életrajz

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy oktatói csapatunk egyik tagja, Balogh Péter elhunyt.

Ismeretségünk az ELTE MSc informatikatanár szakán kezdődött, ahová egy évfolyamra jártunk és 2005-ben végeztünk. Az egyetemi időszak alatt az általunk Kockakörnek hívott 6-8 fős csapat tagjaként mindannyian aktívan támogattuk egymást. Akkoriban ő Kecskeméten lakott én pedig Cegléden, így évekig vonatoztunk többen is együtt a csoportból a fővárosba – a MÁV Szeged-Budapest vonalán – és küzdöttünk az ELTE-s diplomáért. Sokat ötleteltünk, építő jellegű kritikával segítettünk egymást a szakdolgozatírásban, kölcsönösen számíthattunk egymásra.

Magunk között az ELTE-s zh-kat csak IQ-tesztnek hívtuk, hiszen általában mindig olyan feladatokkal találkoztunk, amikre bármennyit készültünk is, elsőre minden alkalommal ismeretlennek és megoldhatatlannak látszottak. Belemélyedve a papíros és kódolós feladatokba, már korántsem bizonyultak annyira elvontnak és persze megugrottuk az akadályokat.

Az egyetem után – változó intenzitással, de – többen is együttműködünk a Kockakörből. Online gyakrabban, de offline is találkozunk néhány alkalommal évente. Mindannyian fejlesztünk és tanítunk is. Változatos, hogy ki milyen területtel foglalkozik éppen, de a programozás, mintapéldák, módszertani kérdések, érdekes szakmai problémák időről-időre felbukkannak. Körkihívásokat is szoktunk csinálni. Aggteleken 2-3 évente nyáron néhány napot azóta is eltöltünk.

Péter szakmai kíváncsisággal fogadta, amikor összeállítottam 2009-ben a Programozási alapok és 2010-ben a Programozási technológia tankönyveimhez tartozó Java példatárakat. Sok ötletet kaptam tőle, több evolúciós feladat kidolgozásában is segített. Szakmai publikációimat mindig véleményezte. Ha adódott lehetőség, akkor még az előkészítés fázisában, vagy ha ez éppen nem úgy alakult, akkor utólag mindig értékelt, reagált, javasolt. 2012-2014-ig több pályázaton dolgoztunk együtt, főként tananyagfejlesztéshez kötődően. 2014-2018-ig több webes alkalmazás fejlesztésében, karbantartásában, továbbfejlesztésében közreműködtünk: terveztünk, elemeztünk, implementáltunk. Több szakmai továbbképzésen is részt vettünk közösen.

Az it-tanfolyam.hu projekthez Péter 2018 tavaszán csatlakozott. Több vidéki és külföldi csoportunknak tartott Java SE és EE szoftverfejlesztő tanfolyamokat és speciális Java tematikával több, egyedi céges tréninget is. Lelkesen blogolt is velünk, már évek óta. Amikor bemutatkozó szöveget kértem tőle az Oktatók lapjára, ezt írta: „Saját bevallása szerint munkamániás, illetve kommunikációs készsége jóval az átlag IT kocka szintje felett van és ennek minden előnyére igyekszik építeni. Szoftvertervezést és programozást tanít magyar, angol és német nyelven is. Szakmai kihívásként tekint az oktatásra.” Mottót is kértem tőle: „Nem kell mindig tökéletesnek lenni. De ha itt az ideje, akkor tökéletesnek kell lenni.”

2020. márciusában összeültünk ünnepelni – a szokásos KFC-s vödör csirkével – néhány nappal a 38. születésnapja után, amikor így fogalmazott: „Nem lesz több születésnapi csirkém. Komoly baj van. Ezen a világon néhány hónapom van hátra. This is already the end of the road, nothing can be done.” Szokása volt, hogy privát beszélgetések közben egy-egy gondolatmenetének lezáró mondatát angolul, németül, franciául vagy oroszul mondta. Többé ezt nem hoztuk szóba, mert így kérte. Aktívan dolgozott tovább velünk, mert így akarta. Tegnapelőtt küldte utolsó előadásának vázlatát a kapcsolódó Java forráskóddal együtt, amit már novemberre készítettünk elő a Kutatók éjszakája rendezvényünkre és mára egyeztettük, hogy megbeszéljük. Tegnap elment.

Péter lelkes sci-fi rajongó volt. Sokszor beszélgettünk kedvenc sorozatairól, karaktereiről. Star Trek, Végtelen határok, A bolygó neve: Föld, Orion űrhajó… Egyszer azt mondta: „Azért nézünk a tizenéves fiaimmal együtt sci-fit, hogy lássanak alternatív világokat, elképzeléseket. Ezzel kizökkenünk a hétköznapokból. Fontos, hogy elgondolkodjanak arról, hogy lehet(ne) másképp is élni, élményeket szerezni, látni, tapasztalni. Létezhet(né)nek más prioritások is.”

A Star Trek Voyager sorozat 5. évad 11. Látens kép című epizódjában a csillaghajó legénységének egyik tagját Janeway kapitány ezekkel a szavakkal búcsúztatja a temetési szertartáson: „We are assembled here today to pay final respects to our honored dead… His intelligence and his charm have made our long journey home seem not quite so long. As he continues on a journey of his own. We will keep him in our hearts and in our memories.”

Ezzel búcsúzom Pétertől.