülettel rendelkező komplex alkalmazás legyen. Itt máshová helyezhetők a hangsúlyok (algoritmusok, adatbázis, tervezés, hálózatos kommunikáció, játékfejlesztés), attól függően, hogy ki és mit tanított.

A szakfelelős egy intézményben összefogja a szakot és felelős annak szakmai tartalmáért. Nem kötelező, hogy egy-egy intézményben legyenek szakfelelősök. Úgy tűnik, hogy ott, ahol vannak, szervezettebb/összefogottabb az élet és magasabb színvonalú a kimenet, illetve ahol nincsenek, ott jóval gyengébb a kimenet és nagyobb a szórás. Az óraszámok és tantárgyak tematikájának összeállítása során adott némi mozgástér. A szakfelelős feladata ezek meghatározása, egyeztetése, kialakítása, illetve belsős és óraadó tanárok felkérése a szakhoz kötődő tantárgyak oktatására, tananyagainak kidolgozására és a számonkérés lebonyolítására. A szakfelelős akkor tudja a munkáját eredményesen és hatékonyan végezni, ha megfelelő támogatást kap az intézmény vezetőségétől, illetve amikor egy-egy nem szakmai vélemény/igény/elvárás nem írja felül a szakmai szempontokat. Azokban az intézményekben, ahol több/sok szak is van, nem elvárható a vezetőség részéről, hogy mindegyikhez értsen, ezért is lényeges a szakfelelős szerepe.

K. S.: Milyen markáns különbségeket tapasztalsz a nappali és esti képzésre járó diákok között?

Cs. P.: A nappali tagozatra többnyire közvetlenül érettségi után jelentkeznek a diákok. Sajnos náluk jellemző a következő motiváció, némileg kisarkítva: annyit fog majd keresni, hogy az első fizetéséből is majd jachtot fog venni az unokája. Simán bemondják a 4-600 ezer forintos nettó fizetési igényt. Mindez persze messze nem reális. Ha valaki motivált, akkor nappalisként jóval több ideje van a képzés során, hiszen fiatal, még nem dolgozik, nem családfenntartó.

Az esti/felnőtt képzés esetén általában 25 év felettiek, és már rendelkeznek némi munkatapasztalattal, szakmai gyakorlattal. Náluk sokkal nagyobb a motiváció és tudatos a szándék, hogy ezt miért akarja végigcsinálni. Többnyire karrierváltók. Velük könnyebb dolgozni, annak ellenére, hogy lényegesen kevesebb idejük adódik tanulni, munkahelyi kötelezettségeik is vannak, esetleg gyerekeket is nevelnek.

Az is előfordult, hogy valakiben a képzés során tudatosult, hogy „nekem egy baromi jó szakmám van, és nem fogok váltani”. Úgy érezte a képzés felénél (egy év után), hogy két év alatt a szoftverfejlesztésben nem fog odáig eljutni, ahol jelenleg a másik szakmájában tart. Szerintem ez a pozitív megerősítés hosszú ideig ki fog nála tartani. Messze nem biztos, hogy bármilyen szakmából könnyen válhat valaki szoftverfejlesztővé.

K. S.: Milyen tévhitekkel találkoztál a szoftverfejlesztő képzéshez kötődően?

Cs. P.: Van egy pályaalkalmassági tükör – kvázi egy szintfelmérő, orientáló – amely segít eligazodni/eldönteni, hogy „alkalmas vagyok-e szoftverfejlesztőnek”. Elterjedt tévhit: mindenki úgy gondolja, hogy erre a szakmára alkalmas. Gyakran lezajlik az alábbihoz hasonló párbeszéd:

– Miért nem grafikusnak, orvosnak, biológusnak mentél?
– Mert ahhoz nincs készségem, ahhoz nem értek.
– És mit tudsz a szoftverfejlesztésről?
– Semmit, de azt biztosan meg tudom tanulni.

Mintha mindenki azt gondolná, hogy a szoftverfejlesztéshez nem kell „kézügyesség” (vagy egyebek), hanem beülök, a tanár elmondja, hogyan kell csinálni, megértem, megtanulom és milliomos leszek. Nem tudom, ez hol csúszik el, de a köztudatban ez van.

A másik gyakori tévhit, hogy aki szeret játszani, azt érdekli az informatika és egyben ért is hozzá.

K. S.: Vannak ösztöndíjak az OKJ képzésben?

Cs. P.: Igen, adott intézményi ösztöndíj és állami ösztöndíj is. Függhet a tanulmányi eredménytől, hiányzástól, szakmai eredményektől. Lehet jelképes összegű ösztöndíj, ami arra jó, hogy jól mutat később az önéletrajzban. Előfordulhat komolyabb összegű ösztöndíj is, amivel már lehet tervezni is.

K. S.: Követed a szakmai blogunkat? Van kedvenc olyan cikkünk, amit ajánlanál diákoknak?

Cs. P.: Amikor szakmai tartalomra vágyok, ötletet akarok meríteni, akkor természetesen a repertoárban benne van a szakmai blogotok. Azt nem mondhatom ebben az évben, hogy heti rendszerességgel visszajárok bármilyen oldalra, de azt igen, hogy a jókat rendszeresen felkeresem.

Nem emelnék ki egyetlen cikket, inkább azt, hogy a koncepció, a naprakészség, az aktualitás, a profizmus átsüt az egészen. Rengeteg hasznos, érdekes olvasmány található Nálatok, javaslom a szemezgetést. Kezdve a kipróbálható egyszerűbb – Hello World! másképpen – kódoktól, az adatbázison át az előadásokig, sok minden van. Ezt az IT karrier interjúsorozatot is egzotikumnak vélem a palettán. Szóval nem emelnék ki cikket, de azért javasolnék a diákoknak valamit: a záródolgozatukkal kapcsolatban sokat mondom, hogy ne arra törekedjenek, hogy „javíthatatlan”, befejezett, szakemberek által kikezdhetetlen munkát adjanak le, persze rakjanak bele mindent, hanem arra, hogy legyen meg a koncepciójuk, tudják, hogy az adott problémára miért azt a megoldást választották. Ezt az érzést, illetve a tanácsom magyarázatát láthatják a blogotok szakmaiságában, megjelenésében. Megéri felkeresni és időt szánni rá a tanulmányok során. Talán utána is.

K. S.: Véleményeznéd tanfolyamaink tematikáit?

Cs. P.: Nem titok, hogy nagyságrendileg a könyved alapján tanítok. Azért esett rá a választás, mert nem találtam más, módszertanilag ilyen jól felépített könyvet. Persze jó, hogy vannak benne gyakorló feladatok, meg kidolgozott példák is. A sokéves oktatói tapasztalat nagyon érződik. Röviden szólva: ugyanezt gondolom a tanfolyamaitok tematikáiról. Persze van, amit én máshogy csinálok/csinálnék, de biztosra veszem, hogy számodra ezeknek megvan a helye és nem véletlenül került oda. Hogy mondjak példát is, ilyen a fájlkezelés, talán az OKJ kimenet miatt, de jóval előrébb hozom az alapjait. Mélységeiben ráér később is. Illetve megemlíteném a tervezési mintákat, ami egy haladó, absztrakt szint. Ott a helye az OO ismeretek bővítésénél, én mégis valahogy külön kezelem, az OOP „elsajátítása” után mintegy ablakot nyit a következő szintre.

K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted, mémed?

Cs. P.: Nem is tudom… ami van, az kicsit talán elcsépelt. Ha akarod, akkor felidézhetek ezekből, azonban egy időben gyűjtöttem a diákok válaszait, név nélkül természetesen. Van néhány, amire emlékszem, IT oktatós körökben szerintem megállják a helyüket:

– Mi a strukturált program jellemzője?
– Hogy teljesen strukturált.

– Mire jó a Scratch?
– Egy állatnak parancsokat lehet adni, és az végre is hajtja őket.

– Milyen számokkal tesztelnéd a fenti algoritmust?
– Háromfélével: 0, negatív és pozitív számmal.

– Mi a különbség az osztály- és az objektumdiagram között?
– Az objektumdiagram részletes, míg az osztálydiagram a felületes tervezést szolgálja!


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Bővebben
Csolti Péter

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse. Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött ...
Bővebben
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Bővebben
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Bővebben
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Bővebben
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...
Bővebben

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Bővebben
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Bővebben
Szűcs Tibor

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Bővebben
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...
Bővebben

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL SQL fejlesztő Madridban.

Takács Roland

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. július 25-én.

K. S.: Hogyan kerestél és találtál munkát a diploma után?

T. R.: Bevallom, az államvizsga előtt volt bennem egy kis aggódás, hogy vajon mennyi időbe fog telni elhelyezkednem. Két héttel a vizsga előtt beregisztráltam a profession.hu oldalra, ahonnan több hívást is kaptam. Az államvizsga után már csak az utolsó kör interjú volt hátra az akkori menedzseremmel, és szerencsére a következő hónap elején már kezdhettem is a Cognizantnál, ahol PL SQL fejlesztőként dolgoztam. Hangulat és munkatársak szempontjából ez volt az eddigi legjobb munkahelyem, jó érzés volt munkába menni reggelente. Szerencsére jelenlegi munkahelyem is hasonló.

K. S.: A jelenlegi a negyedik munkahelyed. Miért és hogyan váltottál?

T. R.: A Cognizantot, ahol 3 évig dolgoztam, legfőképpen a további tanulási lehetőség hiánya miatt hagytam ott, illetve ki akartam próbálni más szakterületet is, amihez az automatizált tesztelői pozíció jónak ígérkezett. Így kerültem a Blackbelthez, ami egy rohamosan bővülő, nagyszerű magyar cég, tele nagyon jó szakemberekkel. Itt rájöttem, hogy a jövőben nem szeretnék teszteléssel foglalkozni, viszont rengeteget tanultam általánosságban, illetve megismerkedtem a Pythonnal. 2017 nyarán eljött a pillanat, amikor nem csak munkahelyet, hanem országot is váltottam. Máltára, egy fiatalos, napsütötte szigetre költöztem, ahol ismét visszatértem az adatbázis-fejlesztéshez. Bő egy évvel később úgy éreztem, elég volt ennyi idő mind az akkori munkahelyemen, mind Máltán, és úgy döntöttem, hogy az egyik legjobb és kedvenc országomba, Spanyolországba költözök. Szerencsére sikerült találnom egy jó PL SQL fejlesztői állást, egy nagyon jó csapatban. Szeretem a munkámat és a csapatot is, örömmel jövök be reggelente, és nincs gyomorgörcsöm vasárnap esténként.

K. S.: Mi motivált abban, hogy külföldön élj és dolgozz?

T. R.: Engem teljes mértékben a kalandvágy és a kihívás motivált. Egyrészt mindig is szerettem utazni, felfedezni a világot, másrészt pedig szerettem volna magam kipróbálni, megmérettetni külföldön is.

K. S.: Miben más egy multikulturális környezet? A nyelvtudáson kívül milyen soft skillek segítenek abban, hogy jól érezd magad és meg tudj felelni az elvárásoknak?

T. R.: Én személy szerint nagyon szeretek multikulturális környezetben élni és dolgozni. Szeretem a kihívást, hogy idegen nyelven kell mindent megérteni és megoldani.

„Mindenképpen a nyelvtudás a legfontosabb soft skill, néhány esetben azonban fontos mérlegelni tudni egy adott munkatárs kulturális hátterét is.”

Gondolok itt arra, hogy például egy indiai sokszor akkor is igent mond, mikor tudja, hogy nem, vagy például egy máltai akkor se beszél mindig angolul, ha ott állok mellette és az én kérdésemet vitatják meg. Ezeken felül kell tudni kerekedni, persze ez csak úgy működik, ha az elfogadás és megértés kétirányú.

K. S.: Hogyan zajlott tesztelőként egy tipikus munkanapod? Hogyan zajlik PL SQL fejlesztőként egy tipikus munkanapod?

T. R.: Mindkét pozíciómban a Scrum szabályai szerint dolgoztam, dolgozom. Ezt azért szeretem, mert megvan a két hetes sprintre a tervezett munka, és nem kell „rohanni” a munka után, hanem tudok haladni a sprint board alapján.

Tesztelőként webfejlesztéssel kapcsolatos sztorikat teszteltem, az aktuális fejlesztéseket manuálisan, a korábbiakat automatizáltan. A Product Owner nagyon részletes specifikációkat írt, ami alapján könnyedén le tudtam tesztelni az adott funkciót. Napjaim legjobb része az volt, mikor az automatizált teszteket írtam.

„Sok esetben segítettem a fejlesztők munkáját, ami mindkét félnek hasznos volt.”

Jelenlegi pozíciómban PL SQL fejlesztőként dolgozom, azonban sok minden mással is foglalkozom, például VB, shell, Power BI, valamint úgy néz ki, a jövőben Node.js is. Mielőtt elkezdek egy sztorin dolgozni, többnyire tisztázom a követelményeket a Product Ownerrel, majd indulhat a munka, aminek végén próbálok működő kódot átadni a tesztelőnek. A senior fejlesztő kollégával rengeteg dolgot megváltoztattunk tavaly szeptember óta, mára eljutottunk egy egész korrekt szakmai munkafolyamathoz. Míg tavaly szeptemberben például simán felülírtunk manuálisan egy teljes SQL package-et Production-ben, addig ma már nem is emlékszem, hogy mikor nyitottam meg utoljára ott kódot.

„Különösen büszke vagyok rá, hogy a Source Control és a Continuous Integration bevezetése teljesen az én nevemhez fűződik, Git és Jenkins formájában.”

Többek között sok adatbázis tábla struktúráját és particionálási stratégiáját is megváltoztattuk, a performanciát is jelentősen javítottuk. Szakmai szempontból itt tanultam és tanulok a legtöbbet, továbbá szintén nagyon fontos, hogy a legtöbb esetben „szabad kezet kapunk”.

Takács Roland

K. S.: A munkád szakmai részében milyen szoftvereket használsz? Melyiket mire?

T. R.: Az adatbázis-fejlesztéshez az Oracle SQL Developer-t használjuk, ami aránylag népszerűnek számít tapasztalatom szerint. Ahogy már említettem, a Source Control és a Continuous Integration a Git és Jenkins segítségével valósul meg. Szerintem az előbbiek a legfontosabbak, de használjuk még többek között a FileZilla-t (FTP kliens), Putty-t (SSH kliens), Beyond Compare-t (szövegösszehasonlító szoftver), valamint az Excelt makrók írására. A Notepad++ általam nagyon kedvelt szintén, egyszerű és nagyszerű.

K. S.: A munkád szervezéséhez kötődően (projektmenedzsment, időgazdálkodás, SCRUM, kommunikáció, verziókezelés) milyen szoftverekkel találkoztál eddig?

T. R.: A két legfontosabb a Jira es Confluence. A Jira tökéletesen megfelel egy Scrum sprint menedzseléséhez, a Confluence pedig egy sokat használt platform dokumentációk, illetve specifikációk tárolására. Egy munkahelyemen használtuk az IBM által fejlesztett RTC és RQM alkalmazásokat. Az RQM a tesztelés dokumentálására szolgál, míg az RTC webes felülete a Jira-t helyettesítette, Eclipse plugin formájában pedig a Source Control-t biztosította.

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

T. R.: Ez nehéz kérdés, talán 20 egységet mondanék. Az informatika olyan, mint az Univerzum: hatalmas és folyamatosan tágul. Lehet, hogy amit ma a pályafutásom végének gondolok, az 20-30 év múlva már elavult technológia lesz.

Első mérföldkőnek mindenképpen az első munkahelyet gondolom, ott beleszoktam a céges környezetbe, megtanultam a vállalati kultúrát és jellemző folyamatait. Második mérföldkő számomra Málta volt, az első külföldi munkahely. Harmadik pedig a jelenlegi, madridi állásom, mivel itt tanultam szakmailag a legtöbbet.

K. S.: Hogyan tovább, mivel fogsz foglalkozni 5-10 év múlva? Tervezed, hogy hazaköltözöl Magyarországra?

T. R.: Ez nagyon jó kérdés, és pont a napokban, hetekben gondolkoztam ezen, ugyanis szeretnék valami újat tanulni. Naprakésznek kell lenni a piacon. Jelenlegi terveim szerint szeretnék elmélyülni a BI (üzleti intelligencia) adattárházak világában. Úgy érzem ebben van potenciál, elvégre nem lehetek 40 évig „sima” PL SQL fejlesztő.

„Ma azt mondanám, hogy 5-10 év múlva a BI területén fogok dolgozni, de eddigi életem annyira kiszámíthatatlan volt, hogy nem mernék rá fogadni.”

A hazaköltözés ugyan 2 éve még határozott tervem volt, ma már szinte kizártnak tartom. Egyrészt egy külföldi lány személyében talált rám a szerelem, másrészt pedig már nem tudnám megszokni az otthoni mentalitást. Mindemellett imádom a hazámat, és Budapest egy nagyszerű város.

K. S.: Tapasztalataid alapján milyen markáns különbségeket tudnál megfogalmazni informatikusokkal szemben megfogalmazott elvárásokkal kapcsolatosan itthon és külföldön?

T. R.: Szerintem ez nagyban függ az adott ország munkaerő-piacától. Például Máltán aránylag könnyű elhelyezkedni, sok cég nyit ott irodát, sok a munkalehetőség, illetve az angol nyelv hivatalos státusza révén nem követelnek meg egy második idegen nyelvet. Ehhez képest Spanyolországban nehezebb a helyzet, spanyol nyelvtudás nélkül nem olyan könnyű. Én az angolt használom a munkám során, de például a HR-en már spanyolul kell beszélni, és a céges e-mailek is spanyolul jönnek. Azt sem feledhetjük, hogy a spanyol munkaerőpiac néhány nehéz éven volt túl, jelenleg szerencsére egyre javul a helyzet. Összességében úgy gondolom, hogy az informatikában, az angolt beszélve majdnem minden európai országban el lehet helyezkedni, de sok esetben – érthető módon –, jobbnak kell lenni a helyi jelölteknél.

K. S.: Ismertek Spanyolországban a bootcamp jellegű képzések? Ha igen, milyen szakterületeken belül?

T. R.: Bevallom ebben nem vagyok jártas, de gyorsan utánakerestem, és úgy tűnik van sok az informatika területén. Tudomásom szerint egyébként Spanyolországban elég jó az oktatás, sokan jönnek ide tanulni.

Takács Roland

K. S.: Tanulmányaid alatt részt vettél Erasmus intenzív programon. Mit jelentett ez számodra?

T. R.: Mindenekelőtt egy hatalmas élmény volt, életem addigi legnagyobbja. Megtisztelőnek éreztem, hogy megkaptam ezt a lehetőséget, amely egy nagy kihívás is volt. Fontos tapasztalatszerzés volt, hogy egy teljesen külföldi környezetben, idegen nyelven tartsunk csapatban egy szakmai előadást. Nem utolsó sorban pedig rengeteg embert megismertünk, és azonnal beleszerettem Finnországba.

K. S.: Véleményed szerint a Big Data mennyire van hatással az életünkre jelenleg? Mi várható ezen a szakterületen 5-10 éven belül?

T. R.: Elképesztően nagy hatása van, szerintem sokszor nem is gondolunk bele. Csak egy példa, hogy többek között a Google vagy Facebook hirdetések, a különféle reklámok, ezek mind-mind azokon az adatokon alapulnak, amiket hatalmas mennyiségben gyűjtenek rólunk, potenciális fogyasztókról. Az egy másik beszélgetés témája lenne, hogy ez az adatgyűjtés mennyire a beleegyezésünkkel, tudomásunkkal történik. Jelenlegi pozíciómban egy piackutató cégnek dolgozok, hatalmas adatmennyiséget dolgozunk fel, riportokat készítünk különböző ügyfeleknek, akik nagyon sok pénzt hajlandóak fizetni ezért. Nyilván ezen információk birtokában jobban meg tudják célozni a potenciális fogyasztókat, illetve nagyobb hatásfokkal tudnak értékesíteni, ha tudják, hogy kinek mit akarnak eladni. Természetesen számos más területen is nagyon fontos szerepet játszik a Big Data, de talán a hétköznapi emberek számára az utóbb említett a legfontosabb, legkézenfekvőbb.

K. S.: Megfelelőnek tartod a Java adatbázis-kezelő tanfolyamunk részletes tematikáját?

T. R.: Nehéz fogást találni a tematikán, úgy látom, hogy mindenre kiterjedő és részletes a képzés. Biztos vagyok benne, hogy bárki, aki elvégzi, egy alapos, átfogó képpel fog rendelkezni és könnyedén tovább tudja magát képezni. Nagyon szimpatikus a képzés gyakorlatorientáltsága. Tudom, hogy a képzés nem az általános adatbázis-kezelésre összpontosít, inkább a Java implementáció a lényeg, azonban tapasztalataim szerint nagyon fontos a cégeknél a performancia. Esetleg ha marad egy kis idő, érdemes megemlíteni a performancia fontosságát az adatbázis-kezelésben, ugyanis céges környezetben nem néhány ezer, hanem akár több milliárd rekorddal rendelkező táblákról is beszélhetünk. A képzés jellegét tekintve szerintem elég megemlíteni és néhány példát mutatni (például indexek használata, particionálás fogalma). Nem sok ahhoz fogható öröm van, mikor például egy fél órás lekérdezés végrehajtási idejéből két perc lesz.

K. S.: Milyen hozzáállást érzékelsz az adatok felhőben való tárolásához kötődően? Mennyire tudatosak ebben az emberek? Mennyire bíznak meg ebben a cégek? Megfogalmazható valamilyen trend?

T. R.: Tapasztalataim szerint az emberek jelentős része tárol valamilyen adatot a felhőben, például én is. Nagyon kényelmes, hogy a világ bármely pontján – ahol van internet –, hozzáférhetünk a kívánt adatokhoz. Személy szerint be kell valljam, hogy a fényképeimet viszont nem tárolom felhőben, sok ismerősömmel ellentétben. A cégek körében nem tudok hivatalos trendet, azonban beszédes lehet, hogy az eddigi négy munkahelyem közül egyik sem a felhőben tárolta az adatokat. Leszámítva természetesen a szabadság-nyilvántartó táblázatot és ehhez hasonló dokumentumokat, esetleg néhány specifikációt. Véleményem szerint a cégek nagy része még vonakodik ettől, talán nem bíznak meg eléggé a felhők által nyújtott védelemben, biztonságban. Azonban a LinkedIn-t görgetve egyre sűrűbben látom olyan cégek hirdetéseit, akik pontosan arra orientálódnak, hogy cégeknek nyújtanak felhő szolgáltatásokat. Szerintem elkerülhetetlen, hogy a jövőben nagymértékben változni fog a cégek hozzáállása a felhőhöz, eljön majd a pillanat, amikor már „fizikailag” nem tudnak, vagy inkább nem lesz értelme megbirkózni a hatalmas adatmennyiséggel.

K. S.: Egyszer nagyon elámultam, amikor zongorázni láttalak. Ugye nem hagytad abba?

T. R.: Ó igen, emlékszem. Akkoriban volt otthon egy szintetizátorom, amin tudtam gyakorolni. Sajnos már jó néhány éve, hogy nem tudok gyakorolni, viszont sokat repülök mostanában, és sok reptéren van publikus zongora. Minden alkalommal megállok és eljátszom a szokásos dalomat. Terveim között szerepel viszont, hogy a közeljövőben elkezdek rendes zongora órákat venni, egy nagy álmom, hogy egyszer megtanuljak jól játszani.

K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted, mémed?

T. R.: Van egy oldal, amely GIF-ekkel mutatja be a fejlesztők, informatikusok életét. Nagyon találónak tartom az összeset, talán ez a kedvencem, mindig jót nevetek rajta: https://dzone.com/articles/reality-developers-life-gifs. Kedvenc idézetet nehezen tudnék megnevezni, de a „Megpróbálta-e már újraindítani a számítógépet?” mindenképpen nagyon elöl van.


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Bővebben
Csolti Péter

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse. Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött ...
Bővebben
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Bővebben
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Bővebben
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Bővebben
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...
Bővebben

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Bővebben
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Bővebben
Szűcs Tibor

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Bővebben
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...
Bővebben

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, kultúratörténet, történelem, gasztronómia, más országok szokásai. Lelkesen és fáradhatatlanul járja az országot, népszerű előadásokat és egész napos tréningeket tart. Ilyenkor mindig megadja elérhetőségeit és felajánlja, hogy bátran keresse meg bárki tanácsért, mert olyankor boldog, hogy szükség van rá. Sajátos és egyedi humorával izgalmasan mutatja be, hogy különböző helyzetekben hogyan illik – másképpen hogyan kellene – viselkednünk az európai kultúrkörben. Több sikeres könyve jelent meg az elmúlt két évtizedben, legutóbbi Summa Summarum – Európaiság – hitelesség – protokoll címmel 2018-ban. Számomra mindig a protokolltanárnő marad, hiszen így emlékszem rá a Diplomáciai protokoll című tantárgy kapcsán.

Görög Ibolya 1

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. április 19-én.

K. S.: Hogyan tegyünk megfelelő benyomást az állásinterjún?

G. I.: A legfontosabb, hogy olyan szavakat használjunk, olyan vokalitással és olyan külsővel, amit az adott szakma elvár. Egyik ismerősöm fel akart venni egy vállalati jogászt, és az interjúra a jelölt szakadozott farmerben, kicsit viseltes pólóban és papucsban érkezett – ez durva, tudom, de létezik ilyen! Elnézést kért a jelölttől, hogy feltehetően a titkárnő nem szólt neki, mert az állás betelt. Ugyanakkor egy kreatív reklámcéghez ment egy lány jól szabott nadrágkosztümben, konszolidált cipő, táska, fegyelmezett haj, visszafogott stílus – hát az sem volt jó!

„A lényeg, hogy diplomával a kezünkben ne legyünk „dögösek” vagy „macsók”, a tanult ember megjelenés az elvárt. Feltétlenül alapkövetelmény az ápoltság, a fegyelmezett beszéd (kerüljük a hadarást, motyogást, túl halk vagy túl hangos hangot).”

K. S.: Milyen elemi lépésekre, tevékenységekre figyeljünk az állásinterjún? Első benyomás, bemegyünk, szemkontaktus, köszönünk, kézfogás, helyet foglalunk, hová tegyük a kezünket, lábunkat, hogyan üljünk, kire nézzünk, ha többen kérdeznek bennünket, hogyan zárjuk le az interjút?

G. I.: Kezdjük mindjárt azzal, hogy ne késsünk, egy percet se. A késés nagyon idegesít mindenkit (még azt is, aki egyébként szokott késni). Időben kell indulni, és ha netán valami elháríthatatlan akadály jön közbe (leszakad a híd vagy ilyesmi), akkor oda kell telefonálni. Tehát kontakt telefonszám nélkül soha ne induljunk el. Ha lehet, a tól-ig-et tisztázzuk, tudnunk kell, mennyi idő áll rendelkezésünkre.

Megérkezvén kopogjunk, majd számoljunk magunkban háromig és benyithatunk. Aki belép, köszön, érthetően, tisztán jó napot kívánok-kal. Ne kezdjük a kézfogást, mert mindig az nyújt előre, aki fogad bennünket. De ha nem történik meg, akkor sincs semmi baj, a szemkontaktus fontosabb.

Várjuk meg, hogy a fogadó fél hova int, oda kell leülnünk. A széken tegyük be a hajlatig a fenekünket, üljünk egyenesen. A lányok ne tegyék fel keresztbe a lábukat. Fotelben pláne ne! Ha fotelbe kell ülni, igyekezzünk minél beljebb leülni (ahonnan még a talpunk leér) és ne feküdjünk el benne. A legjobb, ha normál magasságú asztalhoz ülünk, ott a lábunk nem is látszik. A kezünket alsókarban tegyük az asztal lapjára, tenyér a kézfejen. Nagyon fontos, hogy a derekunk egyenes maradjon.

Ne kezdjünk el fecsegni, várjuk meg, amíg a fogadó fél szól és kérdez. Ha többen ülnek velünk szemben, arra nézzünk először, aki a kérdést feltette, majd miközben beszélünk, nézzünk a többiekre is.

Az interjút a fogadó fél zárja le, ezt vegyük észre és mi álljunk fel.

K. S.: A HR-esek többsége nő és reméljük, hogy a TANULT NŐ szerepben van. Az állásinterjú szóbeli részét hogyan tegyük nemtől független TANULT EMBER és TANULT EMBER szituációjává?

G. I.: A verbalitás legfőbb gondja, hogy mi legyen a tegezés-magázással. A tegezés – bármennyire is elterjedt – azt jelenti, hogy „együtt őriztünk libát”. Az interjúra érkezvén magázva kell köszönnünk (jó napot kívánok – a „kívánok”-at tegyük hozzá!), magázva kell beszélgetnünk. Ha netán a HR-es felajánlja a tegezést, nyilván el kell fogadni. De ebben az esetben ő hibázott, hiszen még nem vagyunk felvéve.

K. S.: Miről és hogyan beszéljünk, ha nem kapunk segítő kérdéseket? Ha csak annyit mondanak, hogy „Beszéljen magáról”, „Mutatkozzon be”. Hogyan készüljünk fel erre a helyzetre?

G. I.: Ezt biztosan megkérdezik, ne engedjük bő lére a mondandónkat. „Ennyi éves vagyok, a … főiskolán/egyetemen végeztem … szakon.

„A legkedvesebb tantárgyaim: … – itt azt kell mondani, ami az adott álláshoz kapcsolódik. Esetleg erre szánjunk egy-két mondatot. Ennyi elég.”

És ha rákérdeznek, hogy mi a hobbink, valami olyat kell mondani, ami nem fogja elvenni az időnket a munkától.

Görög Ibolya 2

K. S.: Mi az – a durva protokoll hiba –, ami sosem fordulhat elő az állásinterjún?

G. I.: Soha ne lépjünk be sehova tegezve. Mindig köszönni kell. Ne legyünk nagyképűek. Száz százalékig győződjünk meg, hogy nincs test- és szájszagunk. Reggelig sorolhatnám….

K. S.: Hogyan öltözködjünk a hétköznapokban olyan munkahelyen, ahol nincs szigorú Dress Code?

G. I.: A magára valamit is adó cégnél létezik etikai kódex, az abban foglaltakat tartsuk be. És legyünk büszkék a munkánkra, ezt fejezzük ki az öltözékünkkel is. Nyilván van ing-nyakkendős, kosztümös munkahely (a pénzügy, a jog világa), de ha nem, akkor sem menjünk szakadozott farmerben, nyáron is hordjunk férfiként hosszú nadrágot és viseljünk inget póló helyett. A lányoknak tudniuk kell, hogy ha túl sokat mutatnak (dekoltázs, szoknya rövidsége), akkor nem igazán fognak a tudásukra, az agyukra figyelni.

K. S.: Várható az, hogy spontán átváltanak angolra/németre és/vagy vissza egy állásinterjún? Hogyan reagáljunk ilyenkor?

G. I.: Ha a multi cégnél vagyunk, várható, hogy átváltanak, hiszen a munkánkhoz szükséges. Picit mosolyogva gond nélkül váltsunk át. Én voltam olyan cégnél, ahol kötelező volt angolul beszélgetni még két magyarnak is pl. a büfében, ha már egy nem magyar kolléga ott volt.

K. S.: Nagyon másképp viselkednek a pályakezdő Z generációsok és a karrierváltó X és Y generációba tartozók. Adhatók külön nekik hasznos tanácsok az állásinterjúhoz?

G. I.: Talán a legfontosabb, hogy az „én így akarom, nekem így a jó” szemléleten gondolkodjanak el. Ugyanis a szüleiket még tán tudták terrorizálni, de a munkahelyen ez már nem fog menni, percek alatt elküldhetik.

K. S.: A szoftverfejlesztők között igencsak kevés a nő. Megfogalmazható néhány hasznos tanács…

  • ha én nő vagyok a TANULT EMBER szerepben és körülöttem mindenki férfi, illetve
  • ha én férfi vagyok a TANULT EMBER szerepben és a csapatomban egyetlen nő van TANULT EMBER szerepben, illetve
  • ha a csupa férfi csapatot nő vezeti?
  • És mihez kezdjünk a KICCSAJ-jal? 😉

G. I.: Az én rendszergazda-cégemnél 6-8 fiú és két lány van. Nagy a respektjük, mert az egyik varázsol a számítógéppel, a másik pedig percre pontosan megmondja, mikor kinek mit kell csinálni, melyik céghez menni, stb. A nő a férfiak között az eszével, tudásával, humorával tud elérni bármit is. És nem a dekoltázsával. Ha mégis bekerül a csapatba – ki tudja, miért – a pici szoknyás, dögös kiccsaj, perceken belül elmenekül, mert a viccek céltáblája lesz.

Görög Ibolya 3

K. S.: Hogyan viselkedjünk egy kötetlennek meghirdetett, munkaidőn kívüli céges eseményen, csapatépítő tréningen?

G. I.: Nagyon kell vigyázni a megivott alkohol mennyiségével, mert ha elszabadulnak a gátlások, nevetségessé válhatunk. És aki emlékszik másnap, meglesz rólunk a véleménye. A csapatépítő tréningen vegyünk részt a játékokban, és ha már úgyis kell, akkor lelkesen, vidáman.

K. S.: Hogyan váltsunk munkahelyet? Hogyan viselkedjünk a felmondási idő alatt?

G. I.: Ha szerencsénk van, akkor a vezető leül velünk és elmondja, miért küld el bennünket. Ilyenkor a hibáinkért ne másokat okoljunk, ne árulkodjunk. Tisztességgel hallgassuk végig, ez a legelegánsabb. A felmondási idő alatt se gyalázzuk a főnököt, a munkahelyet – ha tényleg utáltuk, akkor inkább kérjünk felmentést a felmondási idő alól és azonnal menjünk el. Egyre vigyázzanak – ugyanoda soha nem szabad visszamenni.

K. S.: Tudom – korábban nyilatkozta –, hogy John Steinbeck Kék öböl című könyve hatott egész életére, stílusára. Kinek és milyen élethelyzetben javasolná elolvasni ezt a regényt?

G. I.: Ó, nagyon sok könyv hatott rám, mondhatni, hogy mindegyik. Olvasni mindig érdemes, mert ezzel gyarapodik az ember szókincse. Aki olvas, meg tud írni még egy motivációs levelet is! Az olvasáson irodalmat értek és nem kommenteket és facebook bejegyzéseket. Tudom, hogy az X és Y generáció pörög, rohan, maximum filmeket néz, de abból nem gazdagodik. Rengeteg könyv megvan e-formátumban is, azt akárhol elő lehet venni. Ha elkezdik az olvasást, rá fognak kapni, mert játszi könnyedséggel ki tudják fejezni magukat és rájönnek, hogy nem csak b-vel kezdődő igék vannak.


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Bővebben
Csolti Péter

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse. Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött ...
Bővebben
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Bővebben
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Bővebben
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Bővebben
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...
Bővebben

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Bővebben
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Bővebben
Szűcs Tibor

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Bővebben
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...
Bővebben

Interjú Nádai Gáborral

Nádai Gábor

Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető.

Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk harmadmagammal, ahol weboldalakon és mindenféle webes projekteken dolgoztunk.

Már egészen kisgyerekkoromban főként két dolog érdekelt, a repülőgépek és programozás. Akkor még a korabeli repülőgép szimulátorokkal, Delphivel és Pascallal játszottam sokat. Míg a repülés megmaradt érdeklődési körnek (bár nem tettem le róla, hogy egyszer pilóta jogsim legyen), utóbbi végül a szakmámmá vált.

Jelenleg az ingatlan.com Zrt. IT vezetőjeként dolgozom, ahol – elfogultság nélkül – az ország egyik legjobb engineering csapatával, backend-, frontend- és mobilfejlesztőkkel, DevOps mérnökökkel, különböző szakmai vezetőkkel és szakértőkkel dolgozhatok együtt.”

– így mutatkozik be Nádai Gábor új, tavaly indított Fejétől bűzlik a hal – Egy vezető mindennapi gondolatai című blogjának indító bejegyzésében.

Nádai Gábor

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. március 12-én.

K. S.: LinkedIn profilodon a Scrum Master -> Software Engineer -> Lead Software Engineer -> Engineering Manager -> Head of Engineering pozíciók követhetők végig az elmúlt 8 év alatt. Mennyire tekinthető ez az út lineárisnak?

N. G.: Szoftverfejlesztőként kezdtem és emellett volt párhuzamosan a Scrum Master pozíció. Kipróbáltuk azt a megközelítést, hogy a csapatokban vannak a Scrum Masterek, nem pedig dedikált Scrum Master van a cégnél. Hamar rájöttünk, hogy ez nem ideális. Az út többé-kevésbé lineárisnak/sztenderdnek tekinthető, de közben a cég létszáma 40-ről 160-ra növekedett. Amikor a céghez kerültem, akkor összesen 5 fejlesztő volt. Amikor én lettem a fejlesztők vezetője, akkor már 16 emberem volt.

Alapvetően két iskola van. Az egyik iskola: nagyon értened kell a szakmádhoz és mellette még értegetned kell a vezetéshez és a munkád során kb. 50-50% a szakma és a vezetés aránya. A másik iskola: a vezetés egy teljesen önálló tudományág, amit el lehet sajátítani és nagyon sokat segít az, ha van egy szakmád, ami ad egy háttérbázist a karrieredhez, de alapvetően a vezetés egy szakma, amit külön meg kell tanulni. Én inkább az utóbbi iskolában hiszek, mert a vezetők által megoldott problémák kevésbé szakmaiak, inkább kommunikációhoz, szervezéshez kötődnek.

K. S.: Szeretnél még fejleszteni?

N. G.: Ez egy nagyon jó kérdés, én is szoktam rajta gondolkodni. Hobbi szinten mindenképpen. Például elkezdtem a codewars.com oldalon „bohóckodni”. Ennek lényege, hogy többféle programozási nyelv közül választva meg lehet oldani feladatokat, interaktívan írhatsz kódot, kipróbálhatod, automatikus gépi értékelést és publikálást követően meg tudod nézni mások megoldásait. Sokat lehet belőle tanulni: például megoldasz valamit 20 sorból és aztán megnézed, hogy a TOP 1-re felszavazott megoldás ugyanazt áttekinthetően megoldotta 2 sorból és…

„…néha a homlokodra csapsz, hogy ez a megoldás mennyire logikus, miért nem jutott eszembe”.

Ezzel szoktam játszani, mert jól szinten tart. Fontos, hogy ne felejtsem el, hogy honnan jöttem.

Ha az a kérdés, hogy főállásban szeretnék-e újra fejlesztő lenni, akkor ezt most nem tudom, de nyitott vagyok: bármit hozhat az élet. Annyira nem vagyok távol a tűztől, hiszen fejlesztői csapatok vezetőivel dolgozom együtt.

K. S.: Mekkora része a projektmenedzsment a munkádnak?

N. G.: Szokták mondani, hogy vannak a menedzserek és vannak a leaderek. Másképpen: vannak, akik el tudnak intézni dolgokat és vannak, akik el tudnak vezetni embereket. Ez a két dolog néhol elválik. A jó vezető igazából nem menedzsel, hanem vezet.

„Ahhoz, hogy jó vezető legyél, előbb jó menedzsernek kell lenned. Hiszen jól kell tudnod menedzselni a dolgokat, hogy azután jól vezesd az embereket.”

Így ez a két dolog néhol összekapcsolódik.

Adódnak olyan PM feladatok (kb. 30-40%-ban), amelyek általában hozzám szoktak kerülni. Az egyik kategória: ha valami olyan, ami az én felelősségem, hogy el legyen intézve, be legyen vezetve, vagy valami nagyobb változás ívű a szervezetben. A másik kategória: szeretek „belekotnyeleskedni” dolgokba és adódnak olyan területek, „amik most éppen sehol nincsenek”, így ezeket magamra veszem, mert érdekel és szeretnék ott valamit elérni.

Nádai Gábor

K. S.: Hogyan tovább? Ennél a cégnél, hová tudsz még fejlődni?

N. G.: Pozíciókban/szintekben gondolkodva már sehová, hiszen ez egy 160 fős magyar cég, és az egyetlen tulajdonos helye fix a szervezetben, így egyértelmű, hogy nincs tovább.

Viszont a vezetői feladataimat tekintve, még rengeteg fejlődési lehetőséget látok. Nem látom magamat kész vezetőnek és ezen az úton haladva még sok munka vár rám. Nagyon sokat segít ebben a cég: egyrészt mindig vannak olyan feladatok, amiket meg kell oldani, másrészt pedig „teher alatt nő a pálma”. Adott a lehetőség: coaching, tréning, konferencia, bármi által, illetve a kollégák is támogatnak. Most a fejlődés a cél, hogy 1-2 év múlva elmondhassam, hogy sokkal tudatosabb, jobb vezető vagyok, mint most (3 év után).

K. S.: Alapvetően nem tipikus, hogy egy informatikus hosszú időt – akár 8 évet – eltölt ugyanazon a munkahelyen. Hogyan látod ezt?

N. G.: Sok informatikus barátommal szoktunk erről beszélgetni. 7-8 éve jellemző/menő volt a 2 év, esetleg egy adott projektre, adott termékre való szerződés, megbízás, státusz. Nekem például az hátrány, hogy én alapvetően egyetlen céget láttam és így sok időt kell tudatosan foglalkoznom – munkaidőn kívül – azzal, hogy más cégek hogyan működnek, hogyan oldanak meg dolgokat. A gyakoribb váltásnak megvan az az előnye, hogy nagyobb rálátással lehetünk dolgokra, folyamatokra, illetve rendelkezünk összehasonlítással. Több HR-essel beszélgettem és mostanában az a jellemző, hogy kb. 4-5 év alatt „maxol ki” egy munkahelyet egy átlag szoftverfejlesztő. Persze számít a karakter is: kinek mennyire kell a változás, az újdonság, a pörgés.

K. S.: Hogyan szervezitek a fejlesztők munkáját? Milyen vezérelvek vannak? Nyilván agilis és Scrum, de testre szabva…

N. G.: Ha felcsapod a „nagy Scrum könyvet”, akkor csupán néhány eltérést találnál a módszertan ajánlásaitól. Mátrixszervezetben dolgozunk. A termékfejlesztő csapatokat próbáljuk úgy felépíteni, hogy a szükséges kompetenciák csapaton belül rendelkezésre álljanak. Jellemzően ott van mellettük a DevOps-os, a designer, a termékmenedzser, a tesztelő. Figyelünk arra, hogy autonómok legyenek a csapatok – amennyire lehetséges. Van egy nagyívű story (merre akarunk menni), de a konkrét megvalósításért már a csapatok felelnek (náluk van a döntés joga). A termékmenedzser fogja össze a csapatokat: ő felel a backlogért és ő mondja meg, hogy a következő két hetes iterációban mivel fog a csapat foglalkozni. Minden csapatban van vezető fejlesztő. Ő a fejlesztők közül olyan ember, akinek a soft skilljei is olyan szinten vannak, hogy könnyedén meg tudja érteni/értetni más szereplővel is magát, valamint még azzal is tud foglalkozni, hogy hogyan lesz eredményesebb, hatékonyabb, jobb a munka a csapaton belül és ehhez hogyan érdemes szervezni a feladatokat. A vezető fejlesztő és a termékmenedzser közösen határozzák meg, hogy „merre megy a hajó”. A vezető fejlesztő az első védvonal/kapu. Minden csapatnál vannak eltérések – így vagy úgy osztják szét a feladatot –, de a vezérelv közös. Ezen kívül van még egy engineering manager, aki szorosabban a vezető fejlesztőkkel tartja a kapcsolatot.

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

N. G.: Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen. A fejlesztői karrierben 50 és 60 között voltam, amikor volt egy reset és kiugrottam belőle. Most – a vezetői karrierben – valahová 25 és 30 közé lőném magam. Szerintem nem elérhető a 100, mert az azt jelentené, hogy nekem már senki semmilyen újdonságot nem tud mutatni, de azért kb. 80-as szintű emberekkel is már nagyon ritkán találkozunk. Már jó eredménynek tekinthető a 60 és 70 közötti érték, ami tudatosan elérhető.

K. S.: Körbejárnánk a bootcamp vs. főiskola/egyetem témakört? Milyen tapasztalataid vannak?

N. G.: Ez nehéz kérdés és persze messze nem fekete vagy fehér. Adott élethelyzet is befolyásolhat bárkit a döntésben, illetve adott cég igényeitől, elvárásaitól, projektjeitől és a konkrét ember hozzáállásától is erősen függ.

Ha valaki fiatal és adott a támogató háttere ahhoz, hogy 4-5 évig tanuljon, fejlessze önmagát, akkor el kell mennie egy felsőoktatási intézménybe. Alapvetően a felsőoktatásban gondolkodni tanítanak és kapsz egy keretrendszert ahhoz, hogyan tudod megvalósítani a dolgaidat.

A másik oldalon áll a bootcamp, ami egy néhány hónapos intenzív képzés és felkészít az elindulásra, aztán rajtad áll, hogy mi ragad még rád – milyen tapasztalatot szerzel – a munkád során. Ez annak jó, aki pályát/karriert vált vagy nem teheti meg, hogy 4-5 évig tanuljon.

„Ha a fejlesztői szakmát egy hagymának tekintjük, akkor a felső néhány rétege tényleg könnyen megtanulható. A programozáshoz nem matematika kell, hanem egy nagy adag logikai készség, amivel problémákat kell megoldani.”

A cégek többsége megelégszik a hagyma felső néhány rétegének megfelelő tudással. Ilyen emberből kell sok. Alapvetően nem olyanokat keresnek a cégek, akiknek PhD-je van informatikából és mélyreható tudással rendelkeznek valamiről, hanem olyanokat keresnek tömegesen a cégek, akik szállítani tudnak jó minőségű megoldásokat, terhelhetőek, rájuk lehet tenni a feladatokat, amit legyártanak. Nyilván, ha MRI gépben fekszem, akkor nyugodtabb lennék annak tudatában, hogy PhD-s informatikusok vettek részt a szoftver fejlesztésében. Ugyanakkor tart már ott az informatika, hogy egy tipikusabb problémát, egy webáruházat, egy kereskedelmi rendszert jó minőségben le tud gyártani egy 4-5 éves felsőoktatási múlttal nem rendelkező fejlesztő is.

K. S.: Milyen soft skillek szükségesek jelenleg a programozás/szoftverfejlesztés területén?

N. G.: Én 60%-ban inkább a soft skilleket nézem egy interjún. Láttam már néhány olyan fejlesztőt, aki guru/zseni volt a saját területén, de nem tudtam berakni egy adott csapatba, egy adott termékfejlesztő mellé, mert nem tudtam elképzelni azt, hogy kivel fog tudni úgy beszélgetni, hogy az illető nem akarja kitépni az összes haját. Viszont láttam már sok olyan fejlesztőt, akinek a szakmai skilljei nem voltak a legütősebbek, de mivel a hozzáállása pozitív volt, kommunikatív volt, „jó emberanyag volt”, így nagyon gyorsan felszedte a túloldali hiányosságait és sokkal többen szerettek volna vele dolgozni, vele egy csapatba kerülni.

Lényeges a szakma iránti elköteleződés, hiszen akkor fogunk tudni hard skillekben fejlődni. A soft skillben fejlődni a hard skillnél kb. háromszor nehezebb és jóval nagyobb odafigyelést, elköteleződést, tudatosságot igényel.

Hogyan gondolkodik egy fejlesztő? Problémamegoldó skillekkel van felvértezve, és azt látja, hogy van egy probléma, amin addig kell dolgozni, amíg ki tudja pipálni és azután mehet a következőre.

Nagyon nehéz azt mondani egy fejlesztőnek, hogy: „figyelj, Neked jobban kellene kommunikálnod”? Miért? Miben? Például: amikor egy code review-n elmondod a véleményedet a forráskódról, akkor a másik ember ne azt érezze, hogy dugába dől, felmond, és soha többé nem foglalkozik fejlesztéssel, hanem azt érezze, hogy Te egy tapasztalt fejlesztő vagy, aki tud neki segíteni a fejlődésben.

A #1 soft skill a jó kommunikáció, a #2 pedig az önfejlesztés. A konfliktuskezelést a kommunikáció részének tartom. A kommunikáció szerintem nagyon nehezen tanulható.

Az időmenedzsmenthez kell egy nagy adag tudatosság, hiszen aki jó informatikus, jó fejlesztő akar lenni, annak elengedhetetlen, hogy napi 2-3 órát önfejlesztéssel töltsön (és ez hatékony időmenedzsment nélkül nem megy). Az egész informatika, szoftverfejlesztés annyira mozog és változékony, hogy csak amióta elkezdtünk beszélgetni, megjelent 2 új keretrendszer, 3 nyelvet tönkretettek, 2 rendszer obsolete lett… Az időmenedzsment – szemben a kommunikációval – szerintem könnyebben tanulható.

Van a cégnél egy kompetenciamátrix szakterületenként. Ha ezen végigmennénk, biztosan tudnék még mondani néhányat, de a fentiek a markánsan fontosak.

K. S.: Elengedhetetlen az idegen nyelv magas szintű ismerete is…

N. G.: Hol lehet a legtöbb tudásanyagot beszerezni az IT területén? Az interneten, ahol végtelen elérhető forrásanyag van és ezeknek jó része – ami jó minőségű – természetesen angol nyelvű. Ez eddig az értő szövegolvasás szintje – angolul. Élethelyzete és munkahelye válogatja, hogy kell-e tudni jól előadni, beszélni angolul. A mi cégünknél minden magyarul zajlik, csak kb. 50 angol szakkifejezést használunk nap mint nap.

Sokkal több kaput nyit ki, ha valaki jól tud angolul. Az informatika nyelvtudás igényénél általánosabban is közelíthetjük ezt. Olyan világot élünk, amikor csupán egyéni döntés kérdése az, hogy valaki rövid, közepes, vagy hosszú távra elhagyja Magyarországot, vagy mondjuk dolgozik egy itthoni bázisú, de főként külföldi kollégákból álló cégnél. Egy ilyen világban angolul nem beszélni óriási hátrány lenne 2019-ben, mert sok-sok lehetőségtől esnénk el.

Nádai Gábor

K. S.: Az IVSZ 2015-ös kutatása szerint 22 ezer informatikus hiányzott/hiányzik a magyar piacról. Nyilván ez nem kizárólag fejlesztőket jelent. Hogyan változott azóta a hozzátok jelentkezők hozzáállása, tapasztalata, minősége? Megfigyelhető valamilyen markáns változás?

N. G.: Másképpen úgy fogalmaznék, hogy az igazi kérdés inkább az, hogy nehéz-e embert találni? Általánosságban nem. Nálunk van egy erősen összetett igényrendszer, aminek meg kell felelni. Nekünk fontos az, hogy valaki be tud-e illeszkedni – mint egy puzzle darab – a kialakult céges kultúrába vagy sem. Aztán persze hard skill és további soft skill szempontok nehezítik a döntést. Lényeges, hogy ő mennyit szeretne keresni és mi mennyit tudunk erre a pozícióra fordítani. Ha ezeket a szempontokat mind-mind összerakom, akkor már nehéz embert találni.

A jelentkezők fele marad meg az első – nem túl szigorú – rostán. A maradék fél felét hívjuk be interjúra, ezek negyedénél gondolkodunk el. Igazából, ebből a negyedből 1 az, aki minden szempontnak megfelel és „ő igen, nagyon jöjjön” és a többiekkel lesz dolog, de meg fogják találni a helyüket.

Megfigyelhető, hogy mivel szinte félévente jelennek meg olyan cikkek/jelentések az informatikusok egyre növekvő fizetéséről, így ez önmagában is vonzerő az IT felé, ami nem jó. Ismerek kb. 200 informatikust és messze nem igazak a milliós fizetések, de azért az átlag magyar bérszínvonalnál 1-2-3 kategóriával több pénzt lehet keresni IT-sként. Néha az emberek teljesen horribilis bérigénnyel jelentkeznek.

K. S.: Rövid-, közép- és hosszú távon hogyan látod: hogyan alakul az MI/AI és az informatikusok kapcsolata?

N. G.: Ki vagyok én, hogy ezt megmondhatnám? – gondolhatnám. Szerintem a technológia az emberek legnagyobb vívmánya és egyben legnagyobb ellensége is. Miért lettem informatikus? Misszióm, hogy amíg jó szoftvereket készítünk, és ezekkel segítjük az emberek életét/munkáját, addig nagy baj nem lehet, és ezt csinálnunk kell.

A technológiai fejlődés önmagában mindenkinek elveszi a munkáját. Lásd: korábbi manuális telefonközpontok kontra telefonközpontos nénik, közlekedési lámpák kontra forgalomirányítók. Ha valaki azt állítaná, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a fejlesztők munkáját 20 év múlva, akkor most lehet, hogy kinevetném, de ettől persze később pofára eshetek.

Általánosabban: a munka – mint olyan – egy bizonyos idő vagy szint után feleslegessé válik (önmagában). Az emberiségnek először azzal kellene foglalkoznia, hogy a bolygó hosszú távon megmaradjon, élhető maradjon. Azután át kellene szervezni az összes tevékenységünket, hiszen már most a szakmák legalább 40%-a olyan, ami gépesítve, eszközökkel teljesen kiváltható lenne. A következő kérdés: miből élne ez a sok ember a tevékenységük kiváltása után, hiszen nem lehet ennyi embert átképezni. Nem biztos, hogy mindenkinek dolgozni kellene. Tudom, hogy ez nagyon unortodox dolog, de így gondolom. Az informatikus – mint szakma – nem fog megszűnni, de jelentősen át fog alakulni.

K. S.: Hogyan gyűjtsön magának értelmes referenciát egy fiatal vagy egy karrierváltó?

N. G.: Alapvetően pénzt, időt, energiát fogsz belefektetni abba, hogy Te valami/valaki akarsz lenni. Jó eszköz lehet egy gyakornoki program, ezeket a multik szívesebben csinálják.

Nálunk nem fordult még elő, hogy valakit referencia hiányában utasítottunk volna el. A 3 hónapos próbaidő alatt úgyis kiderül nagyon sok minden az emberről. Örülök, ha valakinek van pet projektje – mert mindenki megtalálhatja benne a motivációját és tud benne fejlődni –, de nem ez a legfontosabb.

K. S.: Ha valaki fejlesztői pozícióra (front-end, back-end) pályázna nálatok, akkor mi lenne a TOP 3 kérdésed?

N. G.: A hard skill esetében kb. 50 kérdésnél értjük egymást. Ezeken kívül:

  • Saját magad szerint miben vagy erős, illetve miben nem?
  • Hol látod magadat 3-5 év múlva? Mivel lennél elégedett és mit teszel azért, hogy eljuss idáig?
  • Miért ez a cég és miért ez a pozíció?

K. S.: A CoachingTeam által meghirdetett pályázaton Az Év Fiatal Vezetője 2018 – KKV kategória 1. helyezést értél el. Szeretnék gratulálni ehhez a szakmai elismerésedhez. Egyben köszönöm, hogy megemlítettél a prezentációdban.

N. G.: Köszönöm szépen. A HR vezetőnk javasolta, hogy nevezzek erre a díjra. A CoachingTeam egyik legfontosabb küldetése a fiatal vezetők képzése. A díj egy önismereti barangolás, mert össze kell rakni egy kb. 30 diából álló prezentációt saját magadról. 40-ből 5 pályázat került díjazásra: egy a KKV, egy a nonprofit, egy a multinacionális kategóriában, egy különdíj, illetve a fődíj. Nagyon megtisztelő és szívmelengető érzés volt ebben részt venni és még eredményt is elhozni. Ebből is nagyon sokat tanultam. A szakmai zsűri nagyon király volt. A velük való beszélgetés volt az egész kiválasztás legnagyobb mérföldköve.

Self-brandingre is jó dolog – mondták sokan, de ez inkább rövidtávú. Hiszen egy-két napig meséled és kiírod a facebookra, de utána ugyanúgy teszed a dolgod és mész tovább. Szerintem inkább arra volt jó ez a díj, hogy elmondhatom, hogy az a cég, ahol dolgozom, ki tudta nevelni az év fiatal vezetőjét a saját kategóriájában és a cég 2 év múlva is elmondhatja, hogy erre képes volt. Egy másik szempont: van egy céges hitvallásunk arról, hogy milyen a jó vezető és így a cég erre is kapott külső megerősítést. Egy vezető nem létezik csapat nélkül: a csapaton van a hangsúly.

K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted?

N. G.: Igen, Grace Hopper-től:

„You manage things, you lead people”.

Kicsit körülírva: a dolgokat el kell intézni, az embereket pedig vezetni kell. Ezeket másképpen kell csinálni. A jó vezetők ezt szét tudják választani. A rossz vezetők pedig mindent elintézendőnek, megoldandónak tartanak, amiket ki kell pipálni.

K. S.: Megsimogatod Kázmért a nevemben?

N. G.: Feltétlenül.


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Bővebben
Csolti Péter

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse. Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött ...
Bővebben
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Bővebben
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Bővebben
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Bővebben
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...
Bővebben

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Bővebben
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Bővebben
Szűcs Tibor

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Bővebben
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...
Bővebben