Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse.

Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött. Ehhez kötődik az első oktatói tevékenysége is, egy békásmegyeri közösségi házban. Valami még hiányzott, de nem tudta mi az. Hamarosan bővítette a palettát a grafikai majd, a tervezői irányba, természetesen a hozzájuk kapcsolódó szoftverekkel. De ez még mindig nem volt az igazi, pedig a műszaki rajzok miatt – jó értelemben – alig tudott aludni! Aztán ezek mellett az egyik munkahelyén egyszer csak programozni „kellett”… És akkor rátalált!

Közben és utána kipróbált néhány iskolát. Amiről papírja van az a gazdaságinformatika, számítógép-rendszerprogramozó, C# és Android tanfolyamok, de évről évre folyamatosan képzi magát, inkább célirányos, rövidebb kurzusokkal.

Csolti Péter

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. október 21-én.

K. S.: Mi motivált az informatika felé?

Cs. P.: A Commodore 64-től kezdődött – kb. 12 éves koromban – a dolog. A középiskolában még C64-et tanultunk, de még nem programozást. Sokat játszottunk a haverokkal: hetente legalább kétszer összegyűltünk és „toltuk az InterKarate 3-at”. Elsősorban nem a játék érdekelt, hanem az alkotás lehetősége. A kalandprogram írásának rejtelmei című könyvet kikölcsönöztem a könyvtárból és eldöntöttük, hogy közösen készítünk egy játékprogramot: a barátom szépen rajzol és én meg majd BASIC-ben leprogramozom.

K. S.: Milyen szakterületekben szereztél tapasztalatokat?

Cs. P.: Mérföldkövet jelentett a számítógéppel való kapcsolatom kialakulása során, amikor életem első Phong-árnyalású piros színű golyóját rendereltem a 3D Studio R4 verziójával – később ebből lett a 3ds Max – és láttam, hogy milyen szép és részletekben gazdag, és persze szembesültem azzal is, hogy milyen lassan készült el az állókép. Mindez odaszögezett és eldöntöttem, hogy ilyet akarok csinálni! Tetszett, hogy a grafikus programok szkriptelhetők, programozhatók, testre szabhatók. A grafika érdekelt, de nem ez jelentette a fő csapásirányt. Egy grafikus stúdióban dolgoztam, de inkább programozáshoz kötődő (rész)feladatokat láttam el. Nem szépet alkottam, hanem praktikusat és hasznosat. Szerettem rajzolni. A műszaki rajz is jól ment. Tervezőkkel, építészekkel kooperálva készítettem 3D látványterveket.

Évekig programoztam/szkripteltem a 3ds Max programban, kicsit kitekintettem az AutoCAD LISP nyelvére, de az nem ragadott magával. A Unity programozás is megfogott, a játékfejlesztéshez, grafikához és a virtuális valósághoz kötődve.

„Nem gombot szeretnék nyomkodni, hanem az érdekel, hogy mi történik a gombra kattintva és én azt akarom megírni! Nagyon rá tudok kattanni arra, hogy mi van mögötte.”

Ebben az élet úgy támogatott, hogy mindig adódott lehetőségem programozni. Az első munkahelyi élményem, hogy amikor programozni kellett, akkor jött a felismerés/érzés, hogy „na ezt vártam”. Megvolt az első flow élmény és az alkotás élménye azóta is megvan. Kicsit felemás, hogy nincs egy fizikai megjelenése a programozásnak, de azért megtestesült termék is bőven előállítható. Az alkotói folyamat továbbra is vonz, illetve az informatikához kötődő állandó fejlődés, megújulás is biztosított.

Néhány éve elkezdtem érdeklődni aziránt, hogy mi az informatika szerepe a gazdasági életben, azaz az IT hogyan tud támogatást nyújtani ehhez. Tettem egy kis kitekintést a számvitel és a könyvelés felé. Büszke vagyok magamra, hogy ezt abszolváltam és közben megfogalmazódott bennem, hogy „igen, most már tudom, hogy miért nem ebbe az irányba mentem”. Ha adódna lehetőség, akkor az üzemeltetés felé is szívesen nyitnék.

Az informatika egy feneketlen kút. Ezért akármerre fordulok/indulok, elárvultnak érzem magamat. Persze jönnek a pozitív megerősítések, hogy jól csinálom, amiket talán korábbi tapasztalataim alapján kialakult rutinnak köszönhetek. Érzem a diákokon is, hogy ők még nagyobb tengerbe csöppennek bele és nekik még „egypontnullásabb” a mentőmellényük, mint az enyém volt kezdőként. Szoktam mondani a diákoknak, hogy:

„Ha nem tudsz rákattanni arra, hogy hová nem tettél pontosvesszőt, akkor lehet, hogy nem neked való a szoftverfejlesztés. Nem ez a szakma szépsége, de fontos rész ez is. Következetesnek kell lennünk. Az nem megy, hogy tippelünk.”

K. S.: Hol találtál kapcsolódási pontokat a matematika és a programozás között?

Cs. P.: 15 évesen mágikus élmény volt számomra, amikor láttam, hogy egy térbeli modellezett alakzat megjelent a 2D monitoron és még forgott is. Lenyűgözött az, hogy emberek kitalálták a transzformációs mátrixokat, és azok milyen egyszerűen használhatók. Mindig nagyon jó matematika tanáraim voltak, de valahogy nem szerettem a tantárgyat. Ismerősöktől szívesen hallgatok a témakörben különböző problémákat, megoldásokat, algoritmusokat. Egy ideig aggódtam, hogy nem matek faktosként mi lesz majd velem, hogyan fog menni a programozás? Végül ez nem jelentett gondot. Néha érzem a határaimat egy nagyon absztrakt matematikai eszköztárat igénylő feladatnál, de ez természetes.

„Egy problémát addig érzel bonyolultnak, amíg meg nem oldod. Ez megerősít abban, hogy a megoldással szintet léptél.”

K. S.: A programozás tanításában hogyan jutsz el a starttól a célig? Legyen a start a nyelvi/szintaktikai problémák és a cél az OO tervezési minták.

Cs. P.: Onnan indulunk, hogy megpróbáljuk megfogalmazni a számítógép számára érthető módon a megoldandó feladatot. Tanuljunk algoritmusokat! Mondjuk azt – egyszerűsítve –, hogy minden algoritmizálható és három építőkockánk van: szekvencia, szelekció, iteráció. Egy darabig a szintaktikáról szól a történet és az építőkockákból építkezünk. Egy következő szint, amikor már nem határozzuk meg a feladatspecifikációban, hogy milyen építőkockákat és adatszerkezeteket használjunk, hanem ezeket fel kell fedezni, ki lehet választani, azaz bővül a mozgástér. Elvonatkoztatunk az eddigi konkrétumoktól.

Jönnek az objektumorientált alapelvek. Modellezünk, tervezünk, leképezzük a valós világ dolgait osztályokká és megvalósítjuk azokat objektumokkal. Átgondoljuk, hogy mi mivel/mikkel jellemezhető, mivel mi történik. Az OO három alapelvét – egységbezárás, öröklődés, polimorfizmus – hangsúlyozni kell. A szakdolgozatokban már kijöhetne az OOP ereje/előnyei, de ez sokszor még nem dominál. Az OKJ-ban a jószívű ötöshöz elegendő az OO szemlélet helyes alkalmazása: helyes modellezés, saját osztály(ok), helyes egységbezárás, koncepcionálisan helyes öröklődés.

Nagyobb projektekben már megjelen(het)nek az elosztott alkalmazások és a tervezési minták is. Igazi szakmai kihívás eddig eljutni a tananyagban és a diákoknak átadni azt, hogy „ha eddig eljutsz, akkor nagyon fogsz tudni szárnyalni”.

K. S.: Mi motiválna, ha karriert váltanál?

Cs. P.: Nyilván van az a pénz… Most az életpályám pedagógusi szakaszában vagyok, így innen tudnám megközelíteni a váltás lehetőségét. Ami itt tart jelenleg, az a szoftverfejlesztő szak menedzselési lehetősége. Az iskola hangulata is tetszik. A céges légkört is élveztem, amikor korábban kijártam oktatni. Ha csak azt csinálnám, akkor hiányozna az iskola légköre. Szereztem korábban ipari tapasztalatokat – nem multi környezetben –, de annyira nem éreztem jól magamat, hogy önmagában a pénz ott tartson.

K. S.: Kipróbálnád magadat külföldön?

Cs. P.: Mindkét testvérem élt és dolgozott már külföldön néhány évet, így van némi rálátásom erre. Örültem, hogy meg tudták csinálni. Alapvetően nem változott meg az életük. Persze újdonság, kipróbálható, de önmagában az, hogy külföld nem vonz a dolog, inkább „itthon ülő” vagyok. Nem attól boldogul az ember, hogy külföldön él.

Csolti Péter

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

Cs. P.: 20 évesen láttam a Kardhal című filmet. Éreztem, hogy hú: ha nem feltétlenül hackerré, de ilyenné kell, hogy váljak! Akkoriban 10 egység körül lehettem. Mindenféle cégnél dolgoztam és körvonalazódott, hogy ez nem én leszek, de a szakmai érdeklődés megmaradt. Ha jönne most egy hasonló kihívás, akkor azt nem tudnám elengedni, illetve nem szívesen engedném el. Egyébként annó a film után, jó pár év elteltével, de kaptam egy ilyesmi lehetőséget. Jól jött, hogy ismertem a Perl nyelvet, belecsöppenve a linuxos világba, egy asztrológia-párkapcsolati-társasági oldalt fejlesztettünk. Az idő tájt még javában dübörgött a Flash, ami szerencsére akkoriban a kisujjamban volt, a horoszkópot programozottan számoltattuk, rajzoltattuk vele.

A mostra az 50-et mondanám. Van még hová és akarok is fejlődni. Nyolc éve léptem a tanári pályára. Aktuálisan az oktatás és a módszertan irányára koncentrálok. Az OKJ-ben szükséges a módszertan. Jelenleg a helyemen vagyok.

Hogy újabb mérföldkő lesz-e? Talán attól is függ, hogy az IT milyen technológiát hoz egyre közelebb a hétköznapjainkba. A Big Data és a mesterséges intelligencia közül engem inkább az utóbbi tudna megfogni. 5-10%-ot minden évben hozzátettem az informatikai tudásomhoz. Az utóbbi időben ez inkább online kurzusokat jelent.

K. S.: Rád keresve a Google alig ad találatot. Tudatos, hogy ennyire korlátozottan vagy jelen online?

Cs. P.: Nagyon szeretem saját magam kézben tartani a dolgokat. Bizonyos értelemben introvertált vagyok, kissé antiszociálisba hajló módon. A magánéletnek meg kell maradnia magánéletnek. Féltem szakmai versenyektől gyerekként. Nem éreztem azt, hogy bizonyos helyeken már megmérettem magamat, így hiányzott ez a fajta szakmai önbizalom. Ez a mentalitás megmaradt: annak ellenére, hogy ma már tudom, hogy ebben-abban jó vagyok, mégsem érzem azt, hogy ezt-azt meg kellene osztani, ki kellene rakni. Tudatos törekvés a részemről a minimális online jelenlét. Fotó is csak az utóbbi időben érhető el rólam, az is csak azért, mert néhány helyen kötelező volt. Amióta elérhetőek a különböző chat platformok, azóta fennáll a veszélye annak, hogy a világon több ezer km-re lévő „ismerősödről” többet tudsz, mint a közvetlen szomszédodról.

Én szeretem magam megélni a saját élményeimet. Nem fotózom például, helyette inkább belül tárolom el az élményt/infót. Nem érzek késztetést arra, hogy ezeket megosszam. Nem akarok időt szánni az online jelenlétem „karbantartására”. Akikkel szeretném megosztani ezeket a dolgokat, azokkal személyesen éljük át az élményeket.

K. S.: Alapvetően más a diákokhoz/hallgatókhoz való hozzáállás az OKJ szintjén és a felsőoktatásban…

Cs. P.: Az OKJ-ban jellemzőbb a személyes kontakt és jobban van helye a fejsimogatásnak. A felsőoktatás kevésbé egyénre szabott. Az OKJ-ban a tutori, mentori feladatok markánsabban jelen vannak. A felsőoktatásban mindezek inkább csupán a tehetséggondozásra korlátozódnak.

A diplomához is adhat lendületet az OKJ. Egyrészt felmentésekkel a felsőoktatásban szóró-tantárgynak tekinthető programozás tantárgyakból, másrészt a tanulásban szerzett tapasztalatok – általában is – hasznosnak bizonyulnak.

K. S.: Milyen visszajelzéseket szoktál kapni az elhelyezkedett diákjaidtól?

Cs. P.: Alapvetően nem a programozási nyelvet kérik tőlük, hanem inkább a helyes objektumorientált gondolatmenetet. Elegendő munícióval keresnek állást a munkaerőpiacon. Az első fél-egy év komoly tanulással szokott telni, de tudnak mire építkezni. Például OO tervezési minták, adatbázis-tervezés. Fontos megerősítés, hogy hasznos az, hogy kimerítően foglalkozunk a szoftverfejlesztő képzésben például az adatszerkezetekkel és a programozási tételekkel, amivel megalapozható az absztraktabb dolgok felé vezető út. A többség tesztelőként helyezkedik el először és kb. fél-egy év gyakorlat után lépnek tovább a fejlesztői pozíciók irányába. Főleg a webes és a mobil irány a jellemző. A Java és a C# nyelvek esetében nagyobb arányban és kiforrottabban van jelen az OO. A webes vonalon (PHP és JavaScript) mindezek másként és kevésbé fordulnak elő. Ez a szakdolgozatok színvonalán is jól megfigyelhető.

Minden diákunktól visszajön, hogy támogatják, mentorálják őket a kezdeti időszakban. Az önálló szakmai fejlődésre vonatkozó igény mindenhol jelen van a szoftverfejlesztő szakmában. Néhol el is várják, hogy úgymond főiskolai/egyetemi végzettséget is előbb-utóbb szerezzenek. Az OKJ-ről továbbtanuló diákok tipikus visszajelzése: „az egyetem = OKJ + matek”.

Szervezett formában nincs alumni követésünk, de gyakran előfordul, hogy a szakdolgozati konzulensükkel egy ideig még tartják a kapcsolatot a diákok, sőt, gyakran visszajönnek az iskolába látogatóba. Ilyenkor felkeresnek szaktanárokat is.

K. S.: Az OKJ képzéseket rendszeresen átalakítják. Most is egy ilyen időszakban vagyunk…

Cs. P.: Amikor hozzányúlnak egy OKJ képzéshez, akkor a koncepció általában világosan látszik és jó is mindig az irány, de a megvalósítás nem mindig sikerül. Most egyelőre annyit lehet tudni, hogy a szoftverfejlesztő szak új nevet fog kapni: szoftverfejlesztő és –tesztelő. Ebből látszik, hogy merre megy a hajó, de az óraszámokat és a témakörök arányait még nem ismerjük (még a ráépülések esetében sem). Hasznos, hogy egyre inkább összecsengenek az OKJ szakok követelményei és a valós munkaerőpiaci igények.

K. S.: Hol van az OKJ helye a munkaerő-piacon?

Cs. P.: Alapvetően jó képességű diákokról van szó. Igény mindenképpen van rá. De ez nem végállomás, csupán egy mérföldkő. Több végzett diáktól is hallottam, hogy OKJ-vel megpályázott olyan pozíciót is, ahová diplomát kértek és fel is vették. Olyan helyeken, ahol nem várnak el több éves gyakorlati tapasztalatot és/vagy nem igényelnek komplex tervezést/modellezést, belépő szintként elegendő az OKJ végzettség. Kezdő/belépő/gyakornoki pozíciókról beszélünk. Alapvetően a szakmai hozzáértés/tapasztalat számít az iparban – ebből a szempontból a papír mellékes lehet. Hasznosnak gondolom, hogy az oktatásban rendelkezésre áll az OKJ – mint lépcsőfok.

K. S.: Az informatikai OKJ szakok között mennyire jellemző, hogy átjárhatóak?

Cs. P.: Az SZVK-k bizonyos mértékben lehetővé teszik ezt. Adott a törekvés arra, hogy a kétéves informatikai OKJ képzésekben az első év legyen közös. A gyakorlatban ez nem tud teljesen megvalósulni és nem is biztos, hogy egészséges. Joggal merülhet fel egy CAD-CAM informatikusban, hogy miért kell neki annyit tanulnia a hálózatokról, mint egy informatikai rendszerüzemeltetőnek, illetve náluk meg miért kell annyi programozást tanulnia, mint egy szoftverfejlesztőnek. 10%-nyi előrehozott szakmai tartalmat engedélyez a kerettanterv. Emiatt az első évben, motivált hozzáállással az átjárhatóság megoldható, azonban ha valaki menekül egy adott szakról, annak nincs szerencséje a felzárkózással. A második évben az átjárás már ésszerűtlen (lenne).

K. S.: Mit tanácsolnál azoknak a diákoknak, akik most szeretnének dönteni/választani az OKJ és a felsőoktatás között? Hasznos lehet némi pályaorientáció a szoftverfejlesztéshez kötődően.

Cs. P.: Sokan azért választják az OKJ-t, mert az „csak OKJ”. Ez úgy értendő, hogy talán kicsit könnyebb és egyszerűbb lesz. Ez még belefér (képesek rá és rövidebb is a képzés). Sokan nem mernek vállalkozni a főiskola/egyetem után. Kettős a hozzáállás: többen túl könnyűnek („ez csak ennyi?”), többen pedig túl nehéznek („miért tanuljuk ezt a nehéz témakört is, amikor ez egy OKJ?”) érzik. Néhányan nem érzik magukat a helyükön, de nem azért mert tényleg nincsenek a helyükön, hanem azért mert ez fejben dől el. Többen úgy gondolják, hogy játékfejlesztők lesznek, mert nagyon szeretnek játszani. Nyilván önmagában ez még kevés.

„Jobb, ha támogatunk valakit abban, amit akar (nyilván ha már tudja, mit akar). Sokkal inkább, mintha csak úgy elindítjuk egy irányba (ha még nem tudja, mit akar)”.

Aki még nem próbálta ki magát ebben a témakörben, az mindenképpen OKJ-vel kezdje, mert jóval hamarabb lesz sikerélménye. A felsőoktatásban tovább tart a sikerhez vezető út.

Aki még nem annyira tanult meg önállóan tanulni, annak is az OKJ-t javaslom, hiszen itt ebben is fejlődhet. A felsőoktatásban nem lesz/lenne ideje/lehetősége megtanulni tanulni.

Az OKJ esetében már két év múlva papírja lesz ahhoz, hogy bármihez kezdjen. Nem tanácsolnám, de akár önálló vállalkozásba is belefoghat. Inkább azt javaslom, hogy szakmai munkát végezzen.

Ha alapvetően nem tudom, hogy milyen motivációval jön a diák (hiszen előfordul, hogy ő sem tudja még), akkor pro-kontra elvekkel tudom orientálni.

Csolti Péter

K. S.: Milyen soft skillek szükségesek/hasznosak a szoftverfejlesztőknek?

Cs. P.: Konkrét skilleket nem neveznék meg, inkább példákat hoznék. Rendszerben gondolkodni, folyamatokat átlátni, illetve egy lépéssel előre látni/tervezni mindenképp szükséges. A logikus gondolkodás is elengedhetetlen, de persze nem a matematikai megközelítésben. A hozzáállást tekintve fontos, hogy merjen próbálkozni, merjen elindulni egy úton, merje felvállalni a saját döntését. Önálló kutatásra is legyen képes. Ne csak passzív befogadó legyen a tanulás során. Kell egyfajta elszántság, kitartás és belső motiváció is, hiszen néha olyan dolgokat is meg kell tanulni, olyan projektekben is részt kell venni, amit nem (mi) szeretnénk.

„Nem jó az a klisé, hogy az informatikus kocka csendben kockul és az jól van úgy, hiszen szakmai véleményt kell nyilvánítania, megfelelően ki kell fejeznie önmagát, képviselnie kell szakmai álláspontját.”

Meggyőzően akkor lehet kommunikálni egy projektfeladatról, ha otthon is belerakott időt/energiát. Ha ez hiányzik vagy kevés, akkor nyilvánvaló, hogy a dolog nem fog menni, de egyben egyértelmű az is, hogy mit kell azért tenni, hogy menjen. Ha egy feladat nincs precízen specifikálva, akkor is nagyon sok mindent észre kell vennie a sorok között. Az angol nyelvtudás nélkülözhetetlen.

Kell reális önismeret is. Egyben nyitottnak kell lenni a világra, a környezetünkre is. Értsd úgy, hogy a fejlődéshez nem a gép előtt töltött idő mennyiségét kell növelni, hanem annak minőségét is. Egy-egy új feladatnál fontos, hogy tudja: menni fog, mert ilyet már csinált, van benne tapasztalata, látott már hasonlót, tud kitől kérdezni, becsülhető meddig fog tartani (és van is annyi időm), illetve: be kell látnia, hogy valami nem fog menni (esetleg csak időhiány miatt).

A társas együttműködés lényeges a szoftverfejlesztésben. Akár virtuálisan is. Akár angolul is. Önállóan is kell tudni dolgozni. Lényeges a beilleszkedés, a tudja hol a helye. Megfelelő hozzáállás: a neki kiosztott részfeladatot akkor is el kell végeznie, ha a másik nem csinálta meg a sajátját. Iskolai környezetben könnyebb elevickélni a projektmunkákban mások farvizén, mint valós feladatokkal munkahelyi környezetben. Előbbi esetben nem szabad azt leszűrni, hogy hatékonyan tud kooperálni – pedig nem.

K. S.: Megfogalmazhatók eltérések a különböző OKJ képzést folytató intézmények között?

Cs. P.: A képző intézmények között mindenképpen vannak különbségek. A kimenetnek elvben azonosnak kellene lennie. Ez egyértelműen szerepel az SZVK-ban (Szoftverfejlesztő szakmai és vizsgakövetelmények). A vizsgafeladatok egyik része központi – tehát egységes –, és nagyságrendileg az első tanév tananyagát kéri számon. A vizsgafeladatok másik része az intézmények hatáskörébe tartozik, azaz a helyi tanárok állítják össze a feladatsort, és többnyire a második tanév szakmai anyagára vonatkozik. Utóbbi esetben követelmény, hogy grafikus felülettel rendelkező komplex alkalmazás legyen. Itt máshová helyezhetők a hangsúlyok (algoritmusok, adatbázis, tervezés, hálózatos kommunikáció, játékfejlesztés), attól függően, hogy ki és mit tanított.

A szakfelelős egy intézményben összefogja a szakot és felelős annak szakmai tartalmáért. Nem kötelező, hogy egy-egy intézményben legyenek szakfelelősök. Úgy tűnik, hogy ott, ahol vannak, szervezettebb/összefogottabb az élet és magasabb színvonalú a kimenet, illetve ahol nincsenek, ott jóval gyengébb a kimenet és nagyobb a szórás. Az óraszámok és tantárgyak tematikájának összeállítása során adott némi mozgástér. A szakfelelős feladata ezek meghatározása, egyeztetése, kialakítása, illetve belsős és óraadó tanárok felkérése a szakhoz kötődő tantárgyak oktatására, tananyagainak kidolgozására és a számonkérés lebonyolítására. A szakfelelős akkor tudja a munkáját eredményesen és hatékonyan végezni, ha megfelelő támogatást kap az intézmény vezetőségétől, illetve amikor egy-egy nem szakmai vélemény/igény/elvárás nem írja felül a szakmai szempontokat. Azokban az intézményekben, ahol több/sok szak is van, nem elvárható a vezetőség részéről, hogy mindegyikhez értsen, ezért is lényeges a szakfelelős szerepe.

K. S.: Milyen markáns különbségeket tapasztalsz a nappali és esti képzésre járó diákok között?

Cs. P.: A nappali tagozatra többnyire közvetlenül érettségi után jelentkeznek a diákok. Sajnos náluk jellemző a következő motiváció, némileg kisarkítva: annyit fog majd keresni, hogy az első fizetéséből is majd jachtot fog venni az unokája. Simán bemondják a 4-600 ezer forintos nettó fizetési igényt. Mindez persze messze nem reális. Ha valaki motivált, akkor nappalisként jóval több ideje van a képzés során, hiszen fiatal, még nem dolgozik, nem családfenntartó.

Az esti/felnőtt képzés esetén általában 25 év felettiek, és már rendelkeznek némi munkatapasztalattal, szakmai gyakorlattal. Náluk sokkal nagyobb a motiváció és tudatos a szándék, hogy ezt miért akarja végigcsinálni. Többnyire karrierváltók. Velük könnyebb dolgozni, annak ellenére, hogy lényegesen kevesebb idejük adódik tanulni, munkahelyi kötelezettségeik is vannak, esetleg gyerekeket is nevelnek.

Az is előfordult, hogy valakiben a képzés során tudatosult, hogy „nekem egy baromi jó szakmám van, és nem fogok váltani”. Úgy érezte a képzés felénél (egy év után), hogy két év alatt a szoftverfejlesztésben nem fog odáig eljutni, ahol jelenleg a másik szakmájában tart. Szerintem ez a pozitív megerősítés hosszú ideig ki fog nála tartani. Messze nem biztos, hogy bármilyen szakmából könnyen válhat valaki szoftverfejlesztővé.

K. S.: Milyen tévhitekkel találkoztál a szoftverfejlesztő képzéshez kötődően?

Cs. P.: Van egy pályaalkalmassági tükör – kvázi egy szintfelmérő, orientáló – amely segít eligazodni/eldönteni, hogy „alkalmas vagyok-e szoftverfejlesztőnek”. Elterjedt tévhit: mindenki úgy gondolja, hogy erre a szakmára alkalmas. Gyakran lezajlik az alábbihoz hasonló párbeszéd:

– Miért nem grafikusnak, orvosnak, biológusnak mentél?
– Mert ahhoz nincs készségem, ahhoz nem értek.
– És mit tudsz a szoftverfejlesztésről?
– Semmit, de azt biztosan meg tudom tanulni.

Mintha mindenki azt gondolná, hogy a szoftverfejlesztéshez nem kell „kézügyesség” (vagy egyebek), hanem beülök, a tanár elmondja, hogyan kell csinálni, megértem, megtanulom és milliomos leszek. Nem tudom, ez hol csúszik el, de a köztudatban ez van.

A másik gyakori tévhit, hogy aki szeret játszani, azt érdekli az informatika és egyben ért is hozzá.

K. S.: Vannak ösztöndíjak az OKJ képzésben?

Cs. P.: Igen, adott intézményi ösztöndíj és állami ösztöndíj is. Függhet a tanulmányi eredménytől, hiányzástól, szakmai eredményektől. Lehet jelképes összegű ösztöndíj, ami arra jó, hogy jól mutat később az önéletrajzban. Előfordulhat komolyabb összegű ösztöndíj is, amivel már lehet tervezni is.

K. S.: Követed a szakmai blogunkat? Van kedvenc olyan cikkünk, amit ajánlanál diákoknak?

Cs. P.: Amikor szakmai tartalomra vágyok, ötletet akarok meríteni, akkor természetesen a repertoárban benne van a szakmai blogotok. Azt nem mondhatom ebben az évben, hogy heti rendszerességgel visszajárok bármilyen oldalra, de azt igen, hogy a jókat rendszeresen felkeresem.

Nem emelnék ki egyetlen cikket, inkább azt, hogy a koncepció, a naprakészség, az aktualitás, a profizmus átsüt az egészen. Rengeteg hasznos, érdekes olvasmány található Nálatok, javaslom a szemezgetést. Kezdve a kipróbálható egyszerűbb – Hello World! másképpen – kódoktól, az adatbázison át az előadásokig, sok minden van. Ezt az IT karrier interjúsorozatot is egzotikumnak vélem a palettán. Szóval nem emelnék ki cikket, de azért javasolnék a diákoknak valamit: a záródolgozatukkal kapcsolatban sokat mondom, hogy ne arra törekedjenek, hogy „javíthatatlan”, befejezett, szakemberek által kikezdhetetlen munkát adjanak le, persze rakjanak bele mindent, hanem arra, hogy legyen meg a koncepciójuk, tudják, hogy az adott problémára miért azt a megoldást választották. Ezt az érzést, illetve a tanácsom magyarázatát láthatják a blogotok szakmaiságában, megjelenésében. Megéri felkeresni és időt szánni rá a tanulmányok során. Talán utána is.

K. S.: Véleményeznéd tanfolyamaink tematikáit?

Cs. P.: Nem titok, hogy nagyságrendileg a könyved alapján tanítok. Azért esett rá a választás, mert nem találtam más, módszertanilag ilyen jól felépített könyvet. Persze jó, hogy vannak benne gyakorló feladatok, meg kidolgozott példák is. A sokéves oktatói tapasztalat nagyon érződik. Röviden szólva: ugyanezt gondolom a tanfolyamaitok tematikáiról. Persze van, amit én máshogy csinálok/csinálnék, de biztosra veszem, hogy számodra ezeknek megvan a helye és nem véletlenül került oda. Hogy mondjak példát is, ilyen a fájlkezelés, talán az OKJ kimenet miatt, de jóval előrébb hozom az alapjait. Mélységeiben ráér később is. Illetve megemlíteném a tervezési mintákat, ami egy haladó, absztrakt szint. Ott a helye az OO ismeretek bővítésénél, én mégis valahogy külön kezelem, az OOP „elsajátítása” után mintegy ablakot nyit a következő szintre.

K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted, mémed?

Cs. P.: Nem is tudom… ami van, az kicsit talán elcsépelt. Ha akarod, akkor felidézhetek ezekből, azonban egy időben gyűjtöttem a diákok válaszait, név nélkül természetesen. Van néhány, amire emlékszem, IT oktatós körökben szerintem megállják a helyüket:

– Mi a strukturált program jellemzője?
– Hogy teljesen strukturált.

– Mire jó a Scratch?
– Egy állatnak parancsokat lehet adni, és az végre is hajtja őket.

– Milyen számokkal tesztelnéd a fenti algoritmust?
– Háromfélével: 0, negatív és pozitív számmal.

– Mi a különbség az osztály- és az objektumdiagram között?
– Az objektumdiagram részletes, míg az osztálydiagram a felületes tervezést szolgálja!


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Bővebben
Csolti Péter

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse. Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött ...
Bővebben
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Bővebben
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Bővebben
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Bővebben
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...
Bővebben

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Bővebben
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Bővebben
Szűcs Tibor

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Bővebben
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...
Bővebben

Interjú Nádai Gáborral

Nádai Gábor

Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető.

Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk harmadmagammal, ahol weboldalakon és mindenféle webes projekteken dolgoztunk.

Már egészen kisgyerekkoromban főként két dolog érdekelt, a repülőgépek és programozás. Akkor még a korabeli repülőgép szimulátorokkal, Delphivel és Pascallal játszottam sokat. Míg a repülés megmaradt érdeklődési körnek (bár nem tettem le róla, hogy egyszer pilóta jogsim legyen), utóbbi végül a szakmámmá vált.

Jelenleg az ingatlan.com Zrt. IT vezetőjeként dolgozom, ahol – elfogultság nélkül – az ország egyik legjobb engineering csapatával, backend-, frontend- és mobilfejlesztőkkel, DevOps mérnökökkel, különböző szakmai vezetőkkel és szakértőkkel dolgozhatok együtt.”

– így mutatkozik be Nádai Gábor új, tavaly indított Fejétől bűzlik a hal – Egy vezető mindennapi gondolatai című blogjának indító bejegyzésében.

Nádai Gábor

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. március 12-én.

K. S.: LinkedIn profilodon a Scrum Master -> Software Engineer -> Lead Software Engineer -> Engineering Manager -> Head of Engineering pozíciók követhetők végig az elmúlt 8 év alatt. Mennyire tekinthető ez az út lineárisnak?

N. G.: Szoftverfejlesztőként kezdtem és emellett volt párhuzamosan a Scrum Master pozíció. Kipróbáltuk azt a megközelítést, hogy a csapatokban vannak a Scrum Masterek, nem pedig dedikált Scrum Master van a cégnél. Hamar rájöttünk, hogy ez nem ideális. Az út többé-kevésbé lineárisnak/sztenderdnek tekinthető, de közben a cég létszáma 40-ről 160-ra növekedett. Amikor a céghez kerültem, akkor összesen 5 fejlesztő volt. Amikor én lettem a fejlesztők vezetője, akkor már 16 emberem volt.

Alapvetően két iskola van. Az egyik iskola: nagyon értened kell a szakmádhoz és mellette még értegetned kell a vezetéshez és a munkád során kb. 50-50% a szakma és a vezetés aránya. A másik iskola: a vezetés egy teljesen önálló tudományág, amit el lehet sajátítani és nagyon sokat segít az, ha van egy szakmád, ami ad egy háttérbázist a karrieredhez, de alapvetően a vezetés egy szakma, amit külön meg kell tanulni. Én inkább az utóbbi iskolában hiszek, mert a vezetők által megoldott problémák kevésbé szakmaiak, inkább kommunikációhoz, szervezéshez kötődnek.

K. S.: Szeretnél még fejleszteni?

N. G.: Ez egy nagyon jó kérdés, én is szoktam rajta gondolkodni. Hobbi szinten mindenképpen. Például elkezdtem a codewars.com oldalon „bohóckodni”. Ennek lényege, hogy többféle programozási nyelv közül választva meg lehet oldani feladatokat, interaktívan írhatsz kódot, kipróbálhatod, automatikus gépi értékelést és publikálást követően meg tudod nézni mások megoldásait. Sokat lehet belőle tanulni: például megoldasz valamit 20 sorból és aztán megnézed, hogy a TOP 1-re felszavazott megoldás ugyanazt áttekinthetően megoldotta 2 sorból és…

„…néha a homlokodra csapsz, hogy ez a megoldás mennyire logikus, miért nem jutott eszembe”.

Ezzel szoktam játszani, mert jól szinten tart. Fontos, hogy ne felejtsem el, hogy honnan jöttem.

Ha az a kérdés, hogy főállásban szeretnék-e újra fejlesztő lenni, akkor ezt most nem tudom, de nyitott vagyok: bármit hozhat az élet. Annyira nem vagyok távol a tűztől, hiszen fejlesztői csapatok vezetőivel dolgozom együtt.

K. S.: Mekkora része a projektmenedzsment a munkádnak?

N. G.: Szokták mondani, hogy vannak a menedzserek és vannak a leaderek. Másképpen: vannak, akik el tudnak intézni dolgokat és vannak, akik el tudnak vezetni embereket. Ez a két dolog néhol elválik. A jó vezető igazából nem menedzsel, hanem vezet.

„Ahhoz, hogy jó vezető legyél, előbb jó menedzsernek kell lenned. Hiszen jól kell tudnod menedzselni a dolgokat, hogy azután jól vezesd az embereket.”

Így ez a két dolog néhol összekapcsolódik.

Adódnak olyan PM feladatok (kb. 30-40%-ban), amelyek általában hozzám szoktak kerülni. Az egyik kategória: ha valami olyan, ami az én felelősségem, hogy el legyen intézve, be legyen vezetve, vagy valami nagyobb változás ívű a szervezetben. A másik kategória: szeretek „belekotnyeleskedni” dolgokba és adódnak olyan területek, „amik most éppen sehol nincsenek”, így ezeket magamra veszem, mert érdekel és szeretnék ott valamit elérni.

Nádai Gábor

K. S.: Hogyan tovább? Ennél a cégnél, hová tudsz még fejlődni?

N. G.: Pozíciókban/szintekben gondolkodva már sehová, hiszen ez egy 160 fős magyar cég, és az egyetlen tulajdonos helye fix a szervezetben, így egyértelmű, hogy nincs tovább.

Viszont a vezetői feladataimat tekintve, még rengeteg fejlődési lehetőséget látok. Nem látom magamat kész vezetőnek és ezen az úton haladva még sok munka vár rám. Nagyon sokat segít ebben a cég: egyrészt mindig vannak olyan feladatok, amiket meg kell oldani, másrészt pedig „teher alatt nő a pálma”. Adott a lehetőség: coaching, tréning, konferencia, bármi által, illetve a kollégák is támogatnak. Most a fejlődés a cél, hogy 1-2 év múlva elmondhassam, hogy sokkal tudatosabb, jobb vezető vagyok, mint most (3 év után).

K. S.: Alapvetően nem tipikus, hogy egy informatikus hosszú időt – akár 8 évet – eltölt ugyanazon a munkahelyen. Hogyan látod ezt?

N. G.: Sok informatikus barátommal szoktunk erről beszélgetni. 7-8 éve jellemző/menő volt a 2 év, esetleg egy adott projektre, adott termékre való szerződés, megbízás, státusz. Nekem például az hátrány, hogy én alapvetően egyetlen céget láttam és így sok időt kell tudatosan foglalkoznom – munkaidőn kívül – azzal, hogy más cégek hogyan működnek, hogyan oldanak meg dolgokat. A gyakoribb váltásnak megvan az az előnye, hogy nagyobb rálátással lehetünk dolgokra, folyamatokra, illetve rendelkezünk összehasonlítással. Több HR-essel beszélgettem és mostanában az a jellemző, hogy kb. 4-5 év alatt „maxol ki” egy munkahelyet egy átlag szoftverfejlesztő. Persze számít a karakter is: kinek mennyire kell a változás, az újdonság, a pörgés.

K. S.: Hogyan szervezitek a fejlesztők munkáját? Milyen vezérelvek vannak? Nyilván agilis és Scrum, de testre szabva…

N. G.: Ha felcsapod a „nagy Scrum könyvet”, akkor csupán néhány eltérést találnál a módszertan ajánlásaitól. Mátrixszervezetben dolgozunk. A termékfejlesztő csapatokat próbáljuk úgy felépíteni, hogy a szükséges kompetenciák csapaton belül rendelkezésre álljanak. Jellemzően ott van mellettük a DevOps-os, a designer, a termékmenedzser, a tesztelő. Figyelünk arra, hogy autonómok legyenek a csapatok – amennyire lehetséges. Van egy nagyívű story (merre akarunk menni), de a konkrét megvalósításért már a csapatok felelnek (náluk van a döntés joga). A termékmenedzser fogja össze a csapatokat: ő felel a backlogért és ő mondja meg, hogy a következő két hetes iterációban mivel fog a csapat foglalkozni. Minden csapatban van vezető fejlesztő. Ő a fejlesztők közül olyan ember, akinek a soft skilljei is olyan szinten vannak, hogy könnyedén meg tudja érteni/értetni más szereplővel is magát, valamint még azzal is tud foglalkozni, hogy hogyan lesz eredményesebb, hatékonyabb, jobb a munka a csapaton belül és ehhez hogyan érdemes szervezni a feladatokat. A vezető fejlesztő és a termékmenedzser közösen határozzák meg, hogy „merre megy a hajó”. A vezető fejlesztő az első védvonal/kapu. Minden csapatnál vannak eltérések – így vagy úgy osztják szét a feladatot –, de a vezérelv közös. Ezen kívül van még egy engineering manager, aki szorosabban a vezető fejlesztőkkel tartja a kapcsolatot.

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

N. G.: Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen. A fejlesztői karrierben 50 és 60 között voltam, amikor volt egy reset és kiugrottam belőle. Most – a vezetői karrierben – valahová 25 és 30 közé lőném magam. Szerintem nem elérhető a 100, mert az azt jelentené, hogy nekem már senki semmilyen újdonságot nem tud mutatni, de azért kb. 80-as szintű emberekkel is már nagyon ritkán találkozunk. Már jó eredménynek tekinthető a 60 és 70 közötti érték, ami tudatosan elérhető.

K. S.: Körbejárnánk a bootcamp vs. főiskola/egyetem témakört? Milyen tapasztalataid vannak?

N. G.: Ez nehéz kérdés és persze messze nem fekete vagy fehér. Adott élethelyzet is befolyásolhat bárkit a döntésben, illetve adott cég igényeitől, elvárásaitól, projektjeitől és a konkrét ember hozzáállásától is erősen függ.

Ha valaki fiatal és adott a támogató háttere ahhoz, hogy 4-5 évig tanuljon, fejlessze önmagát, akkor el kell mennie egy felsőoktatási intézménybe. Alapvetően a felsőoktatásban gondolkodni tanítanak és kapsz egy keretrendszert ahhoz, hogyan tudod megvalósítani a dolgaidat.

A másik oldalon áll a bootcamp, ami egy néhány hónapos intenzív képzés és felkészít az elindulásra, aztán rajtad áll, hogy mi ragad még rád – milyen tapasztalatot szerzel – a munkád során. Ez annak jó, aki pályát/karriert vált vagy nem teheti meg, hogy 4-5 évig tanuljon.

„Ha a fejlesztői szakmát egy hagymának tekintjük, akkor a felső néhány rétege tényleg könnyen megtanulható. A programozáshoz nem matematika kell, hanem egy nagy adag logikai készség, amivel problémákat kell megoldani.”

A cégek többsége megelégszik a hagyma felső néhány rétegének megfelelő tudással. Ilyen emberből kell sok. Alapvetően nem olyanokat keresnek a cégek, akiknek PhD-je van informatikából és mélyreható tudással rendelkeznek valamiről, hanem olyanokat keresnek tömegesen a cégek, akik szállítani tudnak jó minőségű megoldásokat, terhelhetőek, rájuk lehet tenni a feladatokat, amit legyártanak. Nyilván, ha MRI gépben fekszem, akkor nyugodtabb lennék annak tudatában, hogy PhD-s informatikusok vettek részt a szoftver fejlesztésében. Ugyanakkor tart már ott az informatika, hogy egy tipikusabb problémát, egy webáruházat, egy kereskedelmi rendszert jó minőségben le tud gyártani egy 4-5 éves felsőoktatási múlttal nem rendelkező fejlesztő is.

K. S.: Milyen soft skillek szükségesek jelenleg a programozás/szoftverfejlesztés területén?

N. G.: Én 60%-ban inkább a soft skilleket nézem egy interjún. Láttam már néhány olyan fejlesztőt, aki guru/zseni volt a saját területén, de nem tudtam berakni egy adott csapatba, egy adott termékfejlesztő mellé, mert nem tudtam elképzelni azt, hogy kivel fog tudni úgy beszélgetni, hogy az illető nem akarja kitépni az összes haját. Viszont láttam már sok olyan fejlesztőt, akinek a szakmai skilljei nem voltak a legütősebbek, de mivel a hozzáállása pozitív volt, kommunikatív volt, „jó emberanyag volt”, így nagyon gyorsan felszedte a túloldali hiányosságait és sokkal többen szerettek volna vele dolgozni, vele egy csapatba kerülni.

Lényeges a szakma iránti elköteleződés, hiszen akkor fogunk tudni hard skillekben fejlődni. A soft skillben fejlődni a hard skillnél kb. háromszor nehezebb és jóval nagyobb odafigyelést, elköteleződést, tudatosságot igényel.

Hogyan gondolkodik egy fejlesztő? Problémamegoldó skillekkel van felvértezve, és azt látja, hogy van egy probléma, amin addig kell dolgozni, amíg ki tudja pipálni és azután mehet a következőre.

Nagyon nehéz azt mondani egy fejlesztőnek, hogy: „figyelj, Neked jobban kellene kommunikálnod”? Miért? Miben? Például: amikor egy code review-n elmondod a véleményedet a forráskódról, akkor a másik ember ne azt érezze, hogy dugába dől, felmond, és soha többé nem foglalkozik fejlesztéssel, hanem azt érezze, hogy Te egy tapasztalt fejlesztő vagy, aki tud neki segíteni a fejlődésben.

A #1 soft skill a jó kommunikáció, a #2 pedig az önfejlesztés. A konfliktuskezelést a kommunikáció részének tartom. A kommunikáció szerintem nagyon nehezen tanulható.

Az időmenedzsmenthez kell egy nagy adag tudatosság, hiszen aki jó informatikus, jó fejlesztő akar lenni, annak elengedhetetlen, hogy napi 2-3 órát önfejlesztéssel töltsön (és ez hatékony időmenedzsment nélkül nem megy). Az egész informatika, szoftverfejlesztés annyira mozog és változékony, hogy csak amióta elkezdtünk beszélgetni, megjelent 2 új keretrendszer, 3 nyelvet tönkretettek, 2 rendszer obsolete lett… Az időmenedzsment – szemben a kommunikációval – szerintem könnyebben tanulható.

Van a cégnél egy kompetenciamátrix szakterületenként. Ha ezen végigmennénk, biztosan tudnék még mondani néhányat, de a fentiek a markánsan fontosak.

K. S.: Elengedhetetlen az idegen nyelv magas szintű ismerete is…

N. G.: Hol lehet a legtöbb tudásanyagot beszerezni az IT területén? Az interneten, ahol végtelen elérhető forrásanyag van és ezeknek jó része – ami jó minőségű – természetesen angol nyelvű. Ez eddig az értő szövegolvasás szintje – angolul. Élethelyzete és munkahelye válogatja, hogy kell-e tudni jól előadni, beszélni angolul. A mi cégünknél minden magyarul zajlik, csak kb. 50 angol szakkifejezést használunk nap mint nap.

Sokkal több kaput nyit ki, ha valaki jól tud angolul. Az informatika nyelvtudás igényénél általánosabban is közelíthetjük ezt. Olyan világot élünk, amikor csupán egyéni döntés kérdése az, hogy valaki rövid, közepes, vagy hosszú távra elhagyja Magyarországot, vagy mondjuk dolgozik egy itthoni bázisú, de főként külföldi kollégákból álló cégnél. Egy ilyen világban angolul nem beszélni óriási hátrány lenne 2019-ben, mert sok-sok lehetőségtől esnénk el.

Nádai Gábor

K. S.: Az IVSZ 2015-ös kutatása szerint 22 ezer informatikus hiányzott/hiányzik a magyar piacról. Nyilván ez nem kizárólag fejlesztőket jelent. Hogyan változott azóta a hozzátok jelentkezők hozzáállása, tapasztalata, minősége? Megfigyelhető valamilyen markáns változás?

N. G.: Másképpen úgy fogalmaznék, hogy az igazi kérdés inkább az, hogy nehéz-e embert találni? Általánosságban nem. Nálunk van egy erősen összetett igényrendszer, aminek meg kell felelni. Nekünk fontos az, hogy valaki be tud-e illeszkedni – mint egy puzzle darab – a kialakult céges kultúrába vagy sem. Aztán persze hard skill és további soft skill szempontok nehezítik a döntést. Lényeges, hogy ő mennyit szeretne keresni és mi mennyit tudunk erre a pozícióra fordítani. Ha ezeket a szempontokat mind-mind összerakom, akkor már nehéz embert találni.

A jelentkezők fele marad meg az első – nem túl szigorú – rostán. A maradék fél felét hívjuk be interjúra, ezek negyedénél gondolkodunk el. Igazából, ebből a negyedből 1 az, aki minden szempontnak megfelel és „ő igen, nagyon jöjjön” és a többiekkel lesz dolog, de meg fogják találni a helyüket.

Megfigyelhető, hogy mivel szinte félévente jelennek meg olyan cikkek/jelentések az informatikusok egyre növekvő fizetéséről, így ez önmagában is vonzerő az IT felé, ami nem jó. Ismerek kb. 200 informatikust és messze nem igazak a milliós fizetések, de azért az átlag magyar bérszínvonalnál 1-2-3 kategóriával több pénzt lehet keresni IT-sként. Néha az emberek teljesen horribilis bérigénnyel jelentkeznek.

K. S.: Rövid-, közép- és hosszú távon hogyan látod: hogyan alakul az MI/AI és az informatikusok kapcsolata?

N. G.: Ki vagyok én, hogy ezt megmondhatnám? – gondolhatnám. Szerintem a technológia az emberek legnagyobb vívmánya és egyben legnagyobb ellensége is. Miért lettem informatikus? Misszióm, hogy amíg jó szoftvereket készítünk, és ezekkel segítjük az emberek életét/munkáját, addig nagy baj nem lehet, és ezt csinálnunk kell.

A technológiai fejlődés önmagában mindenkinek elveszi a munkáját. Lásd: korábbi manuális telefonközpontok kontra telefonközpontos nénik, közlekedési lámpák kontra forgalomirányítók. Ha valaki azt állítaná, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a fejlesztők munkáját 20 év múlva, akkor most lehet, hogy kinevetném, de ettől persze később pofára eshetek.

Általánosabban: a munka – mint olyan – egy bizonyos idő vagy szint után feleslegessé válik (önmagában). Az emberiségnek először azzal kellene foglalkoznia, hogy a bolygó hosszú távon megmaradjon, élhető maradjon. Azután át kellene szervezni az összes tevékenységünket, hiszen már most a szakmák legalább 40%-a olyan, ami gépesítve, eszközökkel teljesen kiváltható lenne. A következő kérdés: miből élne ez a sok ember a tevékenységük kiváltása után, hiszen nem lehet ennyi embert átképezni. Nem biztos, hogy mindenkinek dolgozni kellene. Tudom, hogy ez nagyon unortodox dolog, de így gondolom. Az informatikus – mint szakma – nem fog megszűnni, de jelentősen át fog alakulni.

K. S.: Hogyan gyűjtsön magának értelmes referenciát egy fiatal vagy egy karrierváltó?

N. G.: Alapvetően pénzt, időt, energiát fogsz belefektetni abba, hogy Te valami/valaki akarsz lenni. Jó eszköz lehet egy gyakornoki program, ezeket a multik szívesebben csinálják.

Nálunk nem fordult még elő, hogy valakit referencia hiányában utasítottunk volna el. A 3 hónapos próbaidő alatt úgyis kiderül nagyon sok minden az emberről. Örülök, ha valakinek van pet projektje – mert mindenki megtalálhatja benne a motivációját és tud benne fejlődni –, de nem ez a legfontosabb.

K. S.: Ha valaki fejlesztői pozícióra (front-end, back-end) pályázna nálatok, akkor mi lenne a TOP 3 kérdésed?

N. G.: A hard skill esetében kb. 50 kérdésnél értjük egymást. Ezeken kívül:

  • Saját magad szerint miben vagy erős, illetve miben nem?
  • Hol látod magadat 3-5 év múlva? Mivel lennél elégedett és mit teszel azért, hogy eljuss idáig?
  • Miért ez a cég és miért ez a pozíció?

K. S.: A CoachingTeam által meghirdetett pályázaton Az Év Fiatal Vezetője 2018 – KKV kategória 1. helyezést értél el. Szeretnék gratulálni ehhez a szakmai elismerésedhez. Egyben köszönöm, hogy megemlítettél a prezentációdban.

N. G.: Köszönöm szépen. A HR vezetőnk javasolta, hogy nevezzek erre a díjra. A CoachingTeam egyik legfontosabb küldetése a fiatal vezetők képzése. A díj egy önismereti barangolás, mert össze kell rakni egy kb. 30 diából álló prezentációt saját magadról. 40-ből 5 pályázat került díjazásra: egy a KKV, egy a nonprofit, egy a multinacionális kategóriában, egy különdíj, illetve a fődíj. Nagyon megtisztelő és szívmelengető érzés volt ebben részt venni és még eredményt is elhozni. Ebből is nagyon sokat tanultam. A szakmai zsűri nagyon király volt. A velük való beszélgetés volt az egész kiválasztás legnagyobb mérföldköve.

Self-brandingre is jó dolog – mondták sokan, de ez inkább rövidtávú. Hiszen egy-két napig meséled és kiírod a facebookra, de utána ugyanúgy teszed a dolgod és mész tovább. Szerintem inkább arra volt jó ez a díj, hogy elmondhatom, hogy az a cég, ahol dolgozom, ki tudta nevelni az év fiatal vezetőjét a saját kategóriájában és a cég 2 év múlva is elmondhatja, hogy erre képes volt. Egy másik szempont: van egy céges hitvallásunk arról, hogy milyen a jó vezető és így a cég erre is kapott külső megerősítést. Egy vezető nem létezik csapat nélkül: a csapaton van a hangsúly.

K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted?

N. G.: Igen, Grace Hopper-től:

„You manage things, you lead people”.

Kicsit körülírva: a dolgokat el kell intézni, az embereket pedig vezetni kell. Ezeket másképpen kell csinálni. A jó vezetők ezt szét tudják választani. A rossz vezetők pedig mindent elintézendőnek, megoldandónak tartanak, amiket ki kell pipálni.

K. S.: Megsimogatod Kázmért a nevemben?

N. G.: Feltétlenül.


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Bővebben
Csolti Péter

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse. Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött ...
Bővebben
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Bővebben
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Bővebben
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Bővebben
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...
Bővebben

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Bővebben
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Bővebben
Szűcs Tibor

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Bővebben
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...
Bővebben

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes laborokat: hol, mikor, milyen órák legyenek. Két tantárgy óraadó vezetőtanára a Gábor Dénes Főiskolán: Szerzői rendszerek, Webanimáció. Professzionális Neptun felhasználó (admin jogkörrel). Nagy gyakorlattal rendelkezik a Photoshop és Google Web Designer szoftverek területén. Előbbi főleg képszerkesztést és animáció-készítést jelent, utóbbi inkább weblapok előállításához kötődik. Nagyon szeret túrázni, kirándulni, hegyet mászni. Kedveli azokat a helyzeteket, amikben van kihívás, ahol az erőnlét és a kitartás fontos szempont.

Szűcs Tibor

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. február 26-án.

K. S.: Az informatika mely területein rendelkezel tapasztalattal?

Sz. T.: A programozás mindig is egy mumus volt számomra. Középiskolában tanultam programozni Pascal, Delphi és C++ nyelveken. Kezdetben voltak nehézségeim a tervezéssel, az algoritmizálással, de gyakorlatot inkább létező megoldások, példatárak tanulmányozásával, forráskódok szerkesztésével, módosításával, átírásával szereztem az emelt szintű informatika órán.

Nagyon érdekelt a hálózatépítés, a rendszergazda jellegű feladatok. Még külön CISCO képzésre is jártam. Rendkívül gyakorlatorientált volt az oktatás, amit nagyon kedveltem. Emiatt ott maradtam a középiskolában még ötödéven is. Utólag úgy gondolom, hogy Novell helyett Linuxra kellett volna építeni a tematikát, de még így is használható tudást szereztünk. Szakmai informatikai nyelvoktatáson is részt vettem az ötödévben.

A számítógépes grafika mindig is érdekelt engem. Már középiskolában elvégeztem egy AutoCAD képzést. Sajnos 3D helyett még 2D-ben dolgoztunk, de a precíz munkavégzés – ami az R14-es verzió használatához elengedhetetlen volt – mindig is vonzott. Később a főiskolán is megismertem különböző modellező szoftvereket. Az egyik a POV-Ray volt, ami annak ellenére nagyon tetszett, hogy programozással kellett előállítani a testeket, térbeli alakzatokat, objektumokat. Felületesen ismerem a Blender és a 3ds Max szoftvereket, de a Pythont – mint szkript nyelvet – nem használtam.

K. S.: Hogyan zajlik egy tipikus munkanapod?

Sz. T.: Bizonyos keretek között szabad kezet kapok. Az a lényeg, hogy a munka kész legyen. Nekem nagyon tetszik ez a hozzáállás és a munkatempó. 8:30-ra érek be. A levelezéssel kezdek: rangsorolást követően fogok hozzá a feldolgozáshoz, megoldáshoz. 10 óra közül tízóraizom. Kollégáimmal közösen szoktunk ebédelni. A munkaidő 16:30-ig tart hétfőtől csütörtökig, illetve 14:00-ig pénteken. Időszakosan előforduló intenzív feladatok esetén túlórázom. Heti egyszer esténként oktatok, illetve többször is edzésekre járok munkaidő után.

Szűcs Tibor

A napi ügyeken kívül projektmunka van: periodikusan, félévente elkészítem a következő féléves órarendet. Tanszéki, kari szintű operatív tantervekből dolgozom, ezeket importálom a Neptunba. Hozzárendelek szakokat, termeket, oktatókat, időpontokat. Kezelem az összevonásokat és az egyedi kéréseket. Karbantartást végzek: csere, módosítás, illetve törlöm a nem induló kurzusokat. A kötelező tantárgyak priorizáltak és a választható tantárgyak később kerülnek be az órarendbe. A tantárgyfelvétel elindulása után megoldom az esetleges ütközéseket, hiszen kb. 2000 egyedi kurzus elhelyezése után adódhatnak hibák, bár leginkább amiatt szokott módosítás lenni, hogy a hallgatók megfelelően össze tudják hangolni órarendjeiket a választható tárgyakkal, így az ütközés feloldást többnyire inkább optimalizálásnak nevezném.

K. S.: Milyen hard és soft skill-ekre van szükséged a hatékony munkavégzéshez?

Sz. T.: Főállásom esetében: irodai szoftverek ismeretére, illetve a Neptun (Egységes Tanulmányi Rendszer) létesítménygazdálkodáshoz és órarendszerkesztéshez kapcsolódó moduljaiban az évek során megszerzett rutinra/gyakorlatra. Konkrét Neptun oktatást nem kaptam.

„Magamnak – autodidakta módon – kellett rájönnöm, hogy a feladataim elvégzésére mi az optimális megoldás.”

Például a kurzusok csoportos kezelése a várólistára funkció megismerése lényegesen egyszerűbbé teszi a munkát. Ezenkívül követnem kell a Neptun folyamatos változását/fejlődését is.

Óraadói tevékenységemhez: a tantárgyakhoz kötődő speciális célszoftverekben való jártasság szükséges. A számítógépes teremben történő gyakorlatok során a hallgatók kérdéseinek interpreter-szerűen dolgozom fel: „vajon mire gondolt”, „mi lehet a kérdés mögött” – hiszen nem mindig szakszerűen fogalmazzák meg a kérdéseiket. (K. S. megjegyzése: Tibor utóbbit ösztönösen csinálja és tudja, amit értékelek, hiszen én informatikatanárként módszertani ismeretekből és tantárgypedagógiából tudom, hogy ez milyen összetett feladat.)

A soft skillekről: fontos a határozottság, következetesség. Az ütköző érdekeket – intézményi, tanszéki, oktatói szinten – kezelni kell. Rendszerben kell gondolkodni, egyben átlátni az egészet.

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

Sz. T.: Az órarendkészítés területén 90, azaz már nagyon nincs tovább. Az oktatás területén 40 körül járok, így ott még bőven adódnak lehetőségek. Egyrészt további szoftverek megismerése, módszertani ismereteim fejlesztése.

„A hallgatóktól pozitív visszajelzéseket kapok, mivel a gyakorlatban azonnal használható tudást adok át.”

Elérhető a 100-as skálán a 100. Ez csak tőlem függ. A 100 azt jelentené, hogy nem okoz semmilyen kihívást bármilyen feladat megoldása – azaz a hétköznapi rutin.

K. S.: Hogyan tovább, mivel fogsz foglalkozni 5-10 év múlva? Tervezed, hogy továbbtanulsz? Tervezed, hogy kipróbálod magadat külföldön?

Sz. T.: Ez jó kérdés. Szeretem az állandóságot. Nem szeretek váltani. Könnyen lehet, hogy 5-10 év múlva is ugyanezt fogom csinálni. Nem tudom, mit hoz a jövő. Sodródni szoktam az árral. Eddig mindig jól jöttem ki belőle. Az oktatás területén nyilván sokkal magasabb szinten leszek. Konkrét, nagyobb szabású terveim nincsenek. Nyilván van egy irányvonal – amit követek –, de ez nem annyira elmélyült, hogy konkrétan lássam a jövőt. A angol nyelvi tudásomat szeretném fejleszteni. Nem adnak el angolul, de mivel napi szinten nem használom aktívan, így ráfér némi frissítés/gyakorlás. BSc után MSc: biztosan nem. Külföld: nem tűnik reálisnak számomra.

K. S.: Milyen feladataiddal boldogulnál könnyebben, ha rutinosabban tudnál programozni, problémákat, folyamatokat modellezni, adatbázist tervezni?

Sz. T.: A Neptun mögé sok szkriptet be lehet pakolni. Ez az automatizáció jelentősen meg tudná könnyíteni a munkámat.

K. S.: Legutóbb az index.hu publikálta, hogy 22 ezer betöltetlen pozíció van az IT szektorban az országban. A cikk az IVSZ kutatására építve jelent meg. Mit gondolsz erről?

Sz. T.: Véleményem szerint a hiánynak három oka van:

  • Egyrészt az elvándorlásból adódik: hiszen külföldön jelentősen magasabbak a bérek. A munkavállalók – stabil nyelvtudás és szakmai ismeretek birtokában – az EU-n belüli szabad munkaerő áramlásnak köszönhetően inkább kipróbálják magukat külföldön.
  • Másrészt a technika/technológia fejlődése miatt egyre több fejlesztő/programozó szükséges. A Csillagok között című filmben is lehetett látni, hogy néhány éven belül például traktorvezetőre biztosan nem lesz szükség, hiszen a járművek navigációja automatizálható. Viszont ezeket az irányító rendszereket meg kell tervezni, implementálni, adaptálni, dokumentálni, illetve igényelnek karbantartást, továbbfejlesztést – amik tipikus fejlesztői/programozói feladatok.
  • Harmadrészt a közoktatás (K. S. megjegyzése: újabban köznevelés) is bővíthető lenne pénzügyi ismeretekkel, a rendszerben való gondolkodás fejlesztésének magasabb szintre emelésével (K. S megjegyzése: például a Bloom digitális taxonómia szerint lényegesen több magasabb szintű műveletekre (szintézis, analízis, értékelés) építő feladatok alkalmazásával, ha csupán a kognitív követelmények szintjét tekintjük), hogy jobban megállják a helyüket a fiatalok a munkaerőpiacon. Azt a készséget is el kellene mindenkinek sajátítania, hogy a webről önállóan, hatékonyan szerezzen meg minden olyan információt, amire szüksége van/lesz a további szakmai fejlődéshez.

Szűcs Tibor

Véleményem szerint az IT szektorban a hiány markánsan a szoftverfejlesztőknél jelenik meg, a professzionális szoftverhasználóknál, üzemeltetés területén nem annyira jellemző. Haladunk az automatizáció felé, így egyre nagyobb lesz az igény a szakképzett, speciális szakterületekben jártas, magasabb hozzáadott értékű feladatok elvégzésére képes, okosabb, intelligensebb munkaerőre.

K. S.: Véleményed szerint mitől függ egy informatikus fizetése?

Sz. T.: Négy kulcsszó jut eszembe: szakterület, munkaerő-piaci igény (hiány), demotiváltság, külföldi fizetés. Attól nagyon függ az IT-sok fizetése, hogy mennyire hiányszakma az adott szakterület. Például Java fejlesztőt folyamatosan keresnek a cégek, C-s fejlesztőt kereső hirdetést lényegesen kevesebbet találunk. Azok a fejlesztők, akiknek a szakterületén nincs hiány – vagy nem akkora – jóval inkább versenyeznek egymással. Nyilván sokkal többet keres egy lasszóval befogott szakember, mert adott a szakterületén a hiány. A határvonal – ami feletti szakmai tudással veszik fel a jelentkezőt a cégek – folyamatosan csökken. A soft skill szerintem jelentősen nem befolyásolja a fizetést. A versenyszférát (KKV és multi környezet) nem is érdemes összehasonlítani az állami szektorral.

K. S.: Hogyan látod a pályakezdők és a karrierváltók helyzetét?

Sz. T.: A pályakezdő az adott szakterületen rendelkezhet friss tudással (például egy tanfolyamról kikerülve), de gyakorlata nincs. A karrierváltó egy szakterületen már rendelkezik tapasztalattal (elmélet + gyakorlat), de amire vált, abban nincs tapasztalata (legfeljebb csupán a munka szervezésével, illetve csoportmunkával kapcsolatos az, amit hasznosítani tud). Kinek van nagyobb előnye? Inkább a tapasztaltabbnak, hiszen magabiztosabb, képes önfejlesztésre. A bérigény is befolyásolhatja az esélyeket.

K. S.: Mik a jelen és szerinted mik lesznek a jövő sikerszakmái?

Sz. T.: A szoftverfejlesztés/programozás most is sikerszakma és még hosszú ideig az is marad. A hálózati szakemberek is keresettek. IT-n kívül: orvosokra és tanárokra mindig szükség lesz. A kreativitást igénylő munkaköröknek van és lesz létjogosultsága.

K. S.: Van kedvenc IT-s idézeted, mémed?

Sz. T.: Igen, itt van:

Szűcs Tibor Neptun Mém


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Bővebben
Csolti Péter

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse. Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött ...
Bővebben
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Bővebben
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Bővebben
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Bővebben
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...
Bővebben

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Bővebben
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Bővebben
Szűcs Tibor

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Bővebben
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...
Bővebben

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di vállal­ko­zás­ban kez­dett el pro­jekt­me­nedzs­menttel és folya­mat­fej­lesz­tés­sel fog­lal­koz­ni. El­mon­dá­sa sze­rint „IT affin gye­rek”, aki nem túl­sá­go­san fej­lesz­tő, in­kább power user-szerű, ami­nek hasz­nos­sá­gát mul­ti kör­nye­zet­ben, a K&H Bank­nál is meg­ta­lál­ta. Az idők so­rán meg­ta­nul­ta, hogy az üz­le­ti folya­ma­to­k fej­lesz­té­si ele­me­it, ho­gyan ér­de­mes IT-ready mó­don meg­fo­gal­maz­ni, hogy az auto­ma­ti­zált és va­ló élet­be­li folya­ma­tok zökke­nő­men­te­sen illesz­ked­je­nek egy­más­hoz. Dol­go­zott a Grow Cso­port­nál is – innen az is­me­ret­ség –, ahol Izsó Gábor ha­lá­la után irá­nyí­totta a sa­ját IT fej­lesz­té­se­ket és – önálló üz­let­ág­ként – ve­zette az IT Karrier prog­ra­mot. Je­len­leg startup kör­nye­zet­ben pró­bál okos lenni a Tappointment Kft.-nél, ahol fő­ként a business analyst és pro­jekt­me­nedzs­ment te­rü­le­te­in be­lül te­vé­keny­ke­dik.

Markovics Győző

Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője – készítette 2019. február 13-án.

K. S.: Mit tartottál a 3 legfontosabb feladatodnak az IT Karrier program megvalósításához kötődően?

M. Gy.: Gábor halálával fontosnak tartottam, hogy ennek negatív hatásai a már folyamatban lévő kurzusainkat ne érintsék és emellett a tervezett menetben indíthassuk az újabbakat.

Emellett pedig mottónká vált, hogy reális képet adjunk a nehézségekről. Mindig elmondtuk a nyílt napoknak tekinthető első alkalmakon, hogy programozóvá válni nehéz, a tanfolyam nem könnyű, sokat kell tanulni, sokat kell gyakorolni, sok időt kell belerakni. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy azt érezzék a tanulók, megéri nálunk tanulni.

„Kitűnni úgy lehet, hogy Te többet raksz bele a többieknél.”

Harmadikként pedig célul tűztük ki, hogy nem mindenkivel tudunk és szeretnénk egyformán bánni. Extra figyelmet szenteltünk azokra, akikben van akarat!

K. S.: Ha a szakmai pályafutásod hossza 100 egység, akkor jelenlegi tapasztalataid alapján hol tartasz, és milyen mérföldköveket fogalmaznál meg ehhez kötődően?

M. Gy.: Nem (lineáris) számegyenesnek gondolom ezt. Abban biztos vagyok, hogy most nem azt csinálom, amit 10 év múlva fogok. Nem lehet mindenkiből vezető, már csak a számosság miatt sem. Ez szerintem nem úgy megy, hogy mindig csak felfelé kell lépkedni, és a munkát a karriered – pozíció szerint értve – csúcsán hagyod abba. Vannak jó szakemberek, akikből nem lesz vezető. Én csak nem régiben kezdtem el jobban belelátni a vezetés nehézségeibe. Sosem éreztem eddig annak a súlyát, hogy mennyire más dolog dolgozni és irányítani másokat (mellette persze dolgozni). Izgalmas azzal foglalkozni, hogy egy szervezet mitől és mennyire hatékony – ennek sok összetevője van. Picit olyan, mint egy stratégiai játék. És nem tudom, hogy én leszek-e vezető. Ezért inkább személyiségfejlődésre húznám ezt fel (közel 34 évesen), de ha ezt számszerűsítem, akkor kb. 20-nál tartok a 100-ból.

Mindenben érdemes tapasztalatot szerezni, mert a cross-functional skillekkel lehet jól előre haladni, és a pótolhatatlanságot is növeli. Egy munkahelyről olyan skilleket fogsz tudni elvinni, amiket máshol, más témában/szakterületen is kamatoztathatsz. Csak soft skillekkel szerintem nem lehet boldogulni, fontos, hogy valami hard skillben is elmélyedj, – tehát szakmailag csináld nagyon jól, amit csinálsz – de mégis fontosabbnak gondolom a soft skilleket. Nem biztos, hogy mindig ugyanazt fogod csinálni, de az biztos, hogy mindenhol csapatban fogsz dolgozni. A one-men-show nagyon nem megy.

Mindig is önelemző típus voltam. Ha a kérdés mögé tekintek, akkor nem gondolom, hogy elérem a 100-at. Sajnos be kell, hogy ismerjem, hogy átlagember vagyok. Nem leszek a következő földi vezető. Vannak emberek, akikre hatással vagyok, de én nem leszek egy nagy formátumú valaki. Ezt nem beletörődésként élem meg, tudok jól lenni ezzel.

K. S.: Hogyan zajlik egy tipikus munkanapod?

M. Gy.: A Te munkanapodat pontosan meg tudnám mondani, hogyan csináld, hogyan lenne jó, de saját magammal ez nehéz. Valószínű ezzel mindenki így van. Sajnos nagyon nehezen boldogulok a halogatásra való hajlamommal, ezért rengeteget voltam kénytelen olvasni a produktivitás témakörében, és rengeteg módszert, javaslatot próbáltam ki saját magamon, hogy egy kicsit javuljak. Ezek alapján ma azt mondom, hogy David Allen: Getting Things Done-jánál a mai napig nem találtam jobbat. Ez alapján két dolgod van: Ha felépítesz magadnak egy szisztémát, akkor (1) tartsd fenn és (2) bízz benne. Legyen rendszer. Egy 8 órás munkanapból én biztosan nem tudok nyolc órán át teljes figyelemmel dolgozni. És szerintem leszögezhetjük: nyolcból nyolc órát senki sem dolgozik egy nap. Előfordul, hogy egy feladaton 10 percet pörögsz, máskor hosszú órákat – ezt ismerd fel. Próbáld úgy betárazni a napodat feladatokkal, hogy tudod, mikor hogyan fogsz teljesíteni, és lehetőségképpen annak megfelelő típusú feladatot allokálj arra az időszakra. Mindenkinek van kulimunkája: végezd azt mondjuk ebéd után, amikor még nem tértél teljesen vissza, esetleg rajtad a kajakóma. Kell a fókusz, egyébként nagyon szét tudsz esni. A YouTube tele van produktivitásról szóló vlogokkal (Casey Neistatot nagyon ajánlom).

Úgy kilencre szoktam beérni. Általában egy rövid kvízzel kezdjük a reggelt: zeneszámokat kell kitalálni vagy hasonlóak, mint a régi Kérdezz-Felelekben). Nincs nagy tét, csak az elismerés, generál némi egészséges versengést, nem mesterséges csapatépítés. Ezzel már lassan fél 10. Bent szoktam megreggelizni, és 10 körül szoktam neki állni dolgozni. Tudom magamról, hogy ez kell nekem, nem stresszelem magam, inkább tovább maradok egy kicsit.

A napom felépítésében pedig gyakorlati híve vagyok annak, hogy minden kerüljön bele a naptárba. Ezzel előre megbecsülöm, hogy kb. mennyit kell foglalkoznom adott feladattal, és már rögtön meg is találom, hogy mikor fogok vele foglalkozni. Már tegnap tudom, hogy ma mit fogok csinálni.

Persze vannak ad hoc felmerülő feladatok, de ez fejlesztési területen sokszor abból adódik, hogy valamire nem szántunk elég időt, és egy ismeretlen hiba ugrik elő, amivel foglalkozni kell. Projektmenedzsmentet illetően mi, a Tappointmentnél SCRUM-ot használunk két hetes sprintekkel. Ebből adódóan pedig vannak még az ezzel járó előre betervezett feladatok: daily standupok, backlog grooming, retrospektívek és sprint indítók. Ha valaki szeretne gyakorlatában olvasni a SCRUM és úgy általában az agilis témakörében, nagyon, de nagyon ajánlom Henrik Kniberg: Lean from the Trenches című könyvét.

Markovics Győző

K. S.: A stabil elméleti és gyakorlati ismereteken kívül, a programozás/szoftverfejlesztés területén milyen soft skillek szükségesek jelenleg?

M. Gy.: Elsőként mindenképpen a proaktivitás. Ez nekem arról szól, hogy legyél igényes a munkádra. Ha tetszik, akkor szerintem úgy kell dolgozni, hogy ne szidva emlegessék fel a tevékenységedet egy korábbi cégednél. Egy feladatot meg lehet csinálni a leírás alapján, de mit szólnál hozzá, ha neked kellene az alapján használnod azt a valamit, amit épp létrehoznál? Mit tennél hozzá? Hogyan tennéd jobbá?

A másik pedig, ahogy én látom, a proaktivitás párja/kiegészítője, a felelősség. Ez a legnehezebb, mert nincs hibakultúránk. Azt tanultuk, hogy hibázni mindenképpen rossz. Mondás szintjén klisés manapság, hogy a sikerhez hibák sorozatán át vezet az út. Ettől függetlenül ezt a gyakorlatban nem tapasztalom. Úgy igazán nem izgalmas, hogy ki vétette a hibát. A fontos, hogy a lehető leghamarabb tudjunk róla. Ezért merd elismerni, ha hibáztál, és légy azon, hogy azt ki tudd javítani. Ha más hibázott, segíts neki, és ő is segíteni fog neked.

„Mondd el, hogy Te milyen megoldást javasolsz, de ne akard ráerőltetni az ügyfélre!
Csak érd el, hogy megértse, amit mondasz, és hagyd dönteni!”

Próbáljunk elé menni az ügyfél igényeinek. Kérdezzünk rá a problémára/hiányosságra, amit észrevettünk. Ha belefér, oldjuk meg. Ha nem, akkor is rendben van, hiszen tisztáztuk.

Ezeken kívül pedig az angol. Pont. Angol nélkül nem lehet létezni. Merj megszólalni, gyakorolj, és meghálálja magát.

K. S.: Nem állítom, hogy születni kell arra, hogy valaki igazi csapatjátékos legyen, de azért egy tipikus kocka/geek nem feltétlenül könnyen találja meg a helyét egy SCRUM csoportban…

M. Gy.: Én sok aspektusban introvertált vagyok. Egy introvertált sokszor azért – is – introvertált, mert így reagált a környezetére mondjuk a középiskolában; nem azért, mert nem lenne igénye beszélgetni. Ha két introvertált véletlenül egymás mellé kerül, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy meg fogják találni a közös hangot egymással. Nem csapatjátékos viszont az a nárcisztikus szemléletű, aki szerint ő írja a legszebb kódot és mindenki hülye – ez alapvetően rontja a hangulatot.

Azzal nincs baj, ha valaki nem kommunikatív szóban, hiszen ez online eszközökkel kiváltható. Azzal sincs baj, ha valaki elvonultan szeret dolgozni, ha egyébként rendesen elvégzi a munkáját. Szerintem az introvertáltság önmagában nem befolyásolja jelentősen a csapatmunkára való képességet.

K. S.: Saját elmondásod szerint sok-sok online/digitális tartalmat fogyasztasz a jövőnk lehetséges alakulásával kapcsolatosan. Milyen trendeket látsz, milyen markáns változások várhatók rövid és hosszú távon a munkaerőpiacon?

M. Gy.: Itthon markáns változások szerintem nem várhatók. Nem az a kiemelt célja a magyar gazdaságfejlesztésnek, hogy a magasabb hozzáadott értéket képviselő szektorokat próbálja fejleszteni (az IT ilyen). Probléma például az itthoni női mérnökök alacsony aránya. Így az ilyen, magas képzettségű munkaerő felét egyszerűen ki sem képezzük, és jóval kisebb hozzáadott értékű munkakörökben látjuk őket viszont. Ugyanígy a legtöbb itthonról indult sikeres startup nem Magyarország miatt vitte sokra, hanem egyszerűen itthon is nyitottak egy irodát, de alapvetően külföldi tőkéből és munkamódszerekkel éltek és inkább külföldön, mint itthon vannak jobban beágyazódva. Ha nem lennének multik Magyarországon, akkor ezzel együtt a know-how sem jött volna be. Kb. 10-15 évvel le vagyunk maradva munkakultúrában a legmodernebb területektől, de azt is el kell ismernünk, hogy produktivitás tekintetében rengeteget fejlődtünk.

„Járj meetupokra! Nézz, láss, kérdezz, tanulj!
Kövesd, hogy mi az, amivel a szakmában éppen aktuálisan foglalkoznak!”

Viszont a sokak által szívesen VUCA-nak nevezett világ ránk is erősen hat. Most minden nagyon diszruptív. Várok valamilyen visszarendeződést, ahol azért rájövünk, hogy a tapasztalat és az idő sokat ad a gyorsaság helyett. Az rendben van, hogy ügyesebbek lettünk, de most sok mindent a hiábavalóságnak készítünk, hogy gyorsan meglegyen. Várok egy telítődést, egy lassulási folyamatot: nem kell mindenből mindig a legújabb. Hosszú távon alapvetően a szakmákon át hordozható soft skillekben és a kétkezi skillekben hiszek. Mindkettőt érdemes már most gyakorolni.

K. S.: Hogyan látod a mesterséges intelligencia és a magas hozzáadott értékű munkakörök kapcsolatát, illetve ezek változását?

M. Gy.: Nekem nincs ezzel gondom, főleg azért, mert nincs rá hatásom. A géprombolók sem tudták megállítani az ipari forradalmat. A többségi társadalom az MI fejlesztésének irányába halad. Ezt el kell fogadni. Akinek ez nem tetszik, bőven talál olyan közösségeket, akik másképpen tekintenek a mai világra, nem városokban, közösségekben élnek. Maguk termelnek. Ez mindig opció marad szerintem.

Úgy gondolom, hogy a magas hozzáadott értékű munkaköröket is könnyen elláthatja egy MI, hiszen például vannak olyan újságok, ahol az egyszerűbb, közleményszerű híreket már most MI-vel íratják meg. Máshol, például az adatbányászat területén (milyen mintákat érdemes felismerni az adathalmazban), vagy mondjuk mire képes a Google DeepMind. Emberként szerintem a szervezési képességünk és a kreativitásunk miatt emelkedhetünk ki az MI-k közül, egyben ezek lehetnek az utolsó skilljeink, amik MI-vel kiválthatók. Az MI óriási számítási kapacitással Big Datan dolgozik, szóval sok sikert ellene :-)! Azon is gondolkodtam, hogy talán mi emberek jobban ismerjük egymást, ez a miénk marad, de már ez sem igaz, hiszen például a Google sokkal többet tud bármelyikünkről, mint gondolnánk (individiuumról és fajról egyaránt).

Markovics Győző

K. S.: Vannak-e jelentős eltérések a KKV és multi elvárások/követelmények között (munkaerőpiaci igényekre vonatkoztatva)?

M. Gy.: A KKV-ban az az extra, hogy még nincs az benne a cégben, amit csinálsz. Neked azt ki kell találni! Amit most csinálsz, az van először és ebből lesz majd valamikor egy folyamat. A multi is volt egyszer KKV, csak nem ma, és így idővel ki tudtak alakítani standard folyamatokat. 10 fővel még el lehet boldogul ad hoc módon, de egy sok száz vagy ezer fős szervezetet már képtelenség.

Mindkettőnek van létjogosultsága. Az alapvető eltérés méretben mutatkozik. Minden lehet hátrány és előny. A multiban jobban meghatározottak a felelősségi körök. Döntsd el, hogy Neked melyik kell! Ha a pályád elején állsz, lényeges döntés, hogy multit vagy KKV-t választasz. Van átjárás a kettő között, de egyre inkább kevesebb. Minél inkább beleszoktál egy adott munkakultúrába, annál kevésbé szívesen vesznek fel a másikba. Multiban darabra dolgozol, kisebb a felelősség, gyakran nagyobb a hatékonyság. Kis cégben van lehetőséged nyitottabban dolgozni, de a felelősség is nagyobb. Multihoz érdemes elmenni, hiszen – még mindig – hasznos, ha az önéletrajzodban szerepel, és minden rosszmájúság ellenére sokat lehet tanulni szervezeti hatékonyságról. A KKV esetében pedig készülj fel, hogy mindig több sapkád lesz. Mert kell egy volumen ahhoz, hogy mondjuk önálló business analystet lehessen foglalkoztatni, vagy például egy tesztelő csapatot is el kell látni megfelelő mennyiségű feladattal, hogy rentábilisen tudjon működni. Ha nincs még meg a volumen, akkor valaki félig business analyst, félig PM, harmadik félig meg szervezetfejlesztő :-).

K. S.: Mik a jelen és szerinted mik lesznek a jövő sikerszakmái?

M. Gy.: Hát, itt főként az IT világra látok rá, de összességében elmondható, hogy jelenleg a programozók egyértelműen jól állnak, de sok-sok részfeladatuk várhatóan 10-15 éven belül MI által kiváltható lesz – főleg, ha a jelen és a közeli jövő programozói ügyesek.

Az IT architect lehet egy jövőtállóbb továbbfejlődési lehetőség a jó/vezető programozók számára, de egy korábbi kérdésedre visszatérve: nem kell mindenáron egy elképzelt ranglétrát bejárni. Aki imád kódolni, inkább kódoljon. Multiknál gyakran előfordul, hogy aki jól programoz, megteszik vezetőnek – pedig a kettő között óriási különbség van.

Illetve nagyon keresett mostanában a devops mérnök is, aki az egész architektúrát össze tudja rakni és rá tudja építeni a deployment folyamatot.

A projektmenedzsment egyelőre rendben van, de azt gondolom, kissé túlmisztifikált. Nagyon el lehet rontani, de sokszor azért van akkora felelősségtudat a csapat tagjaiban, hogy koordináció nélkül is elevickéljenek valahogy. Egy családot ellátni, működtetni is projektmenedzsment. Nincs benne semmi ördöngősség. Én nem a csapatomat vezetem – nem csapatom van –, hanem a csapat tagja vagyok. Az én feladatom az, hogy a srácoknak csak programozni kelljen. Én mit irányítsak? Mit mondjak meg? Van valaminek értelme, hogy mi után milyen építőkocka jön, ezt együtt kitaláljuk. És van egy ember, aki odafigyel arra, hogy tényleg ez történjen. Szóval szerintem ez inkább koordináció. Mint a tested: a sejtjeid külön-külön is léteznek, mégis kell ahhoz egy közös koordináció, hogy elkapd a feléd passzolt labdát.

Ha nem csak IT-re gondolok, akkor szeretném, ha a tanár lenne a sikerszakma. Nem, nem az életunt, unalmas, követhetetlen órákat tartó tanárokról beszélek. Hanem mondjuk a finn modellről.

K. S.: Tipikusan mire kíváncsi egy junior szoftverfejlesztőt kereső munkáltató?

M. Gy.: Bármennyire is profán, fontos, hogy olcsó legyen. Egy junior nem fog nettó 350.000 Ft-os bérrel kezdeni. Ne legyenek illúzióink. A karrierváltók is juniorok, hiszen amire váltanak, abban nincs, vagy csak kevés tapasztalatuk van.

„Legyen saját projekted, vagy találj és olyan projektet mástól, amiben elmélyedsz és továbbfejleszted! Akarnak látni valamit.
Tudj mutatni valamint – például Giten – amit egyébként is csinálsz! Azt kell látniuk, hogy ez Téged miért érdekel.”

Másodsorban viszont a junior egy gyurma, a munkáltató úgy alakíthatja, szabhatja testre, ahogyan akarja. Nagyon gyorsan tud tanulni. Még nincsenek benne hibás gyakorlatok.

Legyen nyitott és ne zárkózzon el a különböző programozási nyelvektől és technológiáktól! Éljen motiváltan benne – csináljon sok-sok gyakorlatot, feladatot!

K. S.: 2017-ben tartottál egy izgalmas előadást a Kutatók éjszakája rendezvényen, Milyen skillekre lesz szükség a jövő munkahelyein? címmel. Ebben nekem a 10 Growth Mindset Statements elképzelés volt a kedvencem. Kifejtenéd ezt érdeklődő olvasóink számára?

M. Gy.: Hogyne.

Felejtsük el ezeket az életszakaszainkat: az első 20 évben iskolákba jársz, a következő 40 évben dolgozol és a következő 20 évben – állítólag – pihensz. Az iskolák elvégzése után lehet(ne) ez a gondolatom: megtanultam, nekem ez van, ezzel dolgozom, már nem kell megtanulnom semmit. Felejtsük ezt el! Helyette fejlődjünk folyamatosan, legyünk nyitottak, tanuljunk folyamatosan!

10-grown-mindset-statements

A családomban mindig azt mondták, hogy ez fejben dől el. Az életünk egymást követő – boldog és depressziós – állapotaiban gyakorlatilag semmi különbség nincs, csak az, hogy honnan nézzük ugyanazt.

Ne vesztesként éljük az életünket, hogy velünk csupán megtörténtek a dolgok!

Nem segít, ha adottnak veszek olyan dolgokat, amikre igazából van ráhatásom: például nem mondhatok fel, ha rosszul vagyok a munkahelyemen, mert ott a család, a gyerekek. De! Felmondhatsz. Találsz másik munkahelyet. Oldd meg! Tanulj meg egy új skillt! Csináld meg a saját vállalkozásodat! Mindegy. Oldd meg! Legyél nyitott. Ne vakmerő. Tervezz és utána lépj!

Probléma vagy kihívás? Te döntöd el.

K. S.: A tanárképző első pszichológiaóráján Dr. Páger Margit első mondata így hangzott:

„Nem az a lényeg, hogy milyen hatások érnek bennünket, hanem az, hogyan reagálunk minderre.”

Mit tanácsolnál azon hallgatóink számára, akik éppen részt vesznek a tanfolyamainkon, illetve alumni tagok?

M. Gy.: Amit az órán tanulsz, azzal nem fogsz kitűnni a piacon. Ugyan hiányszakmáról beszélünk, de ettől még sokan is keresnek az IT vonalon munkát. Meg fognak szűrni. Úgyhogy legyél szorgalmas, alázatos, de nem gyenge! Állj ki magadért, de ne bánts meg másokat! Ne foglalkozz a hiperérzékenyekkel, a hisztisekkel, az érzelmi zsarolókkal! Tanulj sokat, de ne egyedül! Keress tanfolyamokat, gyakornoki programokat! Keress kollaborációs lehetőséget, ahol másokkal tanulhatsz, fejlődhetsz! Keress valakinek valamilyen kódját, értsd meg, fejlessz bele új funkcionalitásokat!


Blog bejegyzéseink IT karrier témakörben

Bobály Gábor

Interjú Bobály Gáborral

Bobály Gábor logisztikával foglalkozott korábban tíz évig, különböző munkahelyeken, különböző munkaköröket betöltve. Három éve tudatosan közelít az IT felé. Sikeresen elvégezte az alapozó Java SE szoftverfejlesztő, majd ezt követően a ...
Bővebben
Csolti Péter

Interjú Csolti Péterrel

Csolti Péter informatikatanár, az OKJ szakképzés területén dolgozik. Több intézményben is programozást tanít. A SZÁMALK-Szalézi Szakgimnáziumban a szoftverfejlesztő szak szakfelelőse. Ismeretsége az informatikával a Word és az Excel programokkal kezdődött ...
Bővebben
Révész András

Interjú Révész Andrással

Révész András alapvégzettsége biológus, ökológia szakiránnyal. Szakmai pályafutását tájökológiával kezdte, azon belül is élőhely térképezéssel, amihez kötődik a térinformatika. Négy évig kutatás-fejlesztéssel foglalkozott az MTA Ökológiai és Botanikai Intézetében, majd ...
Bővebben
Schmidt Attila

Interjú Schmidt Attilával

Schmidt Attila három éves szoftverfejlesztői gyakorlattal (főként Android platformhoz kötődően) és két éves szoftvertesztelői tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Az interjút Kaczur Sándor – az it-tanfolyam.hu alapítója és oktatói csapatának szakmai vezetője ...
Bővebben
Takács Roland

Interjú Takács Rolanddal

Takács Roland egyéves automatizálási teszt mérnöki és ötéves professzionális adatbázis-kezelés (MSSQL, Oracle) tapasztalattal rendelkező mérnök-informatikus. Jól érzi magát multikulturális környezetben. 2017 nyara óta külföldön él és dolgozik. 2018 őszétől PL ...
Bővebben
Lovas Bertalan

Interjú Lovas Bertalannal

Lovas Bertalan 22 éves pályakezdő szoftverfejlesztő. A kütyük mindig érdekelték. Hivatásként és hobbiként is gondol a programozásra. Sportos, korábban dzsúdózott, tornázott és a műugrást is kipróbálta. Korábban részt vett a ...
Bővebben

Interjú Görög Ibolyával

Görög Ibolya protokollszakértőt mindenki ismeri, bemutatni nem szükséges. De mégis illik, legalább röviden: 1987-től 1999-ig a Miniszterelnöki Hivatal protokollosa, majd protokollfőnöke volt, illetve 1999-től felnőttképzésben oktat. Érdeklődési körébe tartoznak: viselkedéstörténet, ...
Bővebben
Nádai Gábor

Interjú Nádai Gáborral

„Nádai Gábor vagyok, de sokan leginkább Mefiként ismernek, a legtöbb felületen a @mefiblogger nicknév alatt vagyok elérhető. Eredetileg mérnökinformatikusként végeztem, a kétezres évek közepén a fősuli mellett saját vállalkozásba kezdtünk ...
Bővebben
Szűcs Tibor

Interjú Szűcs Tiborral

Szűcs Tibor mérnök-informatikus. Jelenleg a Corvinus Egyetem Koordinációs Irodáján dolgozik órarendszerkesztőként. Ez a feladat a létesítménygazdálkodáshoz kötődik és ő osztja be – sok-sok szempont alapján – az előadásokat, szemináriumokat, számítógépes ...
Bővebben
Markovics Győző

Interjú Markovics Győzővel

Markovics Győző nem­zet­kö­zi kap­cso­la­tok sza­kos köz­gaz­dász, va­la­mint po­li­to­ló­gi­át is ta­nult a Bu­da­pes­ti Cor­vi­nus Egye­te­men. Az egye­tem­től fő­ként időt ka­pott – fel­nő­ni a kép­zés alatt. Gya­kor­la­ti is­me­re­te­it min­dig mun­ká­val sze­rez­te. Csa­lá­di ...
Bővebben